Gyorsan a falhoz lapultunk, mivel nem tudtuk mi v�rhat r�nk. Mikor megbizonyosodtunk r�la, hogy nem v�r minket egy tucatnyi kiborg a bej�rat t�ls� oldal�n Pier �s Can bel�ptek az �p�letbe. M�g egyszer h�tran�ztem, mintha abban rem�nykedtem volna, hogy Chidori felbukkan majd m�g�tt�nk, de nem t�rt�nt semmi. Minden nyugodt volt. B�r abban rem�nykedtem, hogy siker�lt neki elker�lnie a robotokat. Igaz �gy se lehetett sok es�lye, de �n akkor is hittem benne.

A rakod� t�r hatalmas, kivil�g�tott csarnok volt, ahonnan vasl�tr�k vezettek felfel� �s lefel� a k�l�nb�z� szintekre. Can el�vette a t�rk�pet, �s r�vid tanulm�nyoz�sa ut�n megindult az egyik l�tra fel�. K�vett�k. Furcsa volt egy ilyen helyen j�rni. Mindig az az �rz�sem volt, hogy b�rmelyik pillanatban r�nk t�madhat egy hadseregnyi kiborg. R�ad�sul minden olyan vil�gos volt. Sz�val nem hagyott bennem j� �rz�seket ez a hely. Azt�n �sszeszedtem magam, �s k�vettem a t�bbieket.

Pier �s �n haladtunk el�l, azt�n Can �s Blaise. Mivel eggyel kevesebben voltunk a tervezettn�l, nyugtalanabb is voltam. De �gy t�nt m�r nem t�ntor�that el minket semmi sem a c�l el�r�s�t�l.

A f�ml�tra tetej�n egy z�rt ajt�val tal�ltuk szembe magunkat. Szerencs�re nem csak mechanikusan lehetett m�k�d�sbe hozni, �gy Can megbirk�zott ezzel az akad�llyal is. Arc�n l�ttam az el�gedetts�get, mikor egym�sra n�zt�nk. Gyorsan az ajt� mell� h�z�dtunk fedez�kbe, mikor ny�lni kezdett az ajt�.

�vatosan lestem ki a folyos�ra, ahova az ajt� vezetett. Ez is kivil�g�tott, patika tisztas�g� feh�rre meszelt volt. Mint valami orvosi int�zm�nyben. Az is jutott eszembe r�la, hogy ezeket a g�peket orvosi pontoss�ggal �s szaktud�ssal rakj�k �ssze itt, m�g nagyobb hat�konys�g el�r�se miatt. Nem lettem boldogabb ett�l a felismer�st�l sem.

A foly�s�n l�v� kamer�kra esett a tekintetem. Can, mintha gondolatolvas� lett volna, �pp ekkor sz�lalt meg.

- Semmi gond, mindj�rt elint�zem �ket.- nyugtatott meg.

�n csak n�m�n n�ztem, ahogy tette a dolg�t. Valami apr� fekete doboz f�l�t helyezett az egyik oldal�ra, majd egy hasonl�an kicsi t�vir�ny�t�t vett el�. Majd jelezte, hogy r�sz�r�l el van int�zve a dolog.

-          �ll�k�pet fognak l�tni egy ideig a g�pek.- jelentette ki mikor m�r mindannyian a folyos�n voltunk.

-          �s ez meddig alkalmazhat�?- k�rdeztem az�rt meg.

-          Kb. 20 percig, de asszem kifel� menet m�r �gyis �szreveszik az ittl�t�nket, sz�val nem sok haszn�t fogjuk venni am�gy sem. �s lehet, hogy nem is ezen az �tvonalon kell t�voznunk.

-          Mintha csak �n mondtam volna.- jegyezte meg Pier.

-          Akkor siess�nk!- k�rtem �ket.

Lassan �s k�r�ltekint�en haladtunk a ny�legyenes folyos�n, �s csak rem�lni mertem, hogy nem botlunk egy g�pbe se, mert itt k�sz csoda lett volna -fedez�k n�lk�l - �letben maradni egy kiborg t�mad�skor.

Azt�n valami halk z�g�sra kaptuk fel a fej�nket. Megtorpantam �s minden �rz�kszervemmel a szokatlan hangra �sszpontos�tottam. A t�bbiek is �gy tettek.

