M�r voltak itt a sz�leim is. Sz�val szinte mindenki, aki fontos volt nekem megtal�lt. Persze a l�nyok is k�sz�ltek hozz�m, de m�g nem siker�lt �ssze egyeztetni�k az id�pontot. Csak egy valaki hi�nyzott, �s kezdtem �gy �rezni, hogy m�r mindig hi�nyozni fog.

D�lut�n n�gy k�r�l j�rhatott, elmerengve n�ztem a kicsit, ahogy aludt. A kis�gy mellett �lltam, h�ttal a szoba ajtaj�nak.

Furcsa �rz�s fogott el, mintha nem lenn�k egyed�l a szob�ban… ekkor egy k�z �rintette a v�llamat, �sszerezzentem.

A k�z tov�bb siklott a v�llamr�l a karomra… becsuktam a szemem �s pr�b�ltam visszahozni magam a val�s�gba… az nem lehetett, hogy t�nyleg �rezzem ezt az �rint�st. De nem t�nt el, hanem mindk�t kez�vel �tkarolt. Nem lehetett �sszet�veszteni ezt az �rint�st �s az illatot. Beleborzongtam. Ekkor sz�lalt meg egy dal a t�v�ben:

„Olvad az id�, mint a halv�ny j�gvir�g,
�s a t�n� boldogs�g majd v�get �r.
Ott �llsz egyed�l, falev�l a dombtet�n,
�lmos holdf�ny r�d k�sz�n, s elf�j a sz�l.
De addig van rem�ny, minden perc �nnepel,
hisz mindig van rem�ny, hinni kell, � hidd h�t el!....”

Fejem a v�ll�ra hajtottam nem akartam, hogy ez a pillanat elm�ljon �s kider�lj�n, hogy mindez csak �lom. Szorosan kapaszkodtam a karj�ba, nehogy elt�nj�n, mert azt m�r nem b�rtam volna ki….

„Most �lsz, most vigy�zz, hogy j�l csin�ld,
mert a legapr�bb hib�d megbosszulja �nmag�t.
Most �lsz, most �r�lj, hogy sz�p a ny�r,
most �r�lj, hogy van ki v�r, �s a k�t karj�ba z�r.”

K�nnyek sz�ktek a szemembe. �reztem, hogy m�g szorosabban �s ragaszkod�bban �lel �t… nem akartam �jra elvesz�teni… olyan f�jdalmas volt n�lk�le minden. Mintha meg�rezte volna a gondolataimat:

-          Ne f�lj, t�bbet nem engedlek el, t�rt�njen b�rmi.- s�gta a f�lembe.

-          K�sz�n�m… �s k�sz�n�m, hogy visszaj�tt�l Kimi.- mondtam mik�zben fel� fordultam.

Egym�s szem�be n�zt�nk. Egy k�nnycseppet t�r�lt le az arcomr�l. A keze ut�n ny�ltam �s az arcomhoz �rintettem. Hi�nyzott miden �rint�se, hangja, illata s�haja �s l�legzetv�tele. Nem gy�ztem betelni vele.

-          �s � lenne a kicsi?- k�rdezte h�rtelen Kimi.

Odament�nk a kis�gyhoz.

-          Kisfi�.- mondtam r�viden.

-          �s hogy h�vj�k?

-          Sebastian…- mondtam f�l�nken.

-          Sokat seg�tett neked, ez�rt ugye?

-          Igen…csak � maradt mellettem.

-          Ne haragudj r�m, ha tudom, hogy miken fogsz kereszt�l menni… az �n hib�m, hogy szenvedned kellett… ha el�bb l�tom �t a t�rt�nteket…- t�rt el� Kimib�l a megb�n�s.

-          M�r nem sz�m�t, csak az, hogy itt vagy.- mondtam b�k�sen.

-          Fantasztikus l�ny…. Illetve m�r anyuka vagy!- �radozott.

-          De n�lk�led ez semmit nem �rne. Jaj Kimi… �n m�g mindig �gy �rzem, hogy �lmodok… ha ez �lom, ugye sose fogunk fel�bredni?- k�rdeztem k�ts�gbe esve.

-          Ez m�r a val�s�g…. Az volt csak egy rossz �lom, hogy nem voltam melletted…- mondta, mik�zben megfogta a kezem �s a m�sik karj�val �tkarolt.

Csendben n�zt�k az alv� cs�pps�get, �s a lelk�nk mosolygott.

Azt�n lassan a kicsi �bredezni kezdett. Nekem el kellett l�tnom anyai teend�imet, ami m�g nem ment z�kken�mentesen, de a n�v�rke mindenben seg�tett. Addig Kimi kint v�rt.

Tiszt�n �s j�llakottan vitt�k vissza az �jsz�l�tt oszt�lyra. Olyanok voltunk, mint egy csal�d. �s m�r kezdtem elhinni, hogy igaz lehet. Persze a felh�tlen boldogs�gunkat be�rny�kolta a bizonytalans�g… de b�ztam benne, hogy Kimi �g�ret�t megtartva velem marad, b�rmi is lesz az igazs�g…

-          Elmerengt�l.- hallottam Kimi hangj�t, mik�zben visszafel� s�t�ltunk a k�rh�z foly�s�j�n.

-          F�lek m�g mindig a j�v�t�l.- mondtam lehangoltan.

-          Tudom, att�l f�lsz, hogy ha kider�l, hogy m�gse az �n fiam… nem maradok veled.

�n csak ragaszkod�n b�jtam hozz�.

-          Ne f�lj, veletek maradok.- �g�rte.

K�nnyes szemekkel n�ztem r�… m�r megint s�rtam, de ezek m�r �r�mk�nnyek voltak…