A sziget

Egy sziget, egy lehetőség, egy kihívás, ez a hely ahova hőseink tartanak. Lehetőség egy új élet kezdésére, kihívás, hogy meg tudjunk bocsátani és túl tudjunk lépni. Idilli környezet, csodás idő és 6 barát. A sziget alig 10 m² nagyságú korallzátonyok veszik körül, és tartozik hozzá egy kis kikötő ahova a fáradt utazók megérkeznek. Legtöbben egy vagy két hétre éreznek, akkor jön velük kiszolgáló személyzet, de a mostani vendégek, csak két éjszakát töltenek a szigeten és kifejezett kérésük volt, hogy maguk legyenek. Kis pálma tetejű házak várják az utazót a parttól nem messze, és a szigeten van még néhány kiszolgáló egység. Megérkeztek a vendégek csütörtökön reggel kilencre, egy kisrepülővel, a pilóta odaadta a kulcsokat, kipakolta a táskákat és már fordult is vissza.

- Ez egyszerűen csodálatos. - mondta Johnatan, és a vállára kanyarította a hátizsákját, megfogta a barátnője görgős kofferjét és elindult előre. A lányt Amandának hívták, és nagyon szerette a férfit. A másik páros is egy kis házban fog lakni ez alatt a két nap alatt. Timothy és Hanna. Hanna és Amanda testvérek, és innen is a kapcsolat a két pár közt, de főleg onnan hogy a harmadik pasival mindhárman egy ügyvédi irodánál befutott ügyvédek. Talán a három legjobb. A két lány szervezte ezt a két éjszakás kis kiruccanást, hogy Chrisnek barátnőt szerezzenek, mert szegény férfi elég rendesen megjárja a nőkkel akik eddig az életében volta. Minddel úgy indult a dolog, hogy boldogok lesznek, aztán egyszer csak mind eltűnt mint a kámfor. Pedig meg kell hagyni, hogy szép férfi volt, napbarnított bőr, fekete félhosszú haj pár ősz hajszállal tarkítva, és kék szemek. Végül pedig a lányról. Lucynak hívják. 25 éves friss diplomás marketinges, szőke hajú és kék szemű, és el sem tudta képzelni, hogy miért hívták meg őt is a lányok, de mikor meglátta a még mindig a stégen ácsorgó férfit nem is bánta, hogy eljött, pedig az elején nem volt hozzá kedve.

- Gyerekek gyertek már. - kiáltott rajuk Hanna.

- Szerinted összejönnek? - kérdezte meg súgva Amanda

- Hát remélem. - mondta Hanna, majd Tim után indult aki már elfoglalta az egyik kis házat.  Johnatan bevárta a két lemaradt embert.

- Na akkor Chris tiéd az a házikó ott a miénk mellett, Lucy tiéd pedig a legutolsó. Aztán ha lepakoltatok, gyertek át hozzánk, végre felbontjuk a wiskyt amit hoztam. - Chris és Lucy is csak bólintott és elindultak a házak irányába, de nem szóltak egymáshoz, csak lassan ballagtak, Lucy érezni akarta a férfi közelségét, ami oly zsibatagon hatott rá. De hamarosan megérkeztek a házakhoz, Chris egy bátorító mosolyt küldött a lány felé, majd bement a házba, és egyenesen az ágyra dobta magát. Istenem de gyönyörű, gondolta magában, ahogy elnyúlt az ágyon. Lucy agyában is csak a pasi járt, gyorsan letusolt és átment Johnékhoz, de Chris még nem volt ott. A lányok rögtön kivonszolták a teraszra, hogy kifaggassák.

- Na mit szólsz hozzá?

- Szerinted milyen?

- Nyugi lányok, még két értelmes szót nem váltottam vele, de így meg kell mondjam nagyon szimpatikus férfinak tűnik.

- Szimpatikus, juj de szépen fogalmaztál.

- És mit kell tudni róla? - tette fel a kérdést gyorsan Lucy

- 40 éves, agglegény mindig voltak barátnők, de azok valahogy mindig eltűntek.

