- �s, mit csin�lt�l ma? - k�rdezte Jenni Kimit�l, aki k�t �rahossz�ig volt h�zon k�v�l.

- Dolgom volt. Mi�rt? - k�rdezte gyanakodva "K�sz�l valamire. K�l�nben nem lenne ilyen nyugodt."

M�snap Kimi le�ltette sz�leit a kanap�ra.

- Anya, apa... �n... elv�lok Jennit�l. - mondta zavartan. Sz�lein azonban semmif�le megd�bben�s nem l�tszott.

- �pp ideje volt - mondta rezzen�stelen arccal a mam�ja - kisfiam, megmondtam neked, hogy nem hozz�d val�, m�r akkor mikor elvetted. De te...

- Hagyd m�r, legal�bb �szhez t�rt, Paula - felelt a pap�ja - nos, Kimi �r�l�nk, hogy �gy d�nt�tt�l.

- Siker�lt! - mondta k�sz�n�sk�ppen Jule-nak, a hotelban.

- Istenem, t�nyleg? Ez csod�latos! - mondta Jule, �s a nyak�ba ugrott.

Jenni feltette hatalmas, rovarszemet id�z� napszem�veg�t �s bel�pett a hotel ajtaj�n. Egy biztons�gi meg�ll�totta

- Hova megy?

- A f�rjemmel vagyok, tudja... el�bb bej�tt, �s...

- ja, persze, �n Jenni Dalhman. Eln�z�st, nem ismertem fel.

- Semmi baj, k�sz�n�m.

K�vette Kimit, aki befordult j� n�h�ny folyos�n, �s felment j� n�h�ny l�pcs�soron is. Egyszer meg�llt. Jenni egy m�rv�nyoszlop m�g� b�jt.

- Siker�lt! - Kimi boldogan. Egy n� nyitotta ki az ajt�t. Jenni szeme �sszesz�k�lt.

- Ez csod�latos! - lelkendezett a n�. Jenni kihajolt, �s megl�tta azt a n�t, aki Kimivel volt az �js�g c�mlapj�n.

- Na, menj�nk be, Jule! - mondta Kimi. Jenni elrohant. "Sz�val Jule-nak h�vj�k. Nem ronda, azt meg kell hagyni... kit �rdekel? H�lye csitri!"

Ahogy Jenni kiment az utc�ra megcs�rrent a telefonja. Will h�vta.

 - Na, tal�lt�l valamit r�la?

 - Igen! Szinte minden megvan.

 - Ok�, akkor f�l �ra m�lva gyere a sarki k�v�z�ba!

 - J�. Akkor ott. Szia!

 - Hell�! –„Ezz az, v�gre mindent megtudok r�lad te kis szem�t ribanc! Megkeser�tem az �leteteket az biztos!” – �lt ki �rd�gi vigyor Jen arc�ra a h�v�s ut�n.

 - V�gre szabad vagy, �s nem kell titokban tartani a kapcsolatunkat! Istenem, olyan j�! – �lelte szorosan mag�hoz Jule kiss� let�rt szerelm�t.

 - Aha. – mondta, �s zavartan mag�hoz �lelte.

 - Mi a baj? Nem is �r�lsz neki? M�r nem is szeretsz? – Jule gyorsan eltolta mag�t�l �s m�lyen a szem�be n�zett.

 - Nem, nem , dehogy! Tudod, hogy szeretlek! – �lt le a kanap�ra Kimi, majd leszegett fejjel folytatta. – Csak…�, mindegy, nem fontos.

 - Mi a baj, kicsim ne csin�ld m�r! Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz! Nem kell itt is olyannak lenned, mint egy J�gember, mert nem vagy az…tudom. – �lt le a f�rfi mell�.

 - Nem tudom mi van velem. Sosem voltam ilyen. Tiszt�ra, mint egy hisztis liba! – mosolyodott el v�gre Kimi is. – Tudod, mindig szerettem volna gyereket.  – folytatta egy kis csend ut�n. - �s sok�ig azt hittem, hogy Jen megadja majd nekem azt az �r�m�t, hogy apa legyek. Most, mikor megmondtam neki, hogy v�lni akarok, bejelenti, hogy terhes. Nem akartam, hogy a kicsi apa n�lk�l n�j�n fel, ez�rt elhat�roztam, szak�tok veled. Aznap d�lut�n mikor elment�nk a bulit megszervezni Anyu�knak, akkor akartam elmondani, de k�ptelen voltam. �s mint kider�lt Jen nem is volt terhes. De az m�g nem is lett volna olyan nagy baj, hogy �tvert, hanem, hogy �n m�r teljesen bele�ltem magam, hogy apa leszek v�gre, �s boldog voltam. – Jule csak hallgatott, �s nem mert k�zbe sz�lni, f�jt neki egy kicsit, hogy a f�rfi, akit szeret elbizonytalanodott, �s v�get akart vetni a kapcsolatuknak. De v�g�l egy�tt �rz�en �t�lelte. – Most haragszol r�m igaz, hogy szak�tani akartam?

 - Nem haragszom, csak f�jt, de m�r t�ltettem magam rajta.

 - Felmer�lt bennem, hogy hazudik, ez�rt is vittem el orvoshoz, �s beigazol�dott a meg�rz�sem. De most az a l�nyeg, hogy itt vagyok veled, �s nem engedem, hogy sz�tugrasszon minket, j�? – pont annyira tolta el mag�t�l a l�nyt, hogy a szem�be n�zzen. Let�r�lte az �pp leg�rd�lni k�sz�l� k�nnycseppet, majd l�gyan megcs�kolta. Ebben a cs�kban benne volt minden: b�nat, �r�m, szerelem, szenved�ly, hi�ny. �s tal�n ez volt a legnagyobb, s ezt Jule is �rezte.

 - Gyere menj�nk vacsor�zni, azt�n neked ir�ny haza! – mosolyodott el, majd megfogta Kimi kez�t �s leh�zta az �tterembe. Csendben fogyasztott�k el a vacsor�t, azt�n elb�cs�ztak, majd eltett�k magukat holnapra.