-          Nem, most semmik�ppen sem! – feleltem Kiminek szomor�an.

-          De mi�rt nem? – k�rdezett vissza. – Ugye nem akarod elvetetni?

-          Hogy t�telezhetsz fel r�lam ilyet? – h�borodtam fel, azt hiszem jogosan. Les�t�tte a szem�t.

-          Bocs�ss meg, kicsit ideges vagyok. Sz�val mi�rt nem szeretn�d elmondani neki? – k�rdezte imm�r nyugodtan.

-          Te is l�thattad, azt sem tudja, hogy ki vagyok. Ez a baba jobban felzaklatn�, mint b�rmi m�s. �s a t�bbieknek sem fogom elmondani. L�gyszi te se mondd el! – k�rtem bociszemekkel.

-          Bettinek �s Szabusnak sem?

-          Nem, nekik sem. Meg�ln�nek az agg�d�sukkal. Most nekem is nyugalomra van sz�ks�gem �s Fernek is. – gondolkodtam el egy r�pke pillanatra.

-          Ok�. Most viszont menj�nk vissza a beteghez. – javasolta. Egyet�rtettem vele, �gy visszament�nk a szob�ba a t�bbiekhez.

-          Mit szeretett volna az orvos? – k�rdezte egyb�l Betti �s Szabina.

-          Csak a szok�sos t�j�koztat�s, hogy ne stresszeljem magam, mert a v�g�n velem kell felmosni a padl�t. – mosolyogtam r�juk.

-          Mi�rt, mi t�rt�nt veled? – �rdekl�d�tt Nano.

-          El�jultam. – feleltem r�viden. R�ncolta a homlok�t.

-          Akkor, amikor a baleseted t�rt�nt. – f�zte tov�bb Flav. – Sz�p kis p�r vagytok… - d�rm�gte az orra alatt, mire mindannyian zavarba j�tt�nk.

-          Felh�vtam ap�t, holnap reggelre idej�n �rtem �s visszavisz Spanyolorsz�gba. – k�z�lte velem Nando. – Nem tudom, hogy j� �tlet, lenne-e ha elj�nn�l vel�nk. – ezek a szavak sz�ven sz�rtak.

-          Ha nem szeretn�d, akkor nem megyek. – mondtam neki a rem�nyeim szerint semleges hangon. B�r azt mindenki, m�g Fer is l�tta, hogy hi�ba mondtam ezt k�z�mb�sen, a szemeim �jra k�nnybe l�badtak.

-          �n sem tudom, hogy mit szeretn�k! – csattant fel. – A t�bbiek mind arr�l gy�zk�dnek, hogy vigyelek magunkkal, de el�re k�zl�m, hogy Raqut is fel fogom h�vni �s elh�vom hozz�nk! Sz�ks�gem van r�! �n m�g �gy tudom, hogy � a feles�gem!!

-          �rtem. Mondtam m�r, ha nem szeretn�d, akkor nem megyek. – feleltem let�rten. T�l sok volt nekem ez az eg�sz.

-          Tudod mit? Akkor gyere vel�nk. – felelte egy m�rt�r hangj�n, mint aki nagy engedm�nyeket tett.

-          Fernando! Nyugodj m�r meg az �g szerelm�re! – k�rte Sebi. – Ne b�ntsd Noncsit!

-          Ok�-ok�, bocsi! – n�zett r�m �jra, kicsit megenyh�lve. – Sr�cok, szerintem menjetek nyugodtan, majd l�togassatok meg Spanyolorsz�gban! R�tok legal�bb eml�kszem! – vigyorgott r�juk. Majd lehervadt a mosoly az arc�r�l, amikor leesett neki, hogy ez nekem mennyire f�jhat. – Sz�val majd gyertek.

-          Rendben, amint tudunk, j�v�nk! – �g�rt�k meg mindannyian, majd elk�sz�ntek. Kimi vetett m�g r�m egy b�tor�t� pillant�st, majd csatlakozott a t�bbiekhez.

-          Te is menj aludni nyugodtan, engem est�re m�g itt tartanak megfigyel�sre. – mondta Nano.

-          Nem. Maradok. – k�z�ltem �s lev�g�dtam egy k�nyelmesnek t�n� fotelba. Az est�nk el�g csendesen telt.

