F�radt voltam �s kifacsart, �s ez minden egyes perccel csak rosszabb lett. K�sz k�nszenved�s volt minden perc amit a Cullen k�ri�ban kellett t�ltenem. A h�zban �l�k mindent elk�vettek, hogy semmibe se szenvedjek hi�nyt, de ez volt sz�momra a legf�raszt�bb. Az �r�k�s agg�d�s �s f�lt�s, hogy mindent�l meg akarnak �vni egyszer�en elsz�vta az �sszes energi�mat. M�g j� hogy az iskol�ba elj�rtunk, nehogy felt�n� legyen, hogy egy�ltal�n nem jelen�nk meg.

- Mit k�rsz? – Alice hangja t�r�tett mag�hoz. A menz�n sorakoztunk az oszt�lyt�rsak k�zt. El�ttem Jasper, m�g�ttem Edward, Alice meg mellettem, mintha itt is vesz�lyben lenn�k, vagy a konyh�sn�nit�l f�ltenek, vagy att�l a f�rtelmesen z�ld valamit�l amit �pp Lucy t�lc�j�ra pakol. � �llt Jasper el�tt, �rdekes volt a helyzet. Eddig mindenki tartotta t�l�k a h�rom l�p�s t�vols�got, most meg ked�lyesen t�rsalogtak a Cullen gyerekekkel. Nem tudtam eld�nteni, hogy csak az�rt mert Jasper mindenki fel� megnyugv�st sug�rzott, vagy csak az �n kedvem�rt.

- Azt hiszem most nem k�rek semmit – v�laszoltam �s ki akartam �llni a sorb�l.

- Nem �gy van az – kapta el a karom Edward, olyan hirtelen, hogy sokkolt a dolog. Aminek az lett a v�ge hogy a torkomat egy elhal� h�rg�s hagyta el. A karom hirtelen meglilult Edward ujjai alatt, pedig a szor�t�sa cseppet sem volt er�s. Az izmaim megfesz�ltek, er�s f�jdalom has�tott v�gig a v�llamb�l az kezem fej�ig. Minden olyan hirtelen t�rt�nt. El�sz�r minden elhom�lyosodott, l�tom�som volt. A karmok kicsusszantak �s mindenki l�tta, hogy �n valami m�s vagyok, nem az akinek eddig hittek. A remeg�s r�ntott vissza a jelenbe, csak azt l�ttam, ahogy Jasper h�tratekeri a fej�t. A szem�ben l�ttam a f�jdalmat, hogy mennyire szenved, az�rt ami bel�lem �rad. Nem akarom b�ntani a k�r�l�ttem �l�ket. Vettem egy m�ly leveg�t, �s �gy d�nt�ttem hogy le fogok higgadni. �reztem, hogy a nyugalom sz�tsiklik a sejtjeimen, �s minden porcik�m megnyugszik. Edward tekintete a szemem �s a karom k�zt cik�zott. Elengedte a karom, �s bocs�natk�r�en n�zett r�m.

- Sr�cok, agyr�zk�d�st kapok az �rzelmeitekt�l – mondta Jasper, mik�zben elvette a t�lc�j�t, �s elindult a szok�sos asztalunkhoz. Rose �s Emmett m�r ott �ltek, �s nagyon el voltak foglalva, hogy pontos legyek, egym�ssal. Lez�rtam az elm�met, nem akartam hogy Edward l�ssa a j�v�t, amit az elhat�roz�som, �s az egyre er�s�d� �nuralmammal megv�ltoztattam. Ott �lted Edward-dal szemben �s �jra csak elkalandoztak a gondolataim.

- Mire gondolsz most? – k�rdezte t�lem, �reztem ahogy az �jai a kezem fej�t simogatj�k.

- Tal�ld ki – kac�rkodtam vele.

- Pontosan tudod, hogy nem megy. Lez�rtad az elm�d el�ttem.

- Igen, j�tszunk – folytattam a kisded j�t�komat. – Most nincs el�ny�d, pr�b�lkozz.

- Ez nem vicces – monda fancsali k�pet v�gva.

