Kib�jtam az �gyb�l �s leosontam a konyh�ba. A baba m�r nagyon rugdosott, ahhoz k�pest, hogy m�g csak 5 h�napos, nagyon �l�nk. Szerencs�re. J

���, de megk�v�ntam a forr� csokit! De nem azt a h�g l�tty�t, amit �ltal�ban �rulni szoktak, hanem azt az igazi s�r� �s forr�, finom italt. �gy d�nt�ttem k�sz�tek egy kicsit… Igaz�n nem �rthat meg ugye? K�l�nben is, Fer mindig azt mondja, hogy egyem-igyam, amit megk�v�nok, ha arra van sz�ks�g�nk. Nagyon �des, ahogy be van zsongva a baba miatt… Annyira �des, hogy meg kell zab�lni… Hi�ba a terhess�g, az�rt �t is el�g sokszor megk�v�nom. :D

Ahogy belen�zek a csokib�l felcsap� g�zbe, beugranak a tov�bbi eml�kek. Mindenki, aki ott volt nagyon �r�lt az eljegyz�snek, a n�i l�nyek term�szetesen megcsod�lt�k a gy�r�met, a fi�k pedig Ferrel viccel�dtek, hogy v�ge a sz�p leg�ny�letnek. Kibontottunk m�g p�r �veg pezsg�t – ez Kiminek ment a legjobban- �s koccintottunk, �nekelt�nk. Szerencs�re a sz�lein sem l�ttam, hogy ellenezn�k az eljegyz�st… Igaz�b�l csak az anyuk�j�t�l tartottam, de nem volt semmi kifog�sa a dolog ellen! Nagyon boldog voltam azon az est�n!

Mondjuk az eg�sz het�nk csod�san telt: m�snap megj�ttek Lore gyermekei �s a f�rje, h�t az a k�t kisk�ly�k nem semmi! Nagyon aranyosak �s furfangosak �s cselesek �s mindenkit az ujjuk k�r� csavarnak. El�g gyorsan levettek a l�bamr�l! L�ttam azt is, ahogy Nando n�ha rajtunk felejtette a szem�t… Olyan v�gy�d�nak t�nt… L�tszott rajta, hogy nagyon szeretne m�r egy kisbab�t. �s most m�r �n is. Rem�ltem, hogy ez min�l el�bb val�ra v�lik, eml�kszem mondtam is neki, hogy mindent meg kell tenn�nk az �gy �rdek�ben… Csak vigyorgott �s kijelentette, hogy enn�l kellemesebb „munk�ja” eddig m�g nem volt…

P�nteken, ahogy megbesz�lt�k, elment�nk Ibiz�ra bulizni egyet �s ott is aludtunk m�g szombat-vas�rnap is. Eg�sz j� kis hely, b�r nekem egy cs�ppet nagyon p�rg�s. Viszont a t�j gy�ny�r�, egyszer�en mesesz�p! �s ha Ibiza ilyen sz�p, milyen lehet Mallorca, ami �ll�t�lag Ibiz�n is t�ltesz? Bele sem mertem gondolni… Persze csak j� �rtelemben.

Ut�na elindultunk a brit nagyd�jra… H�t nem volt a sz�vem cs�cske, az biztos. Fer csak a 14. lett, egyre jobban elkeseredett a kocsi miatt. Egyszer�en szar volt az eg�sz aut�, �gy ahogy volt! Nem mutatta fel�m, de l�tszott, hogy b�ntja �s d�h�ti a dolog! Nem tehettem m�st, csak t�mogattam… �s neki ennyi is el�g volt.;)

V�g�l pedig Magyarorsz�gra indultunk Fer mag�ng�p�n. Kimi �s Betti is vel�nk tartottak, �k is megl�togatj�k a sz�l�ket. B�r nekem lenn�nek olyan sz�leim, mint neki… Sokkal k�nnyebb lenne az �letem. Megpr�b�ltam felk�sz�teni Nandithot arra, hogy mi v�r r�- r�nk, de mindazok ellen�re, amiket mes�ltem neki, nem nagyon akarta elhinni. H�t most majd szembes�lni fog vele, sajnos. Am�g ezen fil�ztam, meg is �rkezt�nk a „rettegett” sz�l�i h�zhoz. Eml�kszem, g�rcsbe r�ndult a gyomrom, amikor bel�pt�nk a kapun.

-          Noooncsi, Noooncsi!! – hallottuk a gyerekzsivajt. R�n�ztem Nando arc�ra, k�v�ncsi voltam, hogy mit sz�l hozz�. Mosolygott a „bajsza” alatt. Egy picit �n is megk�nnyebb�ltem. Hirtelen egy kisebb „szikladarab” �tk�z�tt nek�nk, aki a mind a kett�nk l�b�t �tkarolta. A nagyobbik „kisbolyg�” az�rt nem volt ennyire heves. 12 �ves nagyfi�k�nt nem �lelkezett. Ink�bb zavartan �csorgott, amikor megl�tta a „nagy ellens�get” mellettem. Tudniillik, � Schuminak �s Kiminek drukkolt.

