December 13. –án. A sajtó iszonyú nagydobra verte a világbajnoki címemet, ahogy Bastiant is egyre többször vetették fel, ha rólam volt szó. De nem bántam. Örültem, mert elértem azt, amire egész életemben vágytam. És ezt jó lenne átélni még párszor. De most nem erre akarok fókuszálni, elvégre úgymond szabadságon vagyok, és ezt élvezem. Vettünk egy házat Bastiannal Németországban egy csodás vidéken. A falak mindenhol tiszta fehérek… (na jó, majdnem mindenhol, még nem néztem körül teljesen…) És igen, két hét és karácsony!

Tegnap jöttünk haza Bastian szüleitől, jövő héten pedig anyáékhoz megyünk. Tehát addig pihenés van hála az égnek!

-         Műfenyőnk lesz? – kérdezte az újság mögül Basti. (az újság címlapján közben öles betűkkel: „A világ új álompárja!” meg persze én Bastiannal)

-         Nem, igazi.

-         És nagy?

-         Nem különösebben.

-         És az neked mennyi?

-         Két méter körül.

-         Alig érjük el a tetejét.

-         Két méter neked nem probléma.

-         Hát ez igaz. Te sem vagy alacsony.

-         Egy törpéhez mérten biztosan.

-         Nem, komolyan. – tette le végre az újságot. – 170- 175 körül vagy.

-         173.

-         Nahát, akkor meg?

-         A legtöbb modell 180.

-         És az engem hol érdekel? – mosolygott. – Te is olyan vagy, mint egy modell.

-         Na persze. Akkor miért nem modell vagyok?

-         Mert a vezetésnek több értelme van. – sóhajtott. Elnevettem magam.

-         Hát ezt kitől tanultad?

-         Na, vajon… de komolyan. Biztos, hogy nem modell voltál előző életedben?

-         Nem tudom. – vontam meg a vállamat. – Na, jó hagyjuk ezt a marhaságot. Megyek veszek a húgomnak karácsonyra valamit.

-         Mit veszel neki?

-         Jó kérdés, jössz?

-         A-ham – ásított újra majd lekászálódott a kanapéról. – Csináltass neki valami ékszert.

-         Á, olyan, mint én. Nem hord ő ékszert.

-         De rajtad mindig ott van, amit én vettem. – nézett értetlenül a nyakamra.

-         De azt miattad hordom, észlény. – pusziltam meg. – Borzasztó lassú a felfogásod néha. De komolyan mondom.

-         Tudod, családi ökörség

-         Na, gyere! – tettem fel a nyakam köré a fekete sálat.

-         Oké. – mondta, majd ő is felvette a kabátját. – Mehetünk.

-         Jaj, annyira örülök. – mondta anya, miközben kinyitotta az ajtót. – És nem történt semmi baj az úttesten?

-         De, persze, tömegkarambolt okoztunk, valamint frontálisan ütköztünk. Nem említettem volna? – vacogtam – anya, beengednél? – kérdeztem, miután anya az elkövetkezendő fél percben is csak mosolygott, de az ajtót nem nyitotta ki.

-         Ja, hát persze. Gyertek csak! – invitált be. Nagyon hangos popzene szólt fentről, míg anya tovább hangosította a lenti „Csendes éj”et, így aztán megkaptuk a csendes éj egy technosabb verzióját. A húgom nem hallotta amint anya, felordibál neki, így felmentem hozzá. Bastian jött utánam.

                   Bent a húgom a hatalmas ágyán ugrált, és épp azt próbálta, mennyi a max. Hangereje az új hangfalának. Mikor meglátott boldogon ugrott le, de a művelet félresikerült, így aztán Bastian lábánál kötött ki. Aki egy apró mozdulattal talpra segítette.

-         Azt mondtátok, holnap jöttök.

-         Változott a terv.

-         Itt maradtok karácsonyra?

-         Igen, azt hiszem. Ugye? – néztem Bastianra. Bólintott.

-         Nem halkítanád le? – mutattam a dübörgő hangfalakra.

-         Ja. De. Bocs.

-         És vettél nekem valamit? – kérdezte a húgom a nappaliban.

-         Victoria! – nézett anya szemrehányóan.

-         Na, anya, de miért? Úgyis vett, akkor minek tartogatja?

-         Mert gondolkodik rajta, hogy átadja – e még.

