2008. augusztus 4. hétfő délután volt.Heikki úgy döntött elmegy biciklizni a genfi háza közelében lévő erdőbe, hogy pihenjen kicsit. Otthon a barátnője, Cathy készülődött, mert este vendégül látták Heikki családját, barátait Kimit és Jennit és másnap együtt mentek volna Finnországba vakációzni. Nagyon vidám volt, hiszen tegnap aratta élete első F1-es futamgyőzelmét a Magyar Nagydíjon. Ám nem sejthette, hogy élete legtitokzatosabb élményében lesz része.
Egy angyal szállt a földre, hogy Heikkit magával vigye a mennybe. Nem szereti, sőt gyűlöli az ilyen küldetéseket, de ha nem teszi meg, a lelke tűzhalált hal Heikkivel együtt. Leült egy kőre az út mellett, amelyen Heikki haladt és várt. Tudta, hogy erre kell mennie. Hosszú derékig érő szőke haja, és sötétkék szemei voltak. Fehér felső és nadrág volt rajta és a nyakában vízkék kristály lógott aranyláncon. Mire Heikki odaért kissé elfáradt úgyhogy inkább csak tolta bringát és akkor megpillantotta az angyalt. Majdnem nekiment egy tuskónak, annyira lenyűgözte a lány szépsége.
-Szia. Te meg ki vagy és mit keresel itt?
-Már vártam rád, velem kell jönnöd.
-De... egyáltalán hova és mi ez az egész???
-A mennybe.-felelte az angyal és felállt a kőről.
Heikki hirtelen elsápadt. Azonnal visszapattant a bringára és meg sem állt hazáig. Amint hazaért felrohant a szobájába és magára zárta az ajtót. De egy angyalnak persze ez nem lehet akadály. Amint besötétedett azonnal Heikki szobájában termett. ő pedig ott kuksolt és csak arra tudott gondolni, hogy el kell hagynia a családját, a legjobb barátait és persze Cathyt, akit azóta szeret, hogy megismerte.
-Mit keresel itt? Menj el, hagyj békén!
-Nézd Heikki, ez nekem sem könnyű. Én sem jókedvemből vagyok itt. Gyűlölöm az ilyen küldetéseket...
-Állj! Küldetéseket?
-Igen. Tulajdonképpen míg éltem, boszorka voltam. Mikor megöltek és a mennybe kerültem azt a parancsot kaptam, hogy kijelkölt emberekt vigyek fel a mennybe. Te vagy az egyik. Ha ezt megszegem, akkor a lelkem tűzhalált hal a tieddel együtt. Ez az egyetlen feltétele, hogy angyalként visszatérhessek időnként a földre, hogy segíthessek másokon, amit boszorkaként is tettem.
Heikki sápadtan hallgatta az angyalt, majd halkan megszólalt:
-Elbúcsúzhatok azoktól akiket szeretek?
-Természetesen. Ezt soha nem tagadhatom meg senkitől.
Heikki lement a nappaliba, ahol már ott volt Kimi és Jenni valamint Heikki szülei és testvérei.
-Heikki! Hol voltál ennyi ideig?-kérdezte Kimi.
-Jól vagy? Olyan sápadt vagy.-mondta Sami.
-Persze. Jó, hogy mind itt vagytok. Csak el szeretném mondani mindegyikőtöknek, hogy ti voltatok a legnagyobb kincs az életemben.-mondta, majd egyenként megölelt mindenkit. Az angyal kívülről figyelt mindent, de mikor Heikki átölelte az édesanyját, nem bírta tovább, egy könycsepp legördült az arcán. Heikki ezalatt kiment a nappaliból. Az előszobában viszont szembe találta magát Cathyvel:
-Heikki, jól vagy? Olyan sápadt vagy.
-Cathy... Te is tudod, hogy milyen régóta szeretlek téged. Azt akarom, hogy mindig mosolyogva emlékezz rám.-mondta, majd utoljára átölelte barátnőjét. Az angyal itt már nem bírta, egyszerűen előtört belőle a zokogás. Tudta jól, milyen elbúcsúzni azoktól akiket szeret, hiszen neki is el kellett búcsúznia férjétől és kétéves kislányától. De letörölte könnyeit és a kert végében a hatalmas fa mellett várt Heikkire, aki hamarosan jött is, könnyeit törölgetve.
-Itt vagyok. Mehetünk.
-Heikki....-tört elő az angyalból ismét a sírás.-Ezt nem tehetem veled. Én tudom a legjobban, milyen elszakadni azoktól akiket azeret az ember.
-De... akkor mi lesz veled...
-Ne törődj velem. Menj vissza és légy boldog az életedben.-mondta, majd levette nyakából az aranyláncon lóló kristányt és Heikki nyakába akasztotta.
-Neked adom a kristályt. Ez megvéd téged minden rossztól. De egyre figyelj: Soha nem vedd le, mert akkor elveszti a varázserejét.-mondta, majd adott egy puszit Heikki arcára. Közben észrevette Cathyt, aki egy bokor mögött rejtőzött el.
-Mennem kell.-nézett fel az égre, majd hátrébb lépett.
Az angyal szárnyai ekkor ismét láthatóvál váltak. Fényesség vette körül, majd hirtelen egy lángnyelv csapott fel előtte, melyben eltűnt. Mikor a láng elaludt, csupán egy toll maradt utána a földön. Ekkor jött elő Cathy.
-Mi volt ez?
-Egy angyal...-mondta Heikki, majd felvette a tollat, átölelte kedvesét és visszaindultak a házba. közben lepillantott a kristályra, majd az égre nézett.
Az angyalt pedig megbüntették, mert megtagadta Isten parancsát: Elvették a szárnyai, de mert jót tett, nem száműzték a pokolba, ám a földre soha többé nem térhetett vissza. De a mennyből figyelt és boldog, hogy megmenthette egy ilyen kedves srác életét.