- Abban biztos vagyok, hogy teljesen nyugodt vagy, �s hogy a j�v�t f�rk�szed.

- Mes�lsz?

- Azon t�n�dtem, hogy vajon mit fogok tanulni az egyetemen, hogy mib�l lesz el�sz�r diplom�m.

- Hossz�t�vra tervezel – jegyezte meg Rose.

- Igen, az �r�kk�val�s�g el�g hossz� – v�laszoltam mosolyogva.

- De te sz�pen rajzolsz. Viszont �n sosem tudtam. �n ink�bb tanuln�k valami re�lszakon.

- Nem ruhatervez�re gondoltam, hanem �p�t�szm�rn�kire – magyar�zta Alice.

- Mi a t�ma? – k�rdezte Mike ahogy az asztalra dobta a t�lc�j�t, �s mell�m �lt a szomsz�dos sz�kre.

- �pp arr�l besz�l�nk hogy hova megy�nk majd egyetemre – magyar�ztam Mikenak

- Nem korai m�g? – �n meg csak egy v�llr�nd�t�ssal folytattam tov�bb az elm�lked�st, senkire sem figyelve. A nap v�g�re m�r teljesen azon j�rt az agyam, hogy majdnem egy h�nap telt el az�ta hogy elj�tt�nk a h�zb�l, az�ta nem besz�ltem Adammel. Eleinte pr�b�ltam h�vni, de egyszer sem vette fel a telefont. Magam sem tudom mi�rt, vagy hogy mit akartam neki mondani, de besz�ln�nk kellett. Miut�n nem v�laszolt a telefonh�v�sokra, �gy Carlisle-t bomb�zta a k�rd�seimmel.

- Josie �rtsd meg, nem akar veled besz�lni. Ma beadta a felmond�s�t, a j�v� h�ten m�r nem a Forks-i k�rh�z alkalmazottja. Elhagyja a v�rost – megint ott �ltem a nappali k�nyelmes kanap�j�n, �s a mai nap meg az elm�lt h�t, �s h�nap esem�nyeit pr�b�ltam felid�zni, de csak r�vidke k�pek villantak fel az elm�mben. Utaz� voltam, aki mintha az �t alatt ki�t�tte volna mag�t. �s mindennek egy hete, Carlisle most j�n haza a k�rh�zb�l, �s Adam t�nyleg ma volt utolj�ra dolgozni. Egy hirtelen gondolatt�l vez�relve mint akit �ram�t�s �rt felpattantam a helyemr�l, felkaptam az els� kezembe ker�l� kulcsot, �s a gar�zs fel� rohantam. Gyors voltam, m�g a v�mp�rok sz�m�ra is. Mire mindannyian felocs�dtak, �n m�r Rose piros BMW-j�ben �ltem �s beind�tottam a kocsit. Az gar�zsajt� csiga lass�s�ggal ny�lt ki. �pp a g�zra l�ptem, mikor a fi�k megjelentek az ajt�ban. L�ttam Edward szem�ben a r�m�letet.

- Bocs�ssatok meg, de nem hagyhatom, hogy �gy menjen el. – k�ldtem sz�t a gondolatot, �s ezt m�r mindannyian hallott�k.

- Ut�na kell mennem – indult el Edward a Volvo fel�.

- V�rj – kapta el a karj�t Jasper – Had besz�ljen vele – Edwardot nem �rdekelt�k Jasper indokai, kir�ntotta a karj�t Jasper ujjai k�z�l.

- Az �jjel telihold lesz.

- Jajj – sikkantott fel Alice. Minden szemp�r r� szegez�d�tt, tudt�k, hogy l�tom�sa van.

- Alice, Alice, mutasd mit l�tt�l – l�pett vissza Edward �s elkapta a l�nyt a v�ll�n�l fogva, majd r�ngatni kezdte

- �ll�tsd le magad k�rlek – l�kte el Jasper aminek az lett a v�ge hogy Edward a gar�zs betonpadl�j�n landolt. – Kicsim mit l�tt�l? – l�pett el� �s a tenyer�be fogta a l�ny r�m�lt arc�t.