-          Sziasztok �rd�gfi�k�k, hi�nyoztam? – emeltem fel a kicsit, Bal�zst, Bencust pedig magamhoz �leltem.

-          Igen!! – felelte Balika tele sz�jjal vigyorogva.

-          Hopp�! Kiesett az egyik fogad! – mosolyogtam r�, mire hangosan kacagott. – Bencus, veled mi �js�g?

-          Semmi k�l�n�s. – el�gg� zavarban volt a dr�ga, Fernandot m�regette. Most, hogy itt volt el�tte, nem mert neki besz�lni, pedig h�nyszor cukkolt ezzel. Magamban nevettem rajta. Ferhez fordultam. Balika is ekkor eszm�lt r�, hogy ki �ll ott el�tte. Mivel r� m�r �n voltam hat�ssal forma1 �gyileg, �gy tudta, hogy kinek kell szurkolni. Egyb�l �t is csimpaszkodott az �n dr�g�mra.

-          Alonsooo – ki�ltotta k�zben vigyorogva. Nandora kukucsk�ltam.

-          �gy sejtem, � m�r a te nevel�sed. – n�zett r�m vigyorogva. B�lintottam egyet. – Nocsak kis�reg, h�t te nekem szurkolsz? – �rdekl�d�tt t�le spanyolul. Bal�zska meglepetten pislogott.

-          Mit mondott? – �rdekl�d�tt t�lem. Leford�tottam neki. Szapor�n b�logatni kezdett, majd hozz�tette. – De szejetem m�g R����jk�nnnent, Fetttelt, R���zberget �s Kubik�����t, Sum�hert…

-          Hmmm. �k voltak m�g a kedvencek? – k�rdezte Fer nevetve.

-          Igen. De a f� kedvenc te vagy. – mondtam, mik�zben a gyerekek besziv�rogtak a nappaliba.

-          H�t rem�lem is! – nevetett r�m. – �s Bencus kinek drukkol?

-          � k�veti a csal�di hagyom�nyt. Schuminak �s Kiminek. – feleltem hozz� b�jva.

-          Mit gondolsz, elengedik �ket vel�nk erre a p�r h�tre?

-          Rem�lem. M�r nagyon hi�nyoztak. J� lenne kicsit t�bb id�t t�lteni vel�k. – szontyolodtam el egy kicsit.

-          Minden t�lem telhet�t megteszek, hogy �gy legyen! – �g�rte meg nekem. J�l esett, hogy �gy gondolt r�m. – Nagyon aranyosak a tes�id. B�r Bencus kicsit zavarban van.

-          Nem csoda, mindig ugratott veled, hogy kiesel a versenyb�l, meg, hogy nem tudsz vezetni �s hogy szerelmes vagyok bel�d. – Fer felnevetett, velem egy�tt. – Mondjuk ebben teljesen igaza volt. – Nano megcs�kolt. – B�r szerintem a sz�ve m�ly�n neked drukkol, csak nem akarja bevallani. – nevettem a kedvesem tenyer�be.

-          Akkor a napokban sok dolgom lesz, hogy ezt beismerje. Mondjuk egy gokartoz�ssal le tudom kenyerezni? – k�rdezte t�lem.

-          Tuti! B�r akkor Bal�zska lesz f�lt�keny.

-          Mi�rt? � is gokartozhatna vel�nk nyugodtan! – n�zett r�m felvont szem�ld�kkel. Leesett neki, hogy mi a probl�m�m. – Ne agg�dj, vigy�zok r�! – nyomott egy puszit az arcomra. – Vagy tal�n elfelejtetted, hogy �n 3 �vesen �ltem el�sz�r gokartban?

-          �n felejtettem volna el? – ny�jtottam r� a nyelvem. – Fel�lem mehet veled, de t�nyleg vigy�zz r�juk! Mindkett� olyan kis szeleburdi tud lenni!

-          Nyugi, nem lesz semmi baj! – �lelt �t.

Nocsak, itt a kis gerlep�r! – sz�lalt meg angolul �s nagyon g�nyosan a h�tunk m�g�tt. az �desany�m. – Csak nem hazatal�lt a mi kis h�zi loty�nk? ����gy hi�nyozt�l! – g�nyol�dott tov�bb. �reztem, ahogy Fer megfesz�l a karomban, az arc�ra n�zve pedig l�ttam, hogy mindj�rt robban.