- De szerintem, mindig a lányok voltak a hibásak, láttátok hogy néz a szemeivel, akinek ilyen kékek a szemei rossz ember nem lehet.

- Lányok gyertek csak be elég a pletykából, megjött Chris is igyunk végre. - mondta Tim. A sziket uborka szezonban lakatlan volt, mégis mindig készen a vendégek fogadására. A karbantartó talán a vendégek érkezése előtt egy órával távozott a szigetről, hogy a vendeknek mindenük meglegyen, hogy a lehető legjobban érezzék magukat míg a szigeten vannak. John felbontotta a piát ami egy finom wisky volt legalább 15 éves. Mind a 6-uknak töltött.

- Üdvözlök mindenkit a szigeten, szeretném ha megismerkednétek Lucy ő Chris, Chris ő pedig Lucy. - mondta majd a lány a kezét nyújtotta Chrisnek

- Örvendek. - mondta a pasi kicsit fagyosan, de nála ennél nagyobb lelkesedésre számítani sem lehetett, ő ilyen volt, kimért és higgadt, talán ezért volt a legjobb a  szakmájában, a legjobb védőügyvéd az államokban. Iszogattak és akarva akaratlanul is a fiúk rátértek a munka témára.

- Mi lenne ha itt legalább nem dolgoznátok, inkább menjük fürödni. - mondta Hanna.

- Én benne vagyok. - vágták rá egyszerre, csak Chris nem.

- Én inkább majd a partról nézlek benneteket. - mondta kicsit elkedvetlenedve.

- Ugyan nincs mitől félned, nincsenek cápák. - bökte oldalba Amanda a férfit.

- Tudom, de van egy friss tetoválásom és begyulladj, szóval én majd csak nézlek benneteket. - így mindannyian kivonultak a partra a lányok falatnyi kis bikinikben szaladgáltak. A fiúkon tarka bermuda nadrág volt. Chris leterített egy plédet a homokba, mert az már elég forró volt, hogy csak úgy pusztán kifeküdjön. Úgy nézte a többieket akik megmártóztak az azúrkék habokban. Chris egy ideig nézte a felhőtlenül boldog fiatalokat és eszébe jutott, hogy honnan j9tt és hogy miért is van itt. Aztán hasra fordult, felvette a napszemüvegék és olvasni kezdett. Nagyjából egy óra körül aztán Lucy összeszedte minden bátorságát és odament a parton olvasó férfihez.

- Szia. - mondta zilálva, a sok úszástól.

- Szia. - fordult felé Chris és lehúzta a szemüvegét.

- Nem jössz röpizni? - kérdezte a lány. - fiúk lányok ellen.

- De benne vagyok. - mondta mosolyogva, majd felállt és a kezét nyújtotta a lánynak, hogy felsegítse. Lucy megfogta a férfi kezét, és nagyon elcsodálkozott, egy ügyvédnek, vajon mitől ilyen érdesek az ujjai és a tenyere, mint aki megfeszítő fizikai munkát végzett. Lucy felállt és megfordította a férfi tenyerét és jobban szemügyre vette.

- Arra gondolsz hogy mitől ilyenek a kezeim. Nem mindig voltam gazdag és befolyásos, sokat kellett ezért az életért áldoznom, és néha még most is végzek kétkezi munkát, hogy soha ne feledjem el, hogy milyen nehéz is volt megszereznem mindazt amim van. Na de ne beszéljünk rólam, inkább játszunk. - mondta a pasi és el is indult a többiek felé. Lucy meg mert volna esküdni, hogy szomorúságot látott a férfi szemén átvillanni. Megalkották a fiú-lány csapatokat és egy óriásit játszottak, és éhesen tértek vissza a házakhoz. A lányok asztalt terítettek a fiúk meg tüzet raktak, vagyis Chris mert a másik kettőnek fogalma sem volt arról, hogy hol kell megfogni a baltát. Megvacsoráztak, majd még beszélgettek kicsit.

