Ugyanahhoz az asztalhoz �ltek le, mint m�lth�ten Alice �s Rosalie – a legt�volabb t�l�nk. Megbabon�zva n�ztem �ket, �s teljesen leblokkoltam. Hallottam, hogy Jen mond valamit, de nem �rtettem.

Megb�k�tt. - L�tod?

- Kit? Edwardot?

- Az meg ki?

- A fiatalabbik Cullen. – v�laszoltam m�g mindig �t n�zve.

�s akkor r�m villantotta sz�r�s tekintet�t ink�bb az asztallapnak szenteltem a figyelmem.

- Ismered?

- Fut�lag. – Sz� szerint.

- Am�gy arra a c�mer-szer�s�gre �rtettem, ami rajtuk van.

- �h�m…

- Vajon mi lehet?

- Nem tudom, k�rdezd meg t�l�k!

Nem b�rtam tov�bb ott maradni, ki kellett mennem. Beledobtam a sz�tszaggatott kifli darabokat a t�ny�rba, �s miel�tt kisiettem volna az ajt�n m�g R� n�ztem. Persze figyelmetlens�gemnek k�sz�nhet�en felbuktam �s k�t centire �llt meg az orrom az ajt� el�tt.

Mi�rt nincs egy nyugodt napom mostan�ban, amikor nem gondoln�k r�, nem l�tn�m, vagy nem tal�lkozn�nk? A tegnapi „s�t�m” pedig… �r�letbe fog kergetni a ked�lyv�ltoz�saival. Egyszer m�g kedves, �rdekl�d� arcot v�g, a m�sik pillanatban pedig nekem ugrik, �s olyan tekintettel n�z r�m, hogy mellette Voldemort hal�los p�lcasuhint�sa k�t�l n�lk�l bungee jumpingozhatna �r�m�ben.

Aprop� Voldemort. Ideje lenne el�venni a kedvenc k�nyvemet, a Harry Potter �s a T�z Serleg�t.

Rowling egyszer�en fantasztikus �r�. Minden �r�sra teremtett k�pess�g�t kihaszn�lva egy olyan var�zslatos, profin megtervezett k�rnyezetet teremtett meg az olvas� k�pzelet�ben, hogy az teljesen bele�lve mag�t a t�rt�net v�get nem �r� huzal�ba csak musz�jb�l hagyja abba az olvas�st. Egy teljesen t�k�letes �j vil�g, teljesen t�k�letes szerepl�kkel. Rem�nykedve kutattam a szekr�nyemben, h�tha v�letlen�l bepakoltam a t�sk�mba egy k�m�s reggelen. Megk�nnyebb�lten f�ls�hajtottam, mikor megl�ttam a m�v�szett�rt�net k�nyv mellett az elny�tt k�kes-z�ld bor�t�t, rajta a kerek okul�r�val vigyorg� Harryvel. Tal�n r�m ragadt Potter �r fak�p� vigyora – amit m�r megszoktam a sok-sok�r�nyi olvas�s k�zben, vagy csak nagyon �r�ltem a k�nyvnek (a m�sodik megold�s val�sz�n�bbnek t�nik) –, mert kisebb t�ncprodukci�t bemutatva, mosolyogva fordultam h�tra szekr�nyem ez�stsz�rke, rozsd�sod� ajtaj�t�l.

Valaki elemi er�vel sz�guldozva kiverte a kezemb�l f�ltve �rz�tt k�nyvemet, ami darabokban hullott al� a h�feh�r k�padl�ra. Az „idegen” viszont visszafordult �s seg�tett felvenni Rowling foszl�nyokra sz�tesett remekm�v�t.

- K�sz – mondtam cseppet sem d�h�s hangnemben, amin m�g �n is meglep�dtem. A k�szs�ges „ismeretlen” furcsam�d biztons�got sug�rzott mag�b�l, ami engem sem ker�lt el. Lassan v�gigj�rattam g�rnyedt test�n a tekintetemet: fekete, ragyog�ra pol�rozott cip�, s�t�t farmer, k�k ing, felc�mk�zve Giorgio Armani k�zjegy�vel. M�r meg sem lep�d�k.

- Nocsak, Edward Cullen! – mosolyogtam r�.

- Besz�lhetn�nk? – k�rdezte komoly arccal, mik�zben kez�t aj�nlotta a fel�ll�shoz. Nem akartam udvariatlan lenni, de nem is akartam abba a hib�ba esni, mint tegnap, hogy belen�zek a gy�ny�r� szem�be, �gy magamt�l fel�lltam.

- Mi�rt tanulsz m�g mindig? – Felh�zta t�k�letesen vonalazott szem�ld�k�t. - Sim�n elmehetn�l az Armaninak modellkedni.

Edward kuncogott. Soha nem l�ttam m�g �gy – sz�vder�t� l�tv�nyt ny�jtott. Belepirultam. - �n meg a modellszakma? H�t… k�sz�n�m sz�pen, de ink�bb kihagyn�m.

Arca hirtelen megkem�nyedett �s komolyabb hangon folytatta: - Bocs�natot szeretn�k k�rni.

- Semmi gond, b�rkivel megeshet…

- A tegnapira �rtettem.

- �… – ny�gtem. - �hm, h�t nincs semmi g�z. M�r el is felejtettem.

Vagyis elfelejtettem volna, ha nem j�rk�ln�l �lland�an gondolataim �s �lmaim mezsgy�j�n, gondoltam.

-  Tudod… volt egy l�ny, aki nagyon hasonl�tott r�d, �s fontos volt nekem. A legfontosabb. – Az utols� mondatot emberi f�lnek alig hallhat�an mondta. Tal�n azt rem�lte, nem hallom meg. Arca elkomorult, hangj�t a b�nat fuvallata csapta �t, feje leszegetten ker�lte a tekintetemet.

- Ha nem akarod, nem kell r�la besz�lned.

Mintha meg sem hallotta volna el�bbi mondatomat, folytatta tov�bb, s v�ratlanul emelte r�m a tegnapin�l feket�bben csillog� szemp�rj�t.

- Bel… – Megk�sz�r�lte a tork�t. - Sz�val szombaton esetleg. Az erd�ben?

Azt ne merje mondani, hogy ez egy randi megh�v�s volt, mert menten elvisz a sz�vroham!

- Ne �rts f�lre – kezdett el szabadkozni furcs�ll� pillant�som l�tt�n. - Az iskola nem a legmegfelel�bb hely a besz�lget�sre.

- �hm… persze, persze. Bocs. – Arcom m�r szinte �gett a sz�gyent�l. Hogy gondolhattam ilyenre? - De nem leszek itthon szombaton. J� lesz a kedd este?

- Term�szetesen. Akkor… kedden.

�s m�r ott sem volt.

M�g csak most kezd�d�tt a h�t, de m�ris azt k�v�nom, hogy legyen v�ge. T�l sok volt m�r a megpr�b�ltat�sokb�l!

Szerencs�re nem is t�rt�nt semmi �rdekes a h�t tov�bbi napjain. Alice minden reggel integetett, Edward ked�ly�llapota ism�t nem volt f�nyes, �gy csak b�lintott k�sz�n�s gyan�nt. A t�bbi Cullen szemernyi �rdekl�d�st sem mutatott fel�m, csak n�ha n�ztek fel�m egy-egy kutat� pillant�ssal. Kiv�ve Emmett. �, ha tehette �s Rosalie nem volt a k�zelben, mindig az asztalunk fel� mosolygott. B�r az a sanda gyan�m, hogy nem nekem sz�l ez a kedves gesztus…