- Nem tudom mit l�ttam, csak, hogy Josie haldoklik – v�laszolta Alice amint visszat�rt a jelenbe – Nem k�slekedhet�nk, menn�nk kell.

- Haldoklik – ism�telte Jasper �s m�r a gar�zsajt�ban volt. – �n futok, �gy gyorsabb – azzal el is t�nt a h�zzal szembeni erd�ben. Edward meg ut�na, Emmett k�rd�n n�zett a t�bbiekre.

- Mi menj�nk kocsival. H�tha – mondta Alice de nem fejezte be a mondatot, mert f�lt kimondani a szavakat amik a fej�ben cik�ztak. Emmett a Wranglerbe pattant, Rose �s Alice is k�vette.

A Challanger a h�z el�tt, indul�sra k�szen, m�g id�ben gondoltam magamban �s le�ll�tottam a BMW-�t a m�sik kocsi mellett. Milyen boldog is voltam mikor ezt az aut�t vettem. Eluralkodott rajtam a nosztalgia, de hamarosan magamhoz t�rtem, �sszeszedtem minden er�met �s az ajt�hoz l�ptem. A kulcsot magammal hoztam, de meg sem fordult a fejemben, hogy nem tudok bejutni. Egyszer�en csak a kilincsre tettem a kezem, �s kinyitottam az ajt�t. Az pedig ellen�ll�s n�lk�l t�rult fel el�ttem. A h�z �res volt, elhagyatott �s l�lektelen. Pedig pont olyan volt mint az els� alkalommal, csak annyi v�ltozott hogy m�r nem volt t�bb� az otthonom. V�rszagot �reztem, pont mint a m�ltkor. A h�l�szob�m fel�l j�tt. V�gigfutott a hideg a gerincem ment�n, �s �nk�nytelen�l is a h�l� fel� vettem az ir�nyt. M�r alkonyodott, bel�ptem a szob�ba. Az �gyam a szoba k�zep�n t�nd�kl�tt, �rintetlen�l, pont mint �n, gondoltam magamban. A lenyugv� nap v�rv�r�sre festette a padl�t, vettem egy m�ly leveg�t �s �reztem a v�r szag�t, m�g er�sebb volt. Semmi k�ts�g a szob�ban v�rzik valaki. M�g szerencse hogy egyed�l j�ttem, ezt a t�bbiek biztosan nem b�rn�k ki. A gyomrom �melygett, �n lassan tettem egy �vatos l�p�st a szoba k�zepe fel�. Valaki mocorgott odabent, de nem l�ttam, �s sz�lni sem mertem. Eluralkodott rajtam a f�lelem. A nap olyan gyorsan t�rt nyugov�ra, hogy feleszm�lni sem volt id�m, a padl� m�g mindig v�r�sl�tt, de m�r nem a nap festette olyanra. Az el�bb t�vedtem, t�nyleg v�res volt, �s most a hold f�ny�ben tiszt�n l�tszott. A padl�r�l az ablakra emeltem a tekintetem, a hold. J�zus, a hold kerek, �s csod�s teljes val�j�ban ragyog az �gbolton, egyre feljebb �s feljebb k�szva.

Telihold van, meg is feledkeztem r�la, hogy fordulhatott el� velem. M�r nem csak f�ltem, egyenesen rettegtem, itt vagyok egyed�l ebben az el�tkozott h�zban. Eszembe jutott az egy h�nappal ezel�tti �jszaka. Ashley hal�la, Emmett s�r�l�se, �s hogy mennyire h�lye �s felel�tlen vagyok. Edward �s a Cullenek mindent�l meg akarnak �vni, �n meg pont ezen az �jszak�n indulok �tra, hogy a kicsinyes kis �rz�seimet besz�ljem meg egy olyan emberrel akit m�r r�ges-r�gen elvesztettem. A mocorg�s m�g hangosabb lett, az ajt� megnyikordult m�g�ttem, majd lassan becsuk�dott. �n megp�rd�ltem a sarkamon, �s lassan el�t�nt a szemem el�tt a mocorg� l�ny. Ashley kuty�ja volt, halott, mozdulatlan. Ahogy az ajt� teljesen bez�r�dott �s az eddig �rny�kban l�v� zug megtelt f�nnyel l�ttam hogy m�s is rejt�zik ott.

