Csak m�snap „tal�lt meg” minket Stefano. Kicsit csod�lkoztam is, hogy eddig tartott. Kaptunk egy kis letol�st… Na j�, nagyot. De az�rt abban egyet�rtett, hogy Hamilton szem�t volt. �s azt is elmondta, hogy a lehet� legt�bbet megtesz, ha valami botr�ny lenne esetleg. De k�tlem, hogy lenne, mert akkor m�r r�g kit�rt volna.

De n�zz�k csak egy kicsit bar�tn�m �let�t, r�la r�g esett sz�.

Krisztu Kimivel j�l megvolt… egy ideig. B�r �gyet sem vetettek arra a cs�kra, �m Krisztut bel�l m�gis gy�t�rte a tudat. Ez�rt kapcsolatuk kicsit megromlott. �s ez Kimi k�r idein is megl�tszott.

-          Kimi, b�rmi z�r van legbel�l, tedd helyre de gyorsan, vagy �szik minden! – figyelmeztette Stefano.

Jap�nban voltunk, ahol egy ideje nem szerveztek versenyt, mert a legut�bbi alkalommal 2 ember is �let�t vesztette egy baleset miatt.

�s term�szetesen es�s id� volt. �s persze, hogy volt nek�nk egy es�men� „Lewisocsk�nk”. Csak mente a jobbn�l jobb k�r�ket. De most nem fogom f�nyezni, �s nem csak most, hanem soha!

Felipe b�rig �zva �rt haza.

-          Feltal�lt�k �m az eserny�t. – mondtam mosolyogva.

-          Tudom, de elfelejtettem vinni.

-          Hogy lehet szakad� es�ben elfelejteni eserny�t vinni?

-          �n k�pes vagyok r�. Tudod. – cs�kolt meg.

-          Tudom. – M�r a nyakamat cs�kolta. Tudtuk, hogy itt m�r nincs meg�ll�s.

Megszabad�tott p�l�mt�l, �s simogatni kezdte a csupaszon maradt testr�szeimet. �n levettem r�la �zott pulcsij�t, mely alatt a p�l� hozz�simult fels�test�hez. Azt is levettem r�la. Bevitt a h�l�szob�ba, mik�zben cs�kol�ztunk. Gaty�inkat ler�ngatva fek�dt�nk �gyba. Zih�lva vett�k a leveg�t. Tudtuk, hogy itt a v�g. �s igen, beteljesedett mindkett�nk �lma.

Elj�tt a szerda. Krisztuval elment�nk eb�delni. Vagyis csak a sz�lloda �tterm�ig ment�nk. :D R�g besz�lt�nk egy ilyen m�lyet. Megbesz�lt�k a mel�t is, minden rendben volt mindkett�nkn�l.

Mikor v�gezt�nk, felmentem a szob�ba, �s megn�ztem az e-mail-jeimet. Kaptam egyet a f�n�kt�l is. Biztos az �rt�kel�s…B�r most nem az �llt benne amit akartam…s�t…

„Veszek neki vir�got, biztos �r�lni fog neki!”- gondolta mag�ban Felipe, �s vett egy csokor r�zs�t. �m amikor bel�pett a szob�ba, nem a v�rt jelenet fogadta.

-          H��� Fanny, mit csin�lsz??

-          Pakolok, amint l�tod. – mondtam s�rva.

-          J�, azt l�tom, de mi�rt?? – mondta nagy ijedts�ggel a hangj�ban.

-          N�zd meg a laptopomon.

Lipe az eml�tett g�phez sietett. D�bbenet �s f�jdalom l�tszott az arc�n. Odaj�tt hozz�m, megfogta a kezem.

-          Hagyd abba. – k�rte.

-          De �gy nem maradhatok itt.

-          M�r hogy ne maradhatn�l??

-          Mert nem akarok eltartott csitri lenni.

-          Naa, sosem lesz az! – nyugtatott meg. – Biztos tal�lsz hamar munk�t!

-          �gy gondolod?

-          Nem gondolom, tudom! – nyomott egy puszit az arcomra. – �s ezeket most sz�pen visszapakoljuk a szekr�nybe! – kezdett el visszapakolni.

-          K�sz�n�m. – pakoltam �n is.

-          �s soha t�bbet merj ilyet csin�lni!

-          Rendben, �rtettem f�n�k �r. – �lltam vigy�zba.

-          Jajj te. – nevetett.

-          Szeretlek.

-          �n is! – �lelt �t.

Ezek ut�n elment�nk vacsizni majd pedig aludni, felk�sz�lve a cs�t�rt�kre.

M�snap boldogan s�t�lgattunk a boxutc�ban. Felipe minden rajong�j�nak rajzolt egy sz�vecsk�t. �k persze el voltak sz�llva, meg is �rtem. :P M�g Hamilton sem tudta elvenni a kedv�nket. De hogy mi�rt voltunk ennyire boldogok? Azt �n sem tudom… Tal�n az�rt, mert r�j�tt�nk, hogy egym�s n�lk�l nincs �let? B�r ezt eddig is tudtuk… Na mindegy.

Be�rve a boxba, egy nem olyan boldog Kimit l�ttunk.

-          Felipe, nem besz�ln�l egy kicsit vele?

-          De, megpr�b�lok, b�r tudod, hogy � a h�res „Iceman”.

-          J�, de az�rt pr�b�lj meg l�gyszi.

-          Rendben.

-          K�sz�n�m.

Azzal elvonult besz�lgetni a mi kis finn�nkel. Hogy mi lett ennek a v�geredm�nye? Megtudj�tok a folytat�sban… :P