- Ventil�tor.- sz�lalt meg lassan Blaise.- Olyan, mint a b�zison, tudom, mert sokszor nem tudtam a hangj�t�l aludni.- eml�kezett vissza Blaise.

- Rem�lem, j�l eml�kszel!- v�laszoltam vissza.

- J�l.- v�laszolta kiss� s�rt�d�tten.

- Menj�nk!- k�rtem �ket.

A folyos� azt�n egy T el�gaz�sba torkollott. K�rd�n n�ztem Can-re.

- Jobbra.- v�laszolta.

Megint kilestem a folyos�ra, de gyorsan vissza is kaptam a fejem, mert mintha valami f�mes csillog�st l�ttam volna.

Nem akartunk felt�n�st keltetni az ittl�t�nkkel, �gy pr�b�ltunk a lehet� leg�szrev�tlenebbek maradni �s minden k�zelharcot elker�lni, �gy egy �jabb apr� szerkezet ker�lt el� Can h�tizs�kj�b�l, ami azt a c�lt szolg�lta, hogy szem�nk helyett szem�nk legyen, mik�zben olyan apr� volt, hogy egy kiborg nem foglalkozott volna vele. Apr� k�perny�re tapadt a tekintet�nk. A kis szerkezet v�giggurult a folyos�n, de nem „l�tott” semmi g�pre utal� jelet, �gy lassan elindultunk a tervezett �tir�nyba. A sz�vem a torkomba dobogott, mert ehhez nem tudtam hozz�szokni, hogy olyan ellens�gre vad�szunk, vagy � vad�szik r�nk, akir�l k�ztudott, hogy sokkal gyorsabb �s er�sebb egy embern�l. R�ad�sul azt se tudhattuk, honnan les r�nk a vesz�ly. Szerencs�re m�r csak ez az egy folyos� volt h�tra ac�lig. A keresett vez�rl� a folyos� legv�g�n l�v� ajt� m�g�tt volt. A kis szerkezet nem tal�lt semmi k�l�n�set, �gy Can el is rakta.

El�rt�k az utols� ajt�t, ami semmiben sem k�l�nb�z�tt a foly�s�n l�v� t�bbit�l. Semmi gyan�sat nem �rz�kelt�nk, �gy Can neki�llt kiiktatni a biztons�gi rendszert, ami beletelt p�r percbe, m�g neki is.

-          Minden ok�?- k�rdezte �rdekl�dve Blaise, mik�zben mell�je guggolt.

-          Aha.- v�laszolta r�viden Can.- Csak komolyabb a programja, mint rem�ltem.- adott az�rt magyar�zatot.

Ahogy eln�ztem a k�t fiatalt, �szrevettem, hogy Can homlok�n izzads�g cseppek jelennek meg. �s ahogy besz�lt Blaissel, olyan emberi volt. Na, j�, gondoltam, milyen is legyen egy ember. �rdekes, hogy m�g ebben az ideges�t� �s kiszolg�ltatott helyzetben is �szre tudtam venni ilyen dolgokat. Sajnos n�ha k�pes voltam „elveszni” a r�szletekben. �gy gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolatokat �s �jra az el�ttem l�v� folyos�ra szegeztem a fegyverem. Pier mintha szoborr� dermedt volna, �gy t�rdelt mellettem fegyver�t az �rkez�s�nk ir�ny�ba tartva. Csod�ltam ez�rt az �sszpontos�t�si k�pess�g��rt.

Can hangj�ra eszm�lt�nk. Siker�lt kiiktatni a rendszert. Mindannyian az ajt� mell� lapultunk az ajt� fotocell�ja kiny�lt, Pier �s �n egyszerre lest�nk ki a fedez�k m�g�l, de vissza is r�ntottuk a fej�nket, m�g �pp idej�ben, hogy elker�lj�k a plazmafegyver l�ved�k�t. M�r meg is tal�ltuk a „kiborgunkat”. Mindannyian t�z al� vett�k a kiborgot. K�zben pedig szidtam az �sszes fajt�j�t. Alattomos, sunyi m�d kiv�rta, m�g mi jutunk el „hozz�”, �s pont a c�l el�tt akart lecsapni r�nk.

Egy id� ut�n megsz�nt a fegyverek ropog�sa, �s plazma l�ved�k se �rkezett. Pier belesett a helys�gbe. Megnyugv�ssal konstat�lta, hogy a g�p m�r nem harck�pes.

Sietn�nk kellett.