Bevallom, a sz�llod�hoz vezet� �tra nem nagyon eml�kszem, mivel bek�m�ztam rajta. Kicsit ki�t�tt a l�z, �gyhogy jobbnak l�ttam aludni egyet. Lehet, hogy Fernando tov�bbi szexista megjegyz�sei el�l is �gy menek�ltem el.

Annyit fogtam fel a k�r�l�ttem l�v� dolgokb�l, hogy a kocsi csak �gy suhan, Fer pedig valami makasz szamarakat emleget spanyolul. Ezen mosolyognom kellett, m�g ilyen k�ba �llapotomban is. Majd egy ideig se k�p-se hang.

A k�vetkez� �rz�kel�sem az volt, hogy valaki a karjaiban visz, legal�bbis a hull�mz�st nem tudtam m�sra kenni. Annyira m�g nem voltam k�ba, hogy azt k�pzeljem, tengeren vagyunk. Viszont ennek a valakinek nagyon finom volt az illata, majd elolvadtam t�le. R�snyire felkukucsk�ltam, hogy m�gis csak l�ssam, ki tart a karjaiban. H�t a spanyol volt az. Elfintorodtam.

-          Az�rt ennyire nem kell h�l�snak lenned! – korholt engem. Engem, �!!

-          H�t nem is! Hiszen miattad vagyok beteg! – v�gtam vissza, majd becsuktam a szemem.

�gy nem �reztem annyira a ringat�z�st. Fer valahogy kihal�szta a taty�mb�l a „szobakulcsot”, ami igaz�b�l egy kicsi k�rtya volt, majd kit�rta a lakoszt�ly ajtaj�t �s bevitt a szob�mba. A t�rt�ntekb�l annyit fogtam fel, hogy le�lt velem az �gyra �s elkezdett vetk�ztetni. Minden er�met �sszeszedve „megszor�tottam” a kez�t.

-          Most �llj le! Itt nem tartunk! – �ll�tottam meg a m�veletet.

-          M�g! – kaj�nkodott megint.

-          �s nem is fogunk. Sz�pen tegy�l be az �gyba, takarj be �s h�zz ki innen a r�kba. Vagy elt�r�m a kisujjad! – fenyegettem meg. Erre felnevetett.

-          M�gis hogy? J�rt�nyi er�d sincsen, nem hogy elt�rj egy ujjat!

-          H�t csak figyelj! – bizonygattam az igazam, majd elkaptam a kisujj�t �s t�lem telhet�en megszorongattam. Csak nevetett rajtam, majd folytatta a vetk�ztet�st. Eg�szen �rz�ki mozdulatokkal. Felcsattantam. – Mondd, te t�nyleg nem fogod fel, hogy ez nekem mennyire kellemetlen? �s k�nos?

-          Mi�rt, tal�n �lvezed, ahogy hozz�d �rek? – k�rdezte elkomorul� tekintettel.

-          Nem. Egy�ltal�n nem. Hagyj�l! – k�rtem �t rim�nkodva �s egy k�nnycsepp is kicsordult.

M�r nagyon rosszul �reztem magam. L�thatott valamit rajtam, mert ut�na az�rt befejezte a vetk�ztet�st, de m�r nem incselkedett velem. Beb�jtatott a paplan al� �s betakargatott. Egy sz�t sem sz�lt hozz�m. Majd le�lt egy fotelbe az �ggyal szemben �s elkezdett engem b�mulni.

-          Nyugodtan mehetsz a dolgodra. – mondtam „k�sz�net” gyan�nt. Vasvillaszemeket meresztett r�m.

-          Megv�rom, am�g elalszol. �s megbesz�lem Flavioval, hogy a h�tv�g�n m�r ne kelljen bej�nn�d dolgozni, mert nagyon beteg vagy! – erre egyb�l felpattantam.

-          Ezt nem teheted! Mennem kell dolgozni, k�l�nben kiteszik a sz�r�m! Sz�ks�gem van az �ll�sra! Mi�rt vagy ilyen aljas? – k�rdeztem kiab�lva. De meg sem rezzent, csak f�radtan elmosolyodott.

