Percekig csak b�multuk egym�st, nem sz�lalt meg senki. Nem tudtam, hogy mit akarhat ezen a k�s�i �r�n t�lem.

-Nem �rtem magamat.- sz�lalt meg hirtelen. Kiss� �ssze is rezzentem.- Soha nem hagytam, hogy egy n� olyan hat�st gyakoroljon r�m, hogy ne tudjak neki ellen�llni.

-�s nekem ehhez mi k�z�m?- emeltem r� a tekintetem. Eddig a pulton l�v� poharamat b�multam.

-Itt vagyok 2 napja. Nem tudok r�lad szinte semmit. M�gis �gy �rzem, k�ptelen vagyok elszakadni t�led. Ha a k�zelemben vagy, fegyelmeznem kell �nmagam, hogy ne csin�ljak h�lyes�get.- l�kte arr�bb a 2 �veget, hogy rendesen l�ssa az arcom.

-Nem �rtelek.- sz�laltam meg p�r pillanat ut�n.

-Mikor a h�zamban megl�ttam a feles�gemet azzal a…… f�rfivel, megfogadtam, hogy soha nem engedek egy n�t sem k�zel magamhoz. Ut�na elj�v�k ide, te seg�tesz rajtam �s azt kezdem �rezni, hogy n�lk�led elveszn�k. Nem kellett k�t nap sem, hogy teljesen bel�d bolonduljak.

Tudtam, hogy most lenne olyan ember, aki nem �r�lne ennek. De az �n sz�vem megdobogtatta ez a kijelent�s. Mert mi�ta j�rt Markhoz, az�ta egyre ink�bb belehabarodtam. Sz�momra � volt a t�k�letes f�rfi. Mikor kinn j�rtam a v�rosban, akkor figyeltem a f�rfiakat, de soha nem tal�ltam senkit, aki felkeltette volna a figyelmemet. Csak a velem szemben �l� f�rfi. Vagyis… aki m�r el�ttem �ll. Annyira elgondolkoztam, hogy �szre sem vettem, hogy fel�llt �s el�m s�t�lt.

-Elgondolkozt�l.- sz�lalt meg halkan. A tekintetemet kereste. Pr�b�ltam ker�lni az �v�t.

-Van min.- feleltem m�g halkabban.

-Az est�re gondolsz vagy arra, amit mondtam?- �rintette meg a kezem.

-Az elm�lt 8 �vre gondoltam. T�bb t�rt�nt, mint amennyir�l tudtam. T�bb volt a lelki t�rt�n�s.- n�ztem fel r�. Az arca alig volt n�h�ny centire az eny�mt�l. A szemeim �s az ajkaim k�z�tt ing�zott a tekintete. Hezit�lt, hogy megtegye-e, amit akar.- Te d�ntesz.- s�gtam neki.

-Tudom.- hajolt m�g k�zelebb. Becsuktam a szemeimet. A cs�kja nem �rt v�ratlanul. Nem sietett, ki�lvezte minden pillanat�t. A szenved�ly, amelyet �rezhettem, fel�lm�lt minden elk�pzel�st. Lassan lecs�sztam a sz�kr�l. A karjai egyb�l a derekam k�r� z�r�dtak �s nem engedtek. Mindketten tudtuk, hogy v�ge lesz egyszer, de halogattuk ezt a pillanatot. V�g�l az emeleti ajt�csap�d�s vetett v�get a cs�kunknak. Mintha csak �getne a m�sik, �gy ugrottunk sz�t.

-Ez Mark.- mondtam halkan. Gyorsan megittam a tejet, elmostam a poharat �s beb�jtam a kamr�ba. A nevel�ap�m ekkor l�pett be a konyh�ba. Kimi ism�t a 2 �veg el�tt �lt, semmi jel�t nem adta a t�rt�nteknek.

-Te meg mit csin�lsz?- k�rdezte meglepve a f�rfi.

-Csak amit tegnap. Gondolkozom, hogy melyikkel k�ssek szorosabb bar�ts�got.- felelt a pil�ta.

-Hannah m�r j�rt erre?- n�zett a poharamra.

-Alig n�h�ny pillanattal ezel�tt. �s ma nem tudott lebesz�lni.- vetett egy k�sza pillant�st a kamraajt� fel�.

-Akkor majd �n megteszem.- vette el Mark a 2 �veget �s visszarakta a szekr�ny tetej�re, oda, ahol eddig is voltak.- Most pedig menj aludni!

-Rendben.- adta be a derek�t Kimi �s el is vonult. Mark m�g j�rk�lt egy kicsit a konyh�ban, majd � is visszament a szob�j�ba. Mikor biztos voltam benne, hogy elcsendesedett a h�z, kil�ptem a rejtekhelyemr�l �s felmentem az emeletre. Meg�lltam a szob�m ajtaja el�tt �s csak n�ztem. A sz�vem azt s�gta, hogy ne menjek be, az eszem az igent sugallta. V�g�l a sz�vemre szavaztam �s bekopogtam a vend�gszob�ba. A lak�ja szinte azonnal ajt�t nyitott el�ttem. R�m pillantott, majd a derekamn�l fogva beh�zott mag�hoz.- Nem kellett volna idej�nn�d.

-K�ptelen vagyok �gy elmenni aludni. Meg kell besz�ln�nk. Mindent.- emeltem a tekintetem r�. A k�k szemek �gy csillogtak, ahogy m�g soha nem l�ttam.

-Besz�lni m�g lesz id�nk.- felelte �s �jra megcs�kolt.