- Lucy – sikoltottam fel. K�zvetlen�l a fal t�v�ben �lt, ahogy l�ttam m�g l�legzett, de nehezemre esett odamenni hozz�. Olyan volt mintha a l�baim hozz�tapadtak volta a talajhoz. Ahogy len�ztem l�ttam, hogy v�rben �csorgok. A az �melyg�sem m�r szinte elviselhetetlen volt.

- Itt van – mondta a l�ny elhal� hangon. Tudtam hogy haldoklik, seg�tenem kell rajta, �s meg kell tudtom, hogy ki tette ezt vele. – Josie… - mondta ki a nevem, majd leveg� ut�n kapkodott – Josie, menek�lj, t�ged is meg … - �jra elgyeng�lt, �n viszont �sszeszedtem minden er�met �s odal�ptem mell�.

- Lucy nyugodj meg – pr�b�ltam elrejteni a r�m�letem, de nem j�rtam sikerrel. A l�ny mell� t�rdeltem. Az �lembe vettem a fej�t, �s k�zben szem�gyre vettem a s�r�l�seit. A fels�test�t karmol�sok bor�tott�k �s komolyan v�rzett minden�tt.

- Meg�lte Ashleyt, �s t�ged is meg fog �lni, � egy sz�rnyeteg – Lucy szinte minden erej�t felem�sztette hogy elmondja ezeket a szavakat, a szem�t is lehunyta.

- Nem hagyhatsz itt Lucy figyelj r�m h�vok seg�ts�get, �s minden rendben lesz – pr�b�ltam lelket �nteni bel�. A szeme �sszevissza cik�zott a szemh�ja alatt, f�jdalmai voltak. Egyik kezemmel a fej�t tartottam, a m�sikkal meg a mobilom ut�n kutattam a zsebemben, akkor j�ttem r�, hogy ott van a h�zban, a nappaliban az asztal k�zep�n Carlisle vaskos orvosi k�nyve mellett. Pontosan l�ttam a szemeim el�tt, hogy lehetek ekkora h�lye. Lucy megfogta a kezem, tudtam, hogy mondani akar valamit.

- Maradj velem, �gy f�lek – suttogta, �n meg megszor�tottam a kez�t

- Itt vagyok, ne f�lj sokkal jobb lesz.

- � nem az akit, te annyira szerett�l, � egy sz�rnyeteg, � tette ezt velem, �s Ashleyvel, �s veled is ezt teszi ha itt tal�l. Menek�lj mert neked sem kegyelmez – az utols� szavai oly tiszt�k �s oly �rhet�ek voltak. Kire gondolhat. Egy pillanatra Edward neve, arca furakodott be az elm�mbe, de hiszen � az elm�lt egy h�napban minden pillanatot velem t�lt�tt.

- Adam - mondtam ki hangosan, �s meger�s�t�st v�rta Lucyt�l, de � m�r nem volt t�bb�, meghalt. M�r csak egy elhal� gyenge sz�vdobban�s volt csak, egy utols�, tal�n ez volt a meger�s�t�s, de m�r nem szenved tov�bb.

- Igen – hallottam meg az ismer�s f�rfihangot a szoba t�ls� v�g�b�l.

- Adam, mond hogy nem igaz – k�rleltem. L�tni nem l�ttam, csak a sz�vver�s�t hallottam.

- Ugye milyen sz�p? – k�rdezte.

- Sz�p volt, de valaki meg�lte – mondta m�g mindig Lucy fej�t a kezemben tartva, a s�r�ssal k�szk�dve.

