Kitty-vel nagyon j�l elbesz�lgett�nk eg�sz d�lel�tt. Azt�n bej�tt az orvos.
- Doktor �r. Mikor mehetek haza?
- M�g elv�gezn�nk p�r apr� vizsg�latot, �s ut�na megmondom.
- Rendben. Most v�gzik el a vizsg�latot?
- Igen. M�ris j�nnek a n�v�rek.
- Addig elmehetsz �m. – n�ztem Kitty-re.
- Nem, megv�rlak.
- Sziaszok. – j�tt be Roberto.
- Szia. Hogy vagy?
- K�sz, j�l, �s te?
- Nagyon j�l. Most elvisznek megvizsg�lni, azt�n rem�lem elmehetek inn�t. – n�ztem k�rbe a szob�ban.
- Remek.
- Elkapt�k a tettest? – k�rdezte Kitty. Roberto b�lintott.
- Na, mondd! Ki az?- n�ztem r�.
- Vizsg�lat ut�n mondom.
- Rendben.
Elvittek megvizsg�lni. Kitty �s Roberto maradtak a szob�ban.
- Ki az?- k�rdezte Kitty.
- Valami bizonyos Felicity Jaine.
- Gondoltam. Az az �r�lt n�.
- Ismeritek?
- Fernando egyik volt bar�tn�je. �sszefutottunk vele egy �tteremben, �s nem a legkedvesebb volt.
- Ahha, �gy m�r �rtem.
Hamar v�geztek a vizsg�latokkal, �s visszavittek a szob�ba.
- Mit mondtak?- k�rdezte Kitty �s Roberto egyszerre.
- Majd j�n a Doktor, azt�n � mondja el, hogy elmehetek-e. Engem most a tettes �rdekel. Ki az?
- Felicity Jaine. Megmondtam neked.
- H�t, legal�bb m�r nem kell miatta agg�dni. Ez is egy j� dolog. – r�ntottam meg a v�llam.
- Ti n�k. Mi nem vagyunk ilyen f�lt�kenyek. – r�zta a fej�t Roberto. Egym�sra n�zt�nk Kittyvel.
- Az �v vicce.
- Rosszabbak vagytok. – b�logattam.
- Hiszi a piszi.
Az orvos egy f�l �ra m�lva bej�tt.
- Semmi rendelleneset nem tal�ltunk. Nyugodt sz�vvel hazamehet.
- Igen. K�sz�n�m. Akkor �sszek�sz�l�k.
Nagyon gyorsan �t�lt�ztem, �s m�r indultunk is. Besz�lltunk a kocsiba, amit Roberto otthonr�l hozott el. Visszament�nk a hotelba.
- Roberto. Ellopom a mobilod. Az eny�m a baleset miatt meghalt.
- Vedd csak.
- Kit h�vsz? – �lt le mell�m Kitty.
- Fernando-t. Nehogy bemenjen feleslegesen a hotelba.