Spanyolorsz�gban h�t�gra s�t�tt a nap, amikor meg�rkezt�nk. Az id�j�r�s egy�ltal�n nem volt �sszhangban a kedvemmel, a lelki�llapotommal. Fernando pap�ja is l�tta, hogy tal�n �n viselem rosszabbul a kialakult helyzetet, ez�rt pr�b�lt engem is t�mogatni.

Ana Maria Nano nyak�ba vetette mag�t, amikor megl�tta. L�ttam rajta, hogy mennyire rettegett a fi��rt. Egy�tt tudtam vele �rezni, meg�rtem, hogy min ment kereszt�l, mert �n is �testem rajta. Viszont azt is tudtam, hogy a neheze m�g csak most fog j�nni. Nando eg�sz csal�dja el�mult az amn�zi�j�n. Eddig �k is csak a filmekben tal�lkoztak a r�szleges amn�zia jelens�g�vel, a val� �letben m�g soha. Kiv�ve Lore-t. � tudta, hogy ez mi f�n terem �s pr�b�lt mindenkit nyugtatgatni. Mondjuk nem sok sikerrel.

Neh�z volt ez az id�szak mindannyiunknak. M�r kb. egy hete voltunk Oviedoban, amikor Fernando egyik este vacsor�n�l egy bejelent�sre sz�nta el mag�t.

-          Besz�ltem ma Raquellel. – mindenki felkapta a fej�t a h�r hallat�n. – Megk�rtem, hogy p�r h�tre k�lt�zz�n ide hozz�nk. – a mondatai visszhangot vertek a f�lemben…. Nem tudom, mi j�het m�g.

-          Nincs t�bb szoba a h�zban. – h�zta fel mag�t Ana Maria. Tudni kell, hogy Nandoval k�l�n szob�ban aludtunk. �n pr�b�ltam k�zel f�rk�zni hozz� – �s most nem a testis�gre gondolok, b�r az is nagyon hi�nyzott- de el�g bizalmatlan volt velem szemben, nem tudtam, mit gondol, mit �rez. Akkor sem lehetett semmit sem leolvasni az arc�r�l, amikor a szob�nkb�l �tpakoltam a cuccaim a vend�gszob�ba. B�r szerintem meglep�d�tt rajta, hogy nekem is vannak n�la dolgaim.

-          Majd velem alszik. – jelentette ki. Megh�lt az ereimben a v�r.

-          AZT M�R NEM! – csapott az asztalra felki�ltva Jose Luis. – Nem fogom hagyni, hogy csak az�rt, mert nem eml�kszel, �jra t�nkre tedd az �leted!

-          Apa, enn�l m�r kicsit id�sebb vagyok… Nem mondhatod meg nekem, hogy mikor aludhatok egy�tt egy n�vel �s mikor nem! – mosolygott az apj�ra Fer.

-          Pedig ez pont egy olyan helyzet, amikor igenis megmondom! Egy�ltal�n nem gondolsz bele abba, hogy ez Noncsinak hogy eshet?? M�g meg fogod ezt k�sz�nni nekem, hidd el! Raqu a vend�gh�zban fog aludni, vagy sehol! �s ez az utols� szavam!

-          Mi�rt kell egy olyan csitri �rzelmeire tekintettel lennem, akire nem is eml�kszem? – d�h�d�tt fel Nanditho. Kezdtem rosszul lenni. Az�rt pr�b�ltam menteni a menthet�t.

-          Hagyj�tok abba! – k�rtem �ket el�g hangosan ahhoz, hogy meghalljanak. – Term�szetes, hogy Nando Raqu ut�n v�gyakozik, egy �v kiesett neki. Ha r� van sz�ks�ge, akkor j�jj�n. De �n is itt leszek! – n�ztem m�lyen Nano szem�be. Elkapta a pillant�s�t. Szerintem zavarba j�tt, de az�rt l�ttam rajta, hogy m�rlegeli a dolgot.

-          Ok�. Akkor Raqu a vend�gh�zban fog aludni. – z�rta le a vit�t. Mikor ezt megbesz�lt�k, elk�sz�ntem a t�bbiekt�l �s felmentem a szob�mba. A f�rd� fel� vettem az ir�nyt �s … kiadtam magamb�l a vacsor�t. Felfordult a gyomrom, iszonyatos h�nyingerem lett.