- Nem r� gondoltam, hanem a holdra – mondta, majd kil�pett a f�nybe �s a hold fel� ford�totta az arc�t. – Olyan csod�s, mindenkit a val�s alakj�ban mutat. T�ged, az angyalt, a te Edwardodat �s engem is – mondta �s sz�tt�rta a karj�t. Hatalmas ord�t�s hagyta el a tork�t. Hallottam ahogy a gerince ment�n felhasad a b�r. Mivel ruha m�r egy�ltal�n nem volt rajta. A teste �talakult, egy korcs lett bel�le, egy k�t l�bon �ll� torzsz�l�tt. Egy v�rfarkas. Sikoltottam, de tudtam, hogy nincs �rtelme. Adam, fel�m ford�totta a fej�t �s a v�rben forg� szemeit r�m szegezte. Tudtam, hogy ez a v�g, ez az �n utols� teliholdas �jszak�m. V�rtam, hogy elragadjon, �s meg�lj�n, vagy m�g rosszabb, hogy azt tegye velem, mint amit vele tettek �s pont olyan �tkozott legyek mint �. Josie hihetetlen vagy, hogy tudsz ilyenre gondolni. �r�k �leted lenne, �s akkor nem kellene f�lned az elm�l�st�l. De Edward undorodna t�led.

- Adam, tudom, hogy legbel�l ott vagy. Csak egy valami�rt k�ny�rg�k, hogy hamar legyen v�ge. �lj meg �s hagyj itt, ut�na meg menek�lj, mert ha Edward r�d tal�l biztos vagyok benne hogy v�gez veled – tudtam, hogy minden egyes sz� hi�baval�, de m�gis �gy �reztem, hogy ezzel is h�zhatom az id�t. Morg�st hallottam, de nem t�le, minden olyan hirtelen t�rt�nt. Valaki az ablak�veget sz�tt�rve ugrott be az ablakon. El�sz�r nem is l�ttam semmit olyan gyorsan t�rt�nt. Egy m�sik farkas, egy hatalmas igazi farkas, egy csod�latos teremtm�ny, fens�ges volt �s tiszteletet parancsol�. Az �n t�mad�m tork�nak vetette mag�t. Adam, vagyis az a l�ny aki emberk�nt Adam volt, most f�jdalmasan ny�sz�tett, �s kap�l�dzott. Siker�lt kiszabadulnia a megment�m fogai k�z�l, �s a kit�rt ablakon menek�lt. A farkas egy pillanatra a szemembe n�zett �s �gy �reztem mintha mondani akarna valamit. Mintha biztos�tani akarna arr�l, hogy minden rendben lesz.

- Jacob – suttogtam halkan � meg �gy tett mintha b�lintana, majd Adam ut�n eredt a f�k k�z�. Egyed�l maradtam a szob�ba Lucy feje m�g mindig az �lemben,

- Edward – a hangom esdekl� volt �s r�m�lt. � meg csak mell�m t�rdelt �s szorosan mag�hoz �lelt, nem foglakozott a szob�ban terjeng� szaggal.

- Kicsim minden rendben, m�r biztons�gban vagy senki sem b�nthat – tiszt�ban voltam vele, nem volt er�m szavakba �nteni a t�rt�nteket, �gy h�t felt�rtam az elm�m �s mindent megmutattam Edwardnak. Mire v�geztem Jasper is meg�rkezett.

- Josie ha j�l vagy, akkor �n most az erd�be megyek, m�g �rzem a nyomukat, lehet hogy Jacobbal egy�tt el tudjuk kapni – mondta Jasper, �n meg k�rd�n n�ztem r�. – Mindent hallottan, Alice elmondta, hogy van egy �j k�pess�ged, �s szerintem �k is hallott�k, �s hamarosan itt lesznek. Mondj�tok meg Emmettnek hogy induljon ut�nam. – Edward b�lintott, �s �n csak elkerekedett szemekkel n�ztem Jasper elt�n� alakj�t az erd�ben.

- Mib�l gondolod? – k�rdeztem elcsod�lkozva

- Csak hallom, hogy Jasper nyugodt, �s Alice azon t�n�dik, hogy te is ugyan az l�tod e amit �.

- Nem a j�v�t f�rk�szem, csak v�gyakozom ut�n.