-          Kisasszony, hogy �rzi mag�t? Igaz a h�r, hogy le kell amput�lni a l�b�t? Milyen a kapcsolata Raikk�nennel? Megromlott a viszonyuk? – t�madta le r�gt�n a meglepett l�nyt. Nem v�laszolt semmire. „Na, kisap�m, arra v�rhatsz, hogy �n itt sz�nokoljak neked az �rz�seimr�l. Az igen csak megdobn� a fizet�sedet. De ekkora �r�m�t nem okozok!”

-          Hagyjon m�r b�k�n! Nem v�laszolok! �s most, ha megbocs�jt… - csukta volna be az ajt�t, de a cs�v� nem engedte.

-          K�rem, kisasszony, v�laszoljon! – nyomta Jule arc�ba a mikrofont, amit szinte azonnal el is r�ntott egy er�s k�z.

-          Mit k�pzel maga? Mi�rt nem hagyja pihenni a kisasszonyt? Nem l�tja, hogy milyen �llapotban van? Na, t�nj�n el innen, vagy olyan pert akasztok a nyak�ba, hogy �lete v�g�ig ny�gni fogja! – ki�ltott r� egy hang a riporterre, aki, mihelyst megl�tta az „idegen” megment�t, azonnal elrohant. Mindez a pillanat t�rt r�sze alatt t�rt�nt, s Jule m�g csak most n�zett fel a sr�cra. El�llt a l�legzete.

Kimi �s Atte m�g besz�ltek egy kicsit, majd Atte besz�llt a kocsij�ba �s a rehabilit�ci�s k�zpont fel� vette az ir�nyt. Kimi most t�j�koztatta ugyanis, hogy Toni k�rh�zban van, mert cs�ny�n kificamodott a bok�ja. Mivel Kiminek s�rg�s dolga akadt, megk�rte Att�t, hogy l�togassa meg bar�tj�t, h�tha jobban van. Viszont fiatalabbik finn�nk m�g nem is sejti, hogy Toni majd kicsattan az eg�szs�gt�l. Leparkolt, majd felment az emeletre megn�zni Tonit. A folyos� k�zep�n viszont egy veszeked� riportert �s egy tol�sz�kes l�nyt l�tott.

-          Na, t�nj�n el innen, vagy nagyon megb�nja! – sz�lt r� cseppet sem kedvesen a riporterre, aki azonnal el is rohant. – J�l van? Nem zaklatta? – k�rdezte a l�nyt agg�d� hanggal.

-          Nem… nem t�rt�nt semmi. K�sz�n�m, de ha megbocs�jt, megyek, lepihenek. – „H�t � meg mit keres itt? Na, mindegy, nem az �n dolgom, ink�bb felh�vom anyut.”

Atte meg csak az ajt�b�l n�zte a megt�rt l�nyt. Jule pr�b�lkozott felm�szni az �gyra, ami m�skor mindig siker�lt, de most valahogy m�g sem ment neki.

-          V�rjon, seg�tek. – Atte gyorsan beszaladt a l�nyhoz, �s az �l�be kapta. �vatosan lefektette az �gyra, �s csak n�zte. Majd kis id� m�lva megsz�lalt. – �, de udvariatlan vagyok, m�g be sem mutatkoztam. Atte Mustonen vagyok. – ny�jtott kezet.

-          Jule Wyatt. �s, ha lehet, tegez�dj�nk, mert �n sem vagyok olyan �reg, mint amennyinek kin�zek. – mosolygott szel�den a sz�ke sr�cra.

-          Egy�ltal�n nem n�zel ki �regnek. H�ny �ves vagy, 19?

-          Majdnem. 21, mint te.

-          �, akkor lebuktam. – hajtotta le vigyorogva a fej�t Atte.

Annyira elvoltak, hogy �szre sem vett�k az ajt�n bekukucsk�l� Kimit. „Hm… milyen boldogok. Valamikor r�gen mi is azok voltunk, csak nevett�nk, �s szerett�k egym�st… de az m�r nagyon r�gen volt.” – gondolta mag�ban Kimi. Csak les�t�tte a szem�t �s els�t�lt. A huzat viszont becsapta az ajt�t, ez�rt nem maradt �szrev�tlen.

-          V�rsz valakit? – k�rdezte Atte.

-          Nem, senkit. Megn�zn�d, ki sz�rakozik az idegeimmel? – Atte csak mosolyogva b�lintott. Szinte v�gig vigyorogt�k azt a kev�ske kis id�t, amit eddig egy�tt t�lt�ttek. „Nem is hittem volna, hogy ez az Atte ilyen j� fej. �s m�g milyen j� a h�ts�ja!” – kaj�n vigyorral m�rte v�gig Att�t.

-          �res a folyos�, biztos a huzat volt. De nem k�s�rn�l el? Itt van az emeleten egy bar�tom, �s nem szeretn�m egyed�l megl�togatni. – n�zett kiskutya szemekkel Julera, aki Atte arc�t l�tva elnevette mag�t.

-          J�l van, megyek, csak ne n�zz �gy r�m, k�rlek! – mondta m�g mindig vigyorogva. – Seg�ten�l? – mutatott a tol�sz�kre.

-          Persze. – azzal megp�rgette a leveg�ben a l�nyt, aki csak r�h�gve vis�tozott.

-          Tegy�l le!!!!! ��hh�h��! Olyan h�lye vagy! – pr�b�lt komoly maradni, de nem siker�lt �s mindketten szakadtak a r�h�g�st�l.

M�g csak p�r �r�ja ismert�k egym�st, de �gy �rezt�k mintha �vek �ta bar�tok lenn�nek. V�g�l Atte bele�ltette a tol�sz�kbe Julet, �s elindultak megkeresni Tonit.