- Nincs kedved velem lejönni a partra? - kérdezte Chris Lucytól.

- De, örömmel. - azzal visszamentek a helyre ahol napközben labdáztak. Egymás mellett sétáltak, de nem szóltak egymáshoz, és nem is érintették meg egymást.

- Lucy, kicsit sok lesz ez neked így elsőre, de tudnod kell, hogy én nem adhatok neked mást csak a szívemet. - mondta a pasi és megfogta a lány kezét, és a meztelen mellkasához emelte. Lucy beleborzongott abba, ahogy megérintette a pasi testét. Nem tudott mit mondani, még csak a férfi tekintetét sem állta, lesütötte a szemét. Chris megfogta a lány állát, megemelte a fejét és szenvedélyesen megcsókolta.

- Szeretném ha mesélnél magadról. - mondta a lánynak, majd leültek a még mindig meleg homokba és nézték a csillagos eget.

Lucy másnap sikoltásra ébredt, és a saját szobájában találta magát., az ágyában. El sem tudta képzelni, hogy került oda. Gyorsan magára kapott egy köntöst és elindult a zaj irányába, Johnék háza felől jöttek a sikolyok. Lucy rohant ahogy a lába bírta, az ajtóba érve valaki elkapta a kezét.

- Jobb ha nem mész be, nem neked való a látvány. - mondta Chris, és magához ölelte a lányt. - Valaki, vagy inkább valami megülte őket álmukban. - folytatta a pasi.

- Látnom kell őket.

- Lucy ne menj be. - mondta már Tim is aki még mindig a hisztérikusan sikoltozó Hannat próbálta nyugtatni, ő talált rájuk. Az ágyon hevertek saját vérükben, valaki kivágta szívüket, és a testük mellé helyezte. Igazi rituális gyilkosság. Lucy bement a szobába, és alig tudott hinni a szemének, elkapta a hányinger és hányt is, mert annyira borzasztó volt, még sosem látott ilyet.

- Gyere ki, és ha lehet senki se nyúljon semmihez, valahogy hívni kellene a másik szigetet, hogy jöjjenek értünk. - mondta Chris

- Nem lehet csak holnap délben jönnek értünk, és nincs se rádió, se semmi amivel ide tudnánk hívni őket. Itt kell maradnunk míg nem jönnek.

- Nem maradhatunk, mi van ha visszajönnek, és minket is kinyírnak? - kérdezte Hanna.

- Nem jönnek, vissza, és együtt maradunk, és őrködni fogunk az éjszaka. - mondta Chris, talán neki volt a legnagyobb a lélekjelenléte, belépett a szobába és letakarta a két halottat egy lepedővel.

Az idő alig vánszorgott, egész nap senki szinte meg sem szólalt. Hanna csak sírt, Tim meg átkarolta és végig mellette ült. Lucy és Chris sem szóltak egymáshoz, még csak egymásra sem néztek. Lucy csak arra bírt gondolni, hogy vajon mi történhetett az alatt a pár óra alatt amire nem emlékszik, egész nap ezzel kínozta magát, erőltette az agyát és kereste az emlékeket, de nem tudott előhívni semmit, nem jutott az eszébe semmi. Csak arra tudott gondolni, hogy mi van ha ő tette ezt ezekkel a szerencsétlenekkel, mi van ha átkattant az agya, és hogy ő a gyilkoz és veszélyes a többiekre is. Már egyre sötétebb lett és mindenki egyre rémültebb. Tim kezdett őrködni, Chris házát választották ki menedékül. A lányok bent voltak, Chris pedig a teraszon feküdt le, nem aludt csak pihentette a szemeit. Úgy voltak megegyezve, hogy 4 óránként váltják egymást, már csak néhány perc volt a váltásig mikor valami zörgés hallatszott. Tim megrezzent és a zaj irányába fordult, de nem látott semmit, így hát elindult, de előtte szólt Chrisnek.

- Chris ébredj, zajt hallottam, megnézem, addig vigyázz a lányokra.

