F�radtan pihegt�nk egym�son, pr�b�ltuk �sszeszedni magunkat. Ez nem ment k�nnyen, bevallom. Azt hiszem, ha minden nap ilyen �lm�nyekben van r�szem, akkor nyugodtan falatozhatok, �gyis lemozgom a kal�ri�kat. V�g�lis a szex legal�bb olyan j�, mint az aerobik… Ha nem jobb. Mindenesetre �lvezetesebb. :D

-          Az�rt �n m�g nem vagyok teljesen kiel�g�tve, rem�lem tudod.. – n�ztem r� b�b�josan.

-          MICSODA? – horkant fel Fer. Elr�h�gtem magam.

-          Bizony… A k�v�ncsis�gomat m�g nem el�g�tetted ki. – megnyugodva d�lt vissza a p�rn�ra.

-          Mit szeretn�l tudni dr�g�m? – mosolygott r�m. Gondoltam jobb lesz, ha megpuh�tom egy kicsit, �gy elkezdtem puszilgatni a f�lcimp�j�t.

-          H���t… Term�szetesen azt, hogy hova megy�nk n�sz�tra. – n�ztem r� bociszemekkel.

-          Nem fogod kiszedni bel�lem… - ny�jtotta r�m a nyelv�t.

-          L���ccciiiiiiii… - n�ztem r� 1000x bociszemekkel.

-          A-A!! – incselkedett velem tov�bb.. Kezdtem bep�ccenni.

-          J�l van, ne mondd el. De csak, hogy tudd: min�l t�bbet izgatom magam – �s itt most nem a j� �rtelemben vett izgalomra gondolok- ann�l rosszabb lesz a bab�nak! – n�ztem r� komoly k�pet v�gva. Ett�l kicsit mag�ba sz�llt. P�r percig gondolkodott csendben, �n pedig nem hagytam magam. M�ghogy nem a n�k uralj�k a vil�got…

-          Na j����. – f�jta ki a leveg�t v�g�l. – Michigen �llamba megy�nk, Springfieldbe.

-          M�gis minek megy�nk mi oda? – k�pedtem el.

-          Gondolkozz. – ny�jtotta r�m a nyelv�t. Megfogadtam a javaslat�t. Majd a nyak�ba ugrottam. Az �gy persze kicsit megdobott minket, de h�t nagyon �r�ltem.

-          A t�borba megy�nk??? – m�g mindig nem hittem el.

-          Igen. – mosolygott r�m gyeng�den.

-          Ezt nem hiszem el! IM�DLAK! – ekkor cs�rrent meg Fer mobilja. Hagytam neki, hagy vegye fel, b�r er�s volt a k�s�rt�s, hogy kicsit elkalandozzunk m�s t�jakra.

-          Hallo, Fernando Alonso. – mutatkozott be. – Luca? Szia! K�sz�n�m, j�l vagyunk. –  M-O-N-T-E-Z-E-M-O-L-O t�togta a sz�j�val. Sz�val Ferka. K�v�ncsi voltam, hogy mit akarhatnak. Nano is egyre jobban elkerek�l� szemekkel hallgatta az aj�nlatot. – De kinek a hely�re? – k�rdezett vissza valamire fesz�lten. Azut�n lassan kif�jta a leveg�t, megnyugodott �s ki�lt a leplezetlen �r�m az arc�ra. – Ok�, rendben. Akkor Szingap�rban tal�lkozunk �s megbesz�l�nk mindent, ha az �gy j�. Nem, most nem tudok odautazni. �ppen a n�szutunkra tartunk Noncsival. – hatalmas vigyor ter�lt el a sz�j�n. – K�sz�nj�k Luca. Viszhall.

-          Na v�gre!!! Mit szeretett volna? – k�rdeztem k�v�ncsian.

-          Aki k�v�ncsi hamar meg�regszik. – cs�folkodott.

-          Legal�bb utol�rlek. – ny�jtottam r� a nyelvem.

-          Ez most gonosz volt.

-          Jajjj, mondd m�r, hogy mit szeretett volna, mert itt f�rja ki a k�v�ncsis�g az oldalamat. – mutattam az ujjammal az oldalamra.

-          Szerz�dtetni szeretn�nek a Ferrarihoz!! – ujjongott, mint egy kisgyerek.

-          �s kinek a hely�re? – k�rdeztem f�lve.

-          Felip��re. – mosolyodott el f�l�sen.

