M�r egy h�nap telt el mi�ta kij�ttem a k�rh�zb�l. Kimin�l voltunk, ha tudott velem volt, de m�g a forma 1-et ker�ltem. A sz�leim is itt voltak n�h�ny h�tig, de m�r hazamentek. Nem unatkoztam, ink�bb h�doltam egyik kedvenc id�t�lt�semnek, az olvas�snak. Persze csak a Kimivel val� id�t�lt�s ut�n volt ez a kedvencem. Ahogy ezt kigondoltam, meg is jelent az ajt�ban. Mosolygott.

-         Szia!- k�sz�nt�ttem.

-          Szia, hogy vagy? Nem unatkozt�l?

-         J�l vagyok. �s nem, H�bor� �s b�ke.- mutattam a k�nyvre az �lemben.

-         Bet�fal�.- mondta egyszer�en, majd megcs�kolt.

Im�dtam ezt, �s minden testi kontaktust vele. Term�szetesen ez mellett az eg�sz l�nye leny�g�z�tt. Le�lt mell�m, �s komolyan n�zett r�m. Sejtettem, hogy valamit k�rni akar, mert olyankor n�zett �gy.

-         Mond!- k�rtem nagyot s�hajtva.

-         Mindig meglepsz ezzel.- mondta csod�lkozva.

-         Mivel?- k�rdeztem naivan.

-         Tudod, hogy ennyire ismersz.

-         K�szi, ha ezt vehetem b�knak.

-         Persze. Sz�val m�sodik�n lesz az utols� futamunk �s szeretn�m, ha velem j�nn�l Braz�li�ba.- hadarta.

El�sz�r sz�lni se tudtam, csak n�ztem k�ts�gbeesetten r�.

- Ott leszek.- mondtam v�g�l.

Kimi megk�nnyebb�lt �s ragaszkod�n �lelt mag�hoz.

-         �g�rem minden rendben lesz!

-         Tudom, �s ideje kib�jnom a „csigah�zb�l”.

-         Igen, az �let megy tov�bb. Mondd boldog vagy te?- szegezte nekem a k�rd�st.

-         Igen, boldog. V�gtelen�l boldog.

-         Ezt akartam hallani mindig is t�led, de sose rem�ltem hogy mellettem fogod �gy �rezni.

-         Ilyen az �let…