Szeptember 3-�n �jjel Jenni hasf�j�sra �bredt, nem volt olyan v�szes, de az�rt �rezte. Ilyenkor szokt�k aj�nlani a meleg vizes f�rd�st, �s ha ez sem hat, akkor kell igyekezni a korh�zba, �s mivel Jenn�l nem seg�tett, �s k�zben m�g rendszeress�, 10 percesekk� v�ltak, jobbnak l�tta �breszteni Kimit is.

- Kimi. Kimi.

- Hm. Mi az? Mi baj?

- �ton van a kisl�nyunk.

- Rendben, majd �bressz fel, ha meg�rkezett… MICSODA? Te j� �g! L�legezz m�lyeket! Ki-be, ki-be!

- M�g nem v�szes, csak gondoltam, fel�bresztelek, hogy �ssze tudd szedni magad.

- Rohanok. - viharzott be Kimi a f�rd�be.

Am�g Kimi f�rd�tt Jenni egyre s�r�bben g�rcs�lt, �s m�g a magzatv�z is t�vozott.

- Sz�vem, nem akarlak s�rgetni, de egyre jobban f�j, �s m�r a v�z is elment. – k�z�lte Kimivel, mikor kij�tt a zuhany al�l.

- Any�m, de �tl�tsz� volt, ugye?

- Igen, tiszta volt, de ne idegeskedj m�r annyit. - mosolygott kedvesen Jenni.

- Ne idegeskedjek? - k�rdezte idegesen Kimi. - Most k�z�lted, hogy elindult a kisl�nyunk, �s ne idegeskedjek?

- Ne haragudj, nem �gy gondoltam, de nem gondolod, hogyha valami rendelleness�get �rezn�k, nem rohann�nk a k�rh�zba?

- De. Bocs�ss meg, csak szeretlek, �s f�lek. - �lelte �t feles�g�t a most nem annyira J�gember.

- Tudom. �n is az vagyok, de ahelyett, hogy itthon izguln�nk, jobb lenne elindulni, nem gondolod?

- De, m�ris mehet�nk. - azzal felkapta a kocsikulcsot, a t�sk�t, majd Jenninek is seg�tett besz�llni a kocsiba, �s meg sem �lltak Helsinkiig. A k�rh�z parkol�j�ban f�l 1-kor parkoltak le, ami az elindul�shoz k�pest rekordid�nek sz�m�tott. R�pke f�l �ra alatt be�rtek, feltehet�leg az�rt, mert Kimi aut�versenyz� volt, �s nem felejtette el ezt a munk�j�t. Miut�n megkapt�k az inform�ci�t, hogy merre tal�lj�k a sz�l�szetet, felbattyogtak a 4. emeletre, Jenni kapott egy egy �gyas szob�t, �s nem sok�ra Riitta is befutott.

- Sziasztok. Hogy vagyunk?

- Idegesen. - v�laszolta Kimi.

- �s Jenni? - nevetett a doktor n�.

- A k�r�lm�nyekhez k�pest eg�sz j�l.

- Kimi, most megk�rn�lek, hogy f�radj ki, am�g megvizsg�lom Jent, meg el�k�sz�tj�k, de ut�na visszaj�hetsz.

- Nem maradhatn�k m�gis bent?

- Kicsim, nyugalom, nem lesz semmi baj. Addig h�vd fel anyu�kat.

- Rendben, de sietek vissza.

Kimi kelletlen�l b�r, de kiment a folyos�ra. El�sz�r a sz�leit h�vta fel.

- Kimi, mi t�rt�nt?

- Szia, anya. Ne haragudj, hogy ilyen k�s�n h�vtalak, csak �gy n�z ki, hogy ma a kezemben tarthatom a kisl�nyom. - �js�golta boldogan.

- H�t ez nagyszer�. Fel�bresztem ap�dat, �s indulunk is.

- De vigy�zzatok magatokra. Szia.

- Te meg Jennire. Puszi.

Miut�n kinyomta a telefont, Jenni sz�leit is felh�vta.

- Hallo. Dahlman-lak�s. Tess�k.

- Szia, Kimi vagyok.

- �r Isten, mi a baj?

- A k�rh�zb�l h�vlak, mert lassan meg�rkezik a kisl�nyunk.

- Jaj, de j�. Akkor odamegy�nk. Helsinkiben vagytok, ugye?

- Igen.

- Siet�nk. Jennit pusziljuk, �s kitart�st, szurkolunk. Szia.

- K�sz�nj�k. Szia.