-          Ohh. – ennyi volt a reakci�m. Majd �t�leltem, hozz�b�jtam �s megcs�koltam. – Nos, Kimivel remek p�ros lesztek!

-          Tudom! – nevetett fel, majd a l�baival dobolni kezdett az �gyon.

-          �r�l�k, hogy ilyen boldognak l�tlak! – b�jtam hozz�.

-          IGEN! V�gre v�ge a nyeretlens�gnek! Visszat�rek az �lbolyba!! Istenem, ezt el sem tudom hinni! – mondta �nfeledten.

-          Az�rt a Ferrari most nem �ppen az �lbolyba tartozik… �jra �ssze kell kov�csolnod a csapatot, ugye tudod? – k�rdeztem t�le komolyan.

-          Tudom! – v�laszolta � is hasonl�an komolyan, m�lyen a szemembe n�zve. – De gyerekkorom �ta egy Ferrarit szerettem volna vezetni! �s most ez az �lmom is teljes�l! R�ad�sul az egyik bar�tom lesz a csapatt�rsam! – hirtelen fel�lt az �gyon. – N�h�ny h�nap alatt csod�s fordulatot vett az �letem! Itt vagy TE, a Kicsik�nk �s most ez is… El tudod k�pzelni, hogy milyen boldog vagyok most? – csak �gy csillogott a szeme. Hozz�b�jtam, j� szorosan �s megcs�koltam.

Miut�n f�ldet �rt�nk, elindultunk a Camp Barnabas fel�. Kb. 2 �r�t t�lt�tt�nk az �ton, de �lvezt�k. Csak �gy bazsalyogtunk, izzott k�r�l�tt�nk a leveg�.

-          Nano, tudj�k egy�ltal�n, hogy j�v�nk? – k�rdeztem meg a f�rjemet.

-          Igen, besz�ltem Cindyvel �s Paullal. V�zoltam nekik az elk�pzel�seinket �s r�gt�n belementek, hogy elj�jj�nk. B�r csod�lkoztak, hogy a n�szutunkat erre szentelj�k, de …

-          Enn�l jobb nem is lehet! – fogtam a kez�t. – N�zd csak, az ott nem a t�bor bej�rata?

-          De igen! �gy l�tszik meg�rkezt�nk. – mondta, majd behajtott a kapun �s a f��p�let fel� vett�k az ir�nyt.

Am�g az �ton haladtunk, megd�bbentett, amit l�ttunk. Rengeteg beteg kisgyerek volt a t�borban: volt, aki kerekes sz�kkel k�zlekedett, volt akinek amput�lva volt valamelyik v�gtagja vagy valamilyen sz�let�si rendelleness�g miatt ki sem fejl�dtek nekik rendesen, volt rengeteg Down-szindr�m�s kisgyerek �s nagyobbak is. �s voltak, akiken l�tszott, hogy nemr�g m�g egy kemoter�pi�s kezel�sen vettek r�szt. Sz�vszor�t� l�tv�ny volt.

M�gis, a t�bor l�gk�re rendk�v�l b�k�s volt, a gyerekek arc�n pedig nyom�t sem l�ttam az aggodalomnak. H�t ez az, amit ez a h�zasp�r el�rt: p�r napig �k is �gy �rezhetik, hogy �nfeledt gyerekkoruk van, amikor nem kell a gy�gyszerek miatt agg�dniuk, kezel�sr�l kezel�sre j�rniuk. Csak az a dolguk itt, hogy gyerekek legyenek. Csod�ltam ezt a k�t embert.

Amikor meg�rkezt�nk a f��p�lethez, meghat� l�tv�ny fogadott minket: kint �llt az ajt� el�tt az eg�sz csal�d �s sok-sok kisgyerek. Egyik�k- m�sikuk kez�ben egy �g� gyertya volt, m�sokn�l lufi vagy egy sz�l vir�g, esetleg egy rajz. P�ruk pedig egy nagy posztert tartott, amire ez volt �rva:

Noncsi and Fernando just married! Congratulations to them!

Mindketten meghat�dva sz�lltunk ki a kocsib�l �s indultunk el a fogad�bizotts�g fel�. Fogtuk egym�s kez�t �s csak n�zt�k ezeket a gyerekeket, akik megindultak fel�nk �s egym�s szav�ba v�gva k�sz�nt�ttek minket. Nem b�rtam tov�bb, els�rtam magam. Nando is a k�nnyeivel k�szk�d�tt.