- 173. De cipővel együtt tényleg 175.

-         Ki vagyok. Jürgen agyonfuttatott. – panaszkodott otthon Bastian.

-         Kellett neked focistának lenni… - mosolyodtam el.

-         És te mit csináltál itthon egyedül? – kérdezte. Nagyot nyeltem.

-         Nem éppen egyedül… és nem is itthon…

-         Akkor mivel foglaltad el magadat? – kortyolt bele egy csésze kávéba.

-         Étterembe hívtak.

-         Stefano, Fred vagy Nathan?

-         Egyik sem.

-         Seb?

-         Nem.

-         Akkor… mondjad már, utálok tippelni.

-         Cristiano Ronaldo. – Bastian képes lett volna megfulladni, annyira elkezdett köhögni.

-         Mi van? Ugye ez csak vicc? Mond, hogy…

-         Nem mondom, tényleg így volt. Ő hívott, és gondoltam…

-         „Üssük agyon az időt, menjünk el Ronaldoval vacsizni.”

-         Bastian, kérlek. Nem akarok vitatkozni.

-         Még jó! De hogy egy ilyen fa…

-         Ne fojtasd, légyszives.

-         Persze, ne fojtassam! Két hét múlva szétverem a pofáját, esküszöm!

-         Erre semmi szükség. – fogtam le a kezét. A szemembe nézett. Láttam a saját fekete szememet az ő zöld szemeiben.

-         Rendben, bocsáss meg. – eresztette le a kezét. (Csoda, hogy imádom?!) De azért sejtettem, hogy a következő meccs nem lesz éppen könnyed játék.

Ez újra Anglia, silverstone. Most viszont csak három autó köröz. Én, Kimi és Michael. Egyenlőre kevesen vannak, elméletileg kilenckor kezdődik, most csak nyolc van. Kiszálltam a kocsiból.

-         Tisztelt fiatalság. Egy verseny? – fogott kezet Michael velem, Lewissal és Kimivel. Mivel utóbbi ilyenkor nincs túl beszámítható állapotba, el kellett ismételni a kérdést párszor, mire felfogta, de azért bólintott.

Rengetegen vannak, sok-sok ezer ember. A kocsi dettó, szóval kíváncsi vagyok, ki milyen jól teljesít. Először egy időmérőt mentünk, ahol második lettem Kimi után (Michael az út egyenletlenségeit hibáztatta, Hami dettó) Aztán kialudtak a piros lámpák. Hosszú egyenesbe mentünk Kimivel síkugyanúgy. Egy vonalba voltunk. Persze lehagyott. Hmm… egyem a szívedet… aztán Michael lazán megelőzött, és Lewisnak is eszébe jutottam. Na azt már nem! Rátapostam a gázpedálra. Pár kör alatt lehagytam.

-         Azért nem voltál rossz. – veregette meg a vállamat Kimi.

-         Bizony. – erősítette Michael.

-         Kösz. Amúgy…

-         Pilar! – tépte fel az ajtót Casey. – jössz?

-         Hová? – kérdeztem értetlenül.

-         Csak motorozunk picit. – vigyorodott el. Mindenki rám nézett. Miért ne mennék?

Később rájöttem, mit takar az a „kicsit”.

-         Kapaszkodj! – ordította Casey.

-         Azt csinálom! Nem mehetnénk lassabban?

-         Viccelsz?

Hálát adtam az istennek, hogy túléltem ezt az öt kört. Így már simán nemet mondtam Valentinonak és Gábornak is. Isten mentsen! Miután Renee elnyifegett egy dalt, mindannyiunkat alávetettek egy interjúnak, amelyen nem éppen hétköznapi kérdésekre kellett válaszolni. Tök jó volt, eddigi életem legérdekesebb interjúja. Este netközelben elolvastam az összest.

                          Együtt a gyerekekért silverstoneban!