Kimi m�g vacil�lt, hogy Rami�kat is felh�vja-e, de v�g�l arra a d�nt�sre jutott, hogy nem �breszti fel �ket, m�r a kicsit miatt sem.  Mire ezt v�gig gondolta, ki is j�tt a n�v�r, �s vissza is mehetett a fels�ge mell�. A szob�ban f�lhom�ly uralkodott, halk zene mellett zajlottak az esem�nyek. Kimi csendben t�mogatta feles�g�t. Apr� puszikat adott neki, a h�t�t simogatta �s fogta a kez�t. Val�sz�n�leg � jobban szenvedett, mint a p�rja. M�r a reggeli 6-ot is elhagyta az �ra.

- Azt hiszem, ki akar b�jni a pici. - mondta halkan Jenni.

- Akkor fek�dj fel az �gyra. - majd miut�n Riitta �s Kimi seg�ts�g�vel elhelyezkedett, j�hetett a vizsg�lat. - Igen, ez 10 centi. De eddig is nagyon �gyesen csin�ltad, nem hiszem, hogy probl�ma lenne. Ha j�n egy f�j�s, akkor nyugodtan nyomj�l. Nagyon j�. Most l�legezz m�lyeket.

- �gyes vagy, kicsim. - b�ztatta kedves�t a holt s�padt apuka.

- Rendben, Jenni, most m�g egyet. Ezaz. Csak �gy tov�bb. M�r l�tom a buksij�t. M�g 2 f�j�s, �s megl�thatod a kisl�nyod. Nagy leveg�, �s mindent bele.

- Mindj�rt v�ge, sz�vem. Nagyon j�l csin�lod.

- A fel�n t�l vagyunk. M�g egy nyom�s, �s v�ge. Leveg�, �s gyer�nk. �s kint is van.

- De mi�rt nem s�r fel? - k�rdezi agg�dva, elcsukl� hangon Kimi.

- Nincs semmi baj, csak � egy ilyen csendes baba. Itt is van. - �s Jenni has�ra fektett�k a kis j�vev�nyt. Abban a m�sodpercben elt�r�tt a m�cses az �jdons�lt sz�l�kn�l. Csak n�zt�k, �s folyt a k�nny az arcukon.

- Elv�gja a k�ld�kzsin�rt? - int�zte a k�rd�st Kimihez a n�v�r.

- Igen. - vette �t az oll�t remeg� k�zzel.

- Megfogod? - k�rdezte csillog� szemmel Jenni.

- �… �n? Nem merem. - v�laszolta f�l�nken Kimi.

- Csak tedd a kezed a feje al�. L�tod? Nem is olyan neh�z. - seg�tett Riitta is.

- Istenem, de picike. - puszilta meg a kisl�nya buksij�t.

- �s mi lesz a neve?

- Leena Suvi R�ikk�nen.

- Sz�p n�v.

- K�sz�nj�k. - mosolyogtak egym�sra az �jdons�lt sz�l�k.

- Bocs�nat, de el kell vinnem Leen�t egy kis id�re. Megvizsg�ljuk, lem�rj�k, megf�rdetj�k, �s vissza is kapj�k. Az apuka is j�het, ha gondolja.

- Addig t�ged is rendbe raklak. - fordult Jennihez Riitta. - Egy�bk�nt nagyon sz�p sz�l�s volt. Nagyon j�l csin�lt�l mindent. Azt hiszem eddigi munk�im sor�n ez volt a legnyugodtabb vil�grahozatal.

- K�sz�n�m, �s azt is, hogy nem bolygattatok minket, nem s�rgettetek semmit.

- Ugyan. V�gig hallgattuk a baba sz�vhangj�t, nem volt t�lhordott baba, �gy nem tal�ltunk okot arra, hogy ne zavartalanul, a saj�t �tem�ben t�rt�njenek a dolgok. De be kell vallanom, n�ha megijedtem, hogy Kimivel t�rt�nik valami, olyan s�padt volt. - mosolygott kedvesen a doki.

- Igen, �n is jobban f�ltettem �t, mint ezt az eg�sz esem�nyt. De egy h�s volt, nem? - nevetett Jenni.

- Az biztos. - kacagott Riitta is.

Miut�n Jennit visszak�s�rt�k a szob�j�ba, el is nyomta az �lom. Nem sok�ra Kimi is meg�rkezett a kisl�ny�val a karj�n, de mivel l�tta, hogy feles�ge alszik, nem akarta fel�breszteni, ink�bb le�lt az �gy melletti sz�kre, �s lassan � is �lomba szender�lt. Mindenkinek f�raszt� volt ez az 5-6 �ra.

Mikor Jenni fel�bredt, melegs�g j�rta �t a sz�v�t, ahogy Kimi a kez�ben tartja a pici l�ny�t, �s mindketten alszanak. Nem sokkal k�s�bb azonban �k is felkeltek.

- Szia. - k�sz�nt el�sz�r Jenni.