-         Jaj, jesszusom! Nem lehetne ezt befejezeni? – kérdeztem.

-         Miért? Fáj a fejed?

-         Ha nem fáj akkor folytatjátok vagy mi?

-         Ne gúnyolódj, kérlek szépen. Tudod, hogy nem azért kérdeztem. Nahát, mindjárt jövök… a torta oda fog égni.

-         Mi a jó égnek kell ilyenkor torta?

-         Ne beszélj már így, Pilar! A holnapi ebédhez.

-         Miért te főzöl?

-         Mert szeretek főzni!

-         De…

-         Semmi de! – és ezzel lezárta a vitát. Vállat vontam és kimentem megnézni min ügyködik apa és Basti. A garázsban voltak, pont az én első autómat nézegették, amit tizenhat éves koromban építettem át, mikor még jogsim sem volt. Gyárilag egy lerobbant bogárhátú volt, én viszont egy Beach- buggy-t csináltam belőle.

-         Szia! – mondta apa. – Emlékszel erre? – mutatott a buggy-ra.

-         Persze, ezt nem nagyon fogom elfelejteni egy könnyen.

-         Gondoltam. Anyád meg egyfolytában azon aggódott, hogy felrobban. Hát látszik, hogy nem egy műszaki zseni.

-         Az sosem volt.

-         Megnézed az én Jaguaromat? – kérdezte apa, Bastianhoz intézve szavait.

-         Igen, nagyon érdekes ezt a hosszú garázst nézegetni.

-         Meghiszem azt. Mindig attól féltem, hogy a lányom egy újgazdag tuskóval áll össze, de…

-         Apa!

-         Jól van, na. Nem kell úgy felkapni mindenem a vizet…

A laptopomat nézegettem fél egykor, Bastian már rég aludt. Az internet tömve volt a cikkekkel. Legtöbb rólam és Bastianról szólt.

Pilar Vanderfsott és Bastian Schweinsteiger!

Rejtély, hogy került össze a Bayern München sztárfocistája, a szőke, kék szemű, szelíd Bastian Schweinsteiger, valamint a néha kicsit nagyszájú, feltűnő, elérhetetlen, mediterrán szépségű Pilar Vanderfsott. Mindketten fontos részei a saját sportáguk történelmében, (különösen Vanderfsott) mindkettejüknek azonosra becsült csillagászati gázsijuk van, és ha ez nem lenne elég, mindkettejüknek van egy hasonlóan híres testvére. (Tobias Schweinsteiger és Victoria Vanderfsott) És bár külső és belső tulajdonságaik alapján a bennfentesek szerint nem a legjobb párosítás, ezek után adjon valaki igazat nekik!

  Ilyen cikk olvasása után kétlem, hogy ezt a cikket meg is fizették volna, komolyan. A pilarvanderfsott.com – on, illetve néhány nem hivatalos rajongói klub chatjében is ez volt a fő téma. „Szeretem Pilart, félre ne értsetek, de nem fér össze ezzel a focistával. – Tandee”

„Szerintem meg aranyosak együtt, úgyhogy jobb ha meg sem szólalsz Tandee! – rena21”

„Pontosan, rena21! Olyan szépen megnyerte Pilarcess a VB-t! Mondja valaki, hogy nem! Megverem, az biztos! Blee, ezt nektek, Hamilton-fanok! – blackfairy”

„blackfairy, azzal a Pilarcess- ezéseddel ugye nem a mi kedvencünkre célzol? Ő aztán minden, csak nem királylány! Cseppet nyálas az észjárásod :P nem baj, aki neki szurkol rossz ember nem lehet, igaz? – rena21”

Gépeltem egy választ álnévvel:

„rena21, nem gondolod Vanderfsottot nagyképűnek? – lilian . – írtam. Szinte azonnal jött válasz:

„Hát nem, de eltakorthatsz a chatünkről, ha te így látod, kedves lilian!”

„Szerintem meg igenis az, de mi a véleményed erről a focistáról?”

„Menjél már innen! A véleményem téged ne érdekeljen, amúgy meg már mondtam, olvas vissza, ha meg tudsz bírkózni ennyi szöveggel!”

Egyre jobban tetszett ez a rena21. Fél éjszaka kérdeztem ki magamról a véleményét, és látszott, hogy komoly fanatikussal van dolgom…