A varratokat 3 nap m�lva szedt�k ki, az edz�s ut�na kezd�d�tt. Az els� napon a f�jdalom elviselhetetlen volt. Ahogy Markkal elkezdt�k a gyakorlatokat, �lesen felsik�tottam. Paula ijedten rohant fel a konyh�b�l.

-L�nyom, minden rendben?- k�rdezte. K�nnyes szemekkel kapaszkodtam a Kimi karjaiba.

-Anya! Nincs semmi baj, megoldjuk.- mondta a f�rfi, mik�zben pr�b�lta elfojtani a k�nnyeket. Tudta nagyon j�l, hogy neki is neh�z lesz, de csak ekkor d�bbent r�, hogy mennyire. K�zben Mark folytatta a munk�t velem. Aznap alig egy �r�nyit torn�ztam, de a nap h�tral�v� r�sz�ben haszn�lhatatlan voltam. �s lelkileg sem tudtam elviselni a terhet.

-Kimi!- suttogtam este, miut�n m�r lefek�dt�nk aludni.

-Mondd, kicsim!- �rintette meg az arcom.

-�n nem b�rom ezt a f�jdalmat! Meg akarok halni!- mondtam s�rva.

-Ezt felejtsd el! Egy�tt fogjuk elviselni a f�jdalmat �s ut�na egy�tt �regsz�nk meg. Felejtsd el, hogy itt hagysz engem a nagyvil�gban!- h�zott mag�hoz �s reggelig el sem engedett. Ez minden este �gy folytat�dott, majd miut�n m�r elindult a javul�s, az effajta „besz�lget�sek” �ttev�dtek a torna id�szak�ra. Az id� pedig csak telt, elm�lt a kar�csony �s a szilveszter is. M�r 3 hete voltam a R�ikk�nen h�zban, mikor az edz�s alatt a k�ny�rg�semre nem kaptam v�laszt. A J�gember csak n�zett r�m, majd hirtelen fel�llt �s ott hagyott a nappaliban. Aznap nem volt vel�nk Mark, mert valamit el kellett int�znie Helsinkiben.

-Kimi!- kiab�ltam ut�na k�ts�gbeesetten �s elindultam az ajt� fel�. A j�r�som m�g nagyon labilis voltam, n�h�ny l�p�s ut�n el is estem.- Kimi!- ki�ltottam �jra a nev�t �s �k�llel �t�ttem a padl�t, mik�zben zokogtam.

-H�, h�, h�!- l�pett mell�m valaki. Gyeng�den felemelt �s letett a kanap�ra.

-Rami!- ny�gtem ki nagy nehezen �s a v�ll�ra borultam.

-Az �cs�m �ppen most viharzott el, �gyhogy hi�ba h�vod, nem hall.- simogatta a h�tam. Sz�p lassan megnyugodtam egy picit.

-Hogy ker�lsz ide?- emeltem r� a tekintetem. Nem l�ttam �j�v �ta.

-Kristin�val �gy d�nt�tt�nk, hogy ide k�lt�z�nk Espoo-ba, mert t�l messze vagyunk a sz�leinkt�l �s a csal�dunk t�bbi tagj�t�l. A napokban fogjuk al��rni a szerz�d�st, �s emiatt vagyok itt. Ti hogy haladtok?- n�zett a l�bamra.

-A f�jdalom m�r mindennapos, megszokott, m�gis menek�lni akarok.- hajtottam le a fejem.

-Kimpaa pedig m�r nem b�rja lelkileg, ugye?- emelte fel a fejem.

-Nem tudom. Mostan�ban nagyon keveset besz�l�nk, csak �l�nk egym�s mellett. Olyan, mintha a szerelm�nk m�r nem l�tezne.

-Ilyet ne is mondj!- sz�lt r�m egyb�l.- A szerelmetek �r�k�let�. T�rt�nhet ak�rmi, soha nem fog elm�lni.

Rami ott maradt velem �s seg�tett befejezni a Mark �ltal kiszabott gyakorlatokat. Nem sokkal 11 ut�n megj�tt Paula is, aki Mattinak seg�tett valamit a munk�j�ban. A nap pedig sz�p lassan v�nszorgott, vacsor�ra Mark is hazat�rt. Egyed�l Kimi miatt agg�dtam, de nagyon, mert semmi �letjelet nem adott mag�r�l. Este 10-kor viszont megsz�lalt a mobilom, amit Heikki k�ld�tt kar�csonykor.

-Kicsim?- sz�ltam bele rem�nykedve. Vonalas k�sz�l�kr�l h�vtak.

-Sajnos nem. Leena vagyok.- sz�lt bele kish�gom.

-Szia!- szomorodtam el.

-Miatta h�vlak, b�r megk�rt, hogy ne tegyem. Ott van Heikkin�l, nincs semmi baja, csak lelkileg k�sz�lt ki. Azt mondta, hogy rosszul viseled a rehabilit�ci�t �s hi�nyzik a lelki er�d. Engem ezzel nagyon megijesztett �s szeretn�lek m�r l�tni.- csuklott el a hangja.

-Az a kev�s lelki er�m, ami van, azt is mind t�le kapom. Mondd meg neki, hogy j�jj�n vissza, mert n�lk�le nem fog menni!- k�rtem.

-Megmondom. Nagyon hi�nyzol! Szeretlek!- k�sz�nt el pityeregve.

-�n is szeretlek! Szia!- k�sz�ntem, majd bontottam a vonalat.