-          Milyen kis h�lye vagy! Azt mondtam, hogy a h�tv�g�re! Nem kir�gatni akarlak, hiszen m�g meg sem dugtalak! – v�ltott vissza g�nyosba. – Viszont pihen�sre van sz�ks�ged. Most pedig aludj. Min�l el�bb szender�lsz �lomba, ann�l hamarabb szabadulsz meg t�lem!

-          Kezdhetted volna ezzel is! – duzzogtam, majd visszafek�dtem a pihe-puha �gyik�ba, term�szetesen h�ttal neki �s az alv�s mezej�re l�ptem.

M�g f�l�lomban voltam, amikor hallottam, hogy felkel a fotelb�l �s elindul. De mintha t�tov�zott volna. Visszaj�tt hozz�m, majd p�r m�sodperc m�lva egy gyeng�d k�z sim�t�s�t �reztem az arcomon, majd d�ng� l�ptekkel t�vozott. V�gre nyugodtan aludhattam.

H�rom h�ttel k�s�bb m�r megnyugodva �s makkeg�szs�gesen �rkeztem meg T�r�korsz�gba, a k�vetkez� verseny helysz�n�re. Ez a p�lya �ppen ebben az �vben adott otthont els� Forma-1-es verseny�nek, �gy k�l�nleges �lm�ny volt eljutni ide.

A sz�netben sokat gondolkoztam Fernandon �s az ir�nta �rzett haragom megillet�d�tt h�l�v� v�ltozott, az�rt, ahogy vigy�zott r�m. Persze a kisded j�t�kait �s besz�l�sait sem felejtettem el, de m�r nem akartam megfojtani egy kan�l v�zben, valah�nyszor eszembe jutott. Gondoltam, hogy ezt a halad�st vele is k�zl�m.

�ppen a mi motorhome-unkban volt az apuk�j�val �s a m�sik spanyollal, Pedroval. Valami nagyon �lvezetes t�m�r�l lehetett sz�, mert Fernek hatalmas mosoly volt az arc�n. Odamentem Suehoz �s elk�rtem az asztaluk rendel�s�t, hogy �n szolg�lhassam fel nekik.

De a f�lem, mint a sas� �s �rtettem a spanyol besz�d�ket.

-          �s megvolt m�r? L�ttam, hogy �lben vitted fel a sz�llod�ba… - folytatta Pedro.

-          Dehogy! Te lefek�dn�l egy l�zas csajjal? – k�rdezett vissza Fernando kaj�nul, majd r�m n�zett. – De n�zz csak r�, �jra fogok pr�b�lkozni… Addig nem nyugszom, m�g birtokba nem veszem az �sszes porcik�j�t! Te nem ezt tenn�d a helyemben?

-          De igen. Abszol�t meg�ri a csaj. – felelte Pedro, mik�zben Nando apuk�ja cs�v�lta a fej�t.

-          Fernando, a n�kkel nem lehet �gy b�nni. R�ad�sul � a munkat�rsad. – szidta meg a fi�t Jose Luis Alonso, majd fel�m fordult. – �hh, �dv�zl�m! – v�ltott �t angolra. – Te vagy Hanna?

-          Igen, uram, �n lenn�k. – feleltem neki mosolyogva, majd kezet ny�jtottunk �s bemutatkoztunk egym�snak. – Meghoztam a rendel�seiket. – f�ztem tov�bb a sz�t �s lepakoltam a k�rt innival�kat. Majd Fernandohoz fordultam. Egyel�re angolul. – Fernando, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen rendes volt�l velem a m�ltkor. Szeretn�m megk�sz�nni. – cinkos oldalpillant�s Pedro fel� Fer r�sz�r�l. – �gyhogy, ez a tied. – mondtam mosolyogva, majd egy �veg vizet a nyak�ba �nt�ttem �s �tv�ltottam spanyolra. – De ez a kis besz�lget�sed Pedroval r�d�bbentett arra, hogy m�g mindig ugyanaz a szem�t fazon vagy, mint a megismerked�s�nk elej�n. Tov�bbi j� sz�rakoz�st! – k�sz�ntem el vigyorogva a nevet� Pedrot�l �s Jos� Luist�l, illetve az �zott eg�r benyom�s�t kelt� Fernandot�l.