- Szia. - s�t�lt �t Kimi Jenni �gy�hoz, lefektette Leen�t, �s maga is le�lt a sz�l�re. - Annyira szeretlek, �s b�szke vagyok r�d, k�sz�n�m ezt a csod�t, ezt az angyalk�t.

- �n meg azt k�sz�n�m, hogy v�gig mellettem volt�l, sokat jelentett.

- De hisz alig csin�ltam valamit. N�ha azt sem tudtam, hogy hol vagyok, annyira izgultam.

- Igen, mondta Riitta is, hogy n�ha att�l f�lt, el�julsz, annyira s�padt volt�l. - mosolygott Jenni kedvesen. - �s igen is sokat seg�tett a jelenl�ted, a pici cs�kok, a simogat�sok, az elsuttogott szavak. Ott helyben nem reag�ltam r�juk, de k�sz�n�m ut�lag is.

- Igaz�n nincs mit, egy �lm�ny volt bent lenni. �s, h�t igen. Szerintem �n hamarabb t�l akartam lenni rajta, mint te. - j�tt zavarba Kimi. Jenninek erre csak egy h�l�s pillant�s volt a v�lasza.

- �s hogy viselkedett Leena a vizsg�lat alatt?

- Nem b�rt vele a n�v�rke, annyira izgett-mozgott, �s csak csod�lkozva n�zett a nagyvil�gba azokkal a gy�ny�r� k�k szemeivel.

- �s az adatai?

- Nem is figyeltem r�juk.  Mondt�k, de nem nagyon fogtam fel �ket, annyira belefeledkeztem Leen�ba, �s azon gondolkoztam, el sem hiszem, hogy ez velem t�rt�nik meg. - n�zte a kisl�ny�t, majd megcs�kolta a feles�g�t. - K�sz�n�m.

- De a sz�vrohamot hoztad r�m, rem�lem, tudod. - n�zett komolyan a f�rj�re Jenni.

- �n? Mi�rt? - csod�lkozott Kimi.

- Mikor nem s�rt fel. Szerinted kit�l �r�k�lte ezt a fene nagy nyugalm�t? - nevette el mag�t Jenni.

- Oh, te. - �lelte mag�hoz Kimi p�rj�t mosolyogva. - Mindenki kint v�rt, �s izgulta v�gig a t�rt�n�seket.

- Te mindenkinek sz�lt�l? - k�rdezte kuncogva Jen.

- Nem. �n csak anyud�knak, meg apu�knak, �s gondolom �k riasztottak mindenkit, mivel itt vannak Rami�k is a gyerekekkel, a b�ty�d�k, a nagyi�k. Csoda, hogy Ajax�kat nem hozt�k el. B�r ezek ut�n ki tudja. - viccel�d�tt.

- �s nem akarnak bej�nni? - csod�lkozott Jenni.

- De. Nem akarj�tok megn�zni Leen�t? - sz�lt ki az ajt�n Kimi, majd egy hadseregnyi ember t�dult be a szob�ba, de senki nem mert k�zelebb menni, m�gis csak egy �jsz�l�tt.

- Anyu, nem n�zhetem meg k�zelebbr�l? - k�rdezte Juustus.

- Nem, kicsim, m�g nagyon picike, de biztos vagyok benne, hogy majd fogtok egy�tt j�tszani.

- �s mennyi id�be telt kikaparni Kimit az �gyb�l, mik�zben az igazak �lm�t aludta? - cukkolta Rami az �ccs�t.

- Ha annyira tudni akarod, semennyibe. - h�zta ki mag�t Kimi.

- Nana, az�rt azt ne hagyd ki, hogy mi volt az els� szavad, mikor k�z�ltem, �ton van a l�nyunk. - sz�lt k�zbe Jenni is.

- Mi? - k�v�ncsiskodott Rami.

- Mi is volt, sz�vem? Ja, megvan, hogy majd �bresszelek fel, ha meg�rkezett. - erre mindneki elnevette mag�t, m�g Kimi is.

- J�l van, de tudod, mikor leesett, mit mondt�l, mekkora sz�vrohamot kaptam?

- Bocs�nat, hogy megzavarom a boldogs�got, de itt az ideje az els� szopiz�snak. - l�pett be egy n�v�r.

- Eln�z�st, m�r megy�nk is. Vigy�zzatok magatokra, �s nagyon b�szk�k vagyunk r�tok. Sziasztok. - hagyt�k magukra a kis csal�dot.

M�g 2 napig tartott�k bent Jennit �s Leen�t, de Kimi sem hagyta sok�ig magukra �ket, �pp hogy csak f�rdeni j�rt haza. �s el�rkezett szeptember 6. is, amikor az �jdons�lt csal�d, imm�r a v�rva-v�rt kisl�nyukkal hazamehettek.