    Kilenc órától kezdetét vette a jótékony száguldás, ahová meghívták szinte az összes mai, neves versenyzőt, MotoGP-ből illetve Formula1-ből. Mint később kiderült, nemcsak a lelkes közönség, hanem maguk a „sztárvendégek” is nagyon élvezték a pár körös versenyeket. Mindegyikőjüknek feltettünk pár kérdést. (Az eladott jegyekből, ajándéktárgyakból, büféből stb. az Unicefet támogattuk) Legelőször a csinos magyar hölgyet, a világbajnoki címvédőt kérdeztük:

-         Hogy érezte magát itt silverstoneban?

-         Nagyon szeretem ezt a pályát. Sokszor voltam itt GP2-es futamaimon is.

-         Hogy ünnepelte a tizennyolcadik születésnapját?

-         Őszintén? Futamom volt, tehát aznap sehogy. Másnap viszont kaptam egy hatalmas tortát. Semmi hatalmas parti, ha erre célozna.

-         Kit szeretne jobban csapattársának, Felipe Massát vagy Kimi Räikkönent?

-         Kimit. De egyébként húzós kérdés. Felipével sem lenne rossz versenyezni…

-         Milyen autót szeretne venni?

-         Amit szeretnék, azt megveszem. Pillanatnyilag bőven elég három Porsche, két Ferrari és egy Lamborghini.

-         Melyik a verseny legunalmasabb része?

-         Mikor kórházban fekszek.

-         Hány órahosszát edz egy nap?

-         Attól függ, milyen kedvében van a személyi edzőm.

-         Idegesítik a rajongók?

-         Nem nagyon.

-         Sok szerencsét!

Ezután megkérdeztük a Pilar Vanderfsott által nagyra értékelt Kimi Räikkönent:

-         Hogy érezte magát itt silverstoneban?

-         Hát… (vállvonogatás) tetszik ez a pálya.

-         Kit kedvel jobban, Pilar Vanderfsottot vagy Lewis Hamiltont?

-         Pilar Vanderfsottot.

-         Miért?

-         Miért ne?

-         Értem. Pilar melyik autója tetszik önnek legjobban?

-         Mindegyik. Talán a SuperAmerica Ferrari…

Itt be kellett fejeznem az olvasást, ugyanis csörgött a mobilom.

-         Igen?

-         Szia! – mondta Vik. – Zavarlak?

-         Nem.

-         Láttalak a tévében. Tényleg ott motoroztál Casey Stonerrel?!

-         Aha, miért?

-         Kértél autogramot?

-         Nem, kellett volna?

-         Megígértem Heninek. – azt hiszi, tudom ki az a Heni. Naiv lélek… - ugye tudod ki az?

-         Persze. – hazudtam. – de rengetegszer találkozhatsz még vele…

-         És Freddel?

-         Freddel? Vele pláne. Ő mindig ott van a környéken.

-         Szuper!

-         Mióta lelkesedsz te Fredért?

-         Ó. Hát… régóta… fogjuk rá.

-         Az jó. Hétfőn megyünk.

-         Szuper! Hoznál aláírást Lukas Podolskitól?

-         Nem, szia!

-         Nézd meg ezt! – nyújtottam be egy újabb öltönyt.

-         Miért, nekem ez a szürke csíkos tetszik. – válaszolt Bastian.

-         Elhiszem, drágám, de nekem nem.

-         De… jó, értelek. Ez tetszik. – próbálta magára a feketét. – túl bő nem? Adna egy kisebbet? – nézett a mellette lévő eladóra, aki középkorú volt és nézett, mint borjú az új kapura. – Hallotta? – kérdezte vőlegényem, majd közelebb hajolt a nőhöz, hogy lássa a névtábláját. – Hanriett. Kedves Henriett, hozna egy kisebbet?

-         Hm… Hugo Boss.  – szagolt bele a nő az én vőlegényem nyakába.

-         Bizony, és a menyasszonya csuklóra kent parfümével is közelebbről érintkezhet, ha még egyszer megpróbálja, világos?

-         Mint a nap. – ment el morogva.