- Biztos, hogy jó ötlet? - kérdezte Chris. - Már csak néhány óra és itt vannak értünk, nem kell kockáztatnod.

- Nem, megyek, meg kell tudnom, hogy ki végzett velük. - mondta, majd megölelte Chris és elnyelte őt a sötétség.

Virradni kezdett, a lányok is felébredtek.

- Tim? - kérdezte Hanna röviden

- Úgy 2 órája bement az erdőbe, és azóta nem jött vissza. - mondta Chris és tudta, hogy mi következik most.

- Te beengedted őt egyedül az erdőbe, nem úgy volt, hogy nem válunk szét? - kezdett kiabálni Hanna.

- De úgy volt, de ő döntött így én mondta hogy nem menjen. - kezdett bele a magyarázkodásba Chris, de Hanna nem hallgatott rá Tim nevét kiabálva berohant a fák közé.

- Utána kellene mennünk. - mondta Lucy, így hát ők is bevették magukat a fák közé. - Mi lenne ha szétválnánk? - kérdezte Lucy

- Nem jó ötlet, nem akarom, hogy bajod essen.

- Tudok vigyázni magamra, az a lényeg hogy minél előbb megtaláljuk őket és eltűnjünk innen. - mondta Lucy és elindult az egyik irányba, Chris pedig a másikba.  Lucy megint csak arra tudott gondolni, hogy ő tette az éjszaka valamit, és hogy jobb lenne ha végezne magával.  Céltalanul ballagott az fák mellett és akkor elakadt a lába valamiben, Tim volt az a földön hevert, brutálisan megverték, és kivágták a szívét, nem is biztos, csak hogy minden csupa vér volt. Nem tudta mit tegyen, ha rohanni kezd nem biztos, hogy visszatalál ide,.

- Chris, megtaláltam Timet. - kiabálta, de nem jött válasz, újra és újra kiáltott, aztán hirtelen zajt hallott a háta mögül és Chris jelent meg a fák közt karjában a halott Hannaval

- Istene ő is? - fakadt ki a lány.

- Igen, nem messze találtam rá, már nem élt és épp úgy végeztek vele mit a többiekkel. - mondta Chris, és Tim mellé fektette a lányt.

- Chris, azt hiszem én tettem ezt velük, nem emlékszem néhány órára amit a szigeten töltöttem, és mindig valami furcsa érzés fog el mikor a hullákra nézek.

- Nem hiszem hogy te csináltad, ilyen sebet csak egy erős férfi kéz tud ejteni.

- De kettőnkön kívül senki sincs a szigeten.  - mondta rémülten Lucy

- Pontosan. - vágta rá Chris és előrántotta a kését és lesújtott vele, Lucynak nem maradt ideje a menekülésre csak annyi hogy a férfi szemébe nézzen és utána a késre ami kiáll a mellkasából. Csak arra tudott gondolni, hogy talán nem ez volt az első alkalom, tökéletes pontossággal a szívébe szúrta a kést.

- Tudod milyen érzés az mikor a kezeden érzed hogy hogyan hal meg a másik érzet a szíve elkeseredett küzdelmét az életért, és tudod, hogy minden egyes lüktetés közelebb visz ahhoz hogy az áldozatod meghaljon, csak ezt a szív nem tudja, mert csak egy izom, mégis küzd. Érzed ahogy a meleg vér végigcsorog a kezeden és gyönyörű vörösre fest mindent, hihetetlen érzés. - mondta Chris, megcsókolta a lányt, majd kihúzta belőle a kést, éa Lucy is holtan rogyott össze a földön.

A sziget, tele csodával és bánattal, hiába a makulátlan tiszta homok, ez a sziget már sosem lesz olyan mint régen. Bár Chris számára minden visszatér a régi kerékvágásba, és lesz olyan nap mikor már nem is emlékszik majd a tetteire, de lesz olyan is mikor újra hívja majd a vér, és újra gyilkolnia kell, hogy kielégítse vágyait.