-         De kemény valaki… - nézett rám Bastian elismerően.

-         Csak ha rólad van szó.

-         Ezért voltál kiborulva, mikor Sarah…

-         Ne fojtasd!

Itt ül előttem Kimi.

-         Nos, mondott még ki valamit Lotta?

-         Aha, kimondta, hogy i-i. Ami az én nevemet jelenti.

-         Vagy egyszerűen csak enni kér.

-         Pilar, tudom, hogy kimondta a nevemet.

-         Oké, de…

-         Nézd! – hozta oda a piros pólós, szöszi kislányát. – Lotta, mond: Kimi!

-         Üüü. – rázta meg tüntetőleg a fejét

-         Kimi!

-         Üüü.

-         Kimi!

-         Üüü.

-         Kimi! – na, ez már én voltam

-         Nem, de tényleg kimondja… Lotta, Kimi!

-         Üüü.

-         Jesszusom. – ráztam meg a fejemet.

Holnap Katie esküvője, nemsokára a sajátom.

-         Segítesz? -  kérdeztem Bastiant.

-         Miben?

-         Mit vegyek fel holnap?

-         Tarthatsz egy komplett divatbemutatót.

-         Ha-ha. Arra várhatsz.

- És ez a kék? – pördültem meg előtte.

- Mmm, túl hosszú.

- Ez a lila? – emeltem fel az újat.

- Túl… lila…

- És ez?

- Próbáld fel… nem, nem jó.

- Kifogytam. – vettem le a zöld flitteres ruhát.

- És ha így jönnél? – vetette fel.

- Idióta.  – löktem felé egy halom övet. Elkezdett nevetni.

- Mi a bajod ezzel? – emelt fel egy citromsárga hát nélküli ruhát – Ronaldonak tetszeni fogsz benne.

- Mi van?

- Ő is ott lesz. Katie barátnőjének az unokatestvérének a… szóval nem tudom. Ismerős…

- Öröm, hogy ott lesz.

- Egész végig téged fog figyelni, elhiszed?

- Nem.

-         tetszik a ruhám? – mutatott a teljesen hétköznapi ruhára Katie.

-         Ebbe akarsz férjhez menni? – kérdezte kétkedve May.

-         Nem jó?  - kérdezte ártatlanul Katie.

-         Hát… de. nagyon… stílusos.  – nyögte ki Elza. Én személy szerint bárminek nézném, csak nem esküvői ruhának. Hosszú ujjú, kerek nyakú, térdig érő. Semmi extra. Dögunalom.

-         Pilar? Tatja? – nézett ránk reménykedve Katie.

-         Szuper. – húztam el a számat, és feltartottam a hüvelykujjamat.

-         I-igen… té-tényleg… szóval… nagyon… szép. – fejezte be Tatja.

-         Aha. Köszi, szerintem is.

-         El vagy fáradva? – kérdezte Bastian.

-         Az nem kifejezés. Olyannyira unatkoztam, hogy az nem igaz. Ha látnád Katie ruháját… valami borzalom. És te?

-         Hihetetlen. Az én bátyám megnősül… - elnevettem magamat és megsimogattam az arcát.

-         Valószínűleg ugyanez a helyzet vele is. Az ő kicsi öccse…

-         Az ő kicsi öccse a te nagy férjed lesz. – mondta nevetve.

-         A kis egoista…

Ott ültünk a zsúfolt helyiségben. Tobias és Katie házában. „Csak a haverok” alapon ment minden (nem értem hogy lehet valakinek száz legközelebbi barátja, na mindegy…) Abszolút nem tudtuk magunkat elfoglalni, így kimentünk az erkélyre. Szinte azonnal akadt társaságunk, Ronaldo személyében.

-         Szia, Pilar. – köszönt nekem. Bastiant észre sem vette.

-         Szia. – morogtam.

-         Csinos vagy. – mosolyodott el negédesen. Bastian megrándult, de megfogtam a vállát.

-         Kösz. – mondtam lassan.

-         Bár neked minden jól áll. Különösen az amit akkor vettél fel, mikor együtt vacsoráztunk… - Bastian lehunyta a szemét és mélyeket lélegzett.

-         Oké, mi már menni készültünk, úgyhogy…

-         Nem maradsz még egy kicsit? Mondjuk velem, ha már a barátod nem akar maradni. – na itt sokallt be a vőlegényem. Nagyon. Pedig azért annyira nem kellett volna, hogy felálljon.

-         Szállj le róla, oké? – állt meg vele szemben.

-         Na mi van? Félted? – kérdezte ugyanúgy mosolyogva Ronaldo, majd nagyot húzott a kezében tartott sörösüvegből. – Pedig ha annyira biztos vagy benne, hogy szeret, akkor…

-         Akkor hagyd békén. – sziszegte Bastian.

-         Bastian… hagyd… - fogtam le a vállát.

-         Nem hagyom.

-         Ugyan, édes. Amilyen idióta, fel sem bírja fogni, mit mondasz neki. – mondta Cristiano. Ez az utolsó csepp volt. Az viszont nem az utolsó csepp volt, amennyi vér kicsordult Ronaldo betört orrából a következő pillanatban.

-         Bastian! - kiáltottam

-         Idióta állatja. – mondta dühösen Bastian.

-         Rohadék. – ütött bele Roni ököllel Bastian arcába.

-         Hé, álljatok már le! – álltam közéjük.

-         Menj innen. – mondták egyszerre. Hát ez hihetetlen! Bastian gyomorszájon vágta azt a parasztot. Aki ezután kirúgta a vőlegényem lábát.

-         Álljatok… - egy pofon Roninak – már – egy pofon a vőlegényemnek (majd ápollak, drágám) – le! – ordítottam

-         Kinyírom a parasztot! – ordította Bastian

-         Véged van. – sziszegte Cristiano.

-         Hé! – rohant oda Michael Ballack. Igyekezett lefogni Bastiant, ami nem volt egyszerű. – Bastian, hagyd már! – akkor már egy másik pasas is segített. Miután sikerült külön helyekre vonszolni kettejüket, az ismeretlen rám nézett.

-         Fogadjunk, hogy miattad kezdtek el verekedni. – lassan bólintottam. Majd bementem. Könnyen megtaláltam a leendő férjemet, elég volt abba a helyiségbe navigálnom magamat, ahol ordibáltak.

-         Mégis hogy lehetsz akkora idióta, hogy… te jó ég! Elkezdesz verekedni az esküvőm előkészületei közben… Miért?! Mert azt mondta, hogy csinos a barátnőd. Te nem vagy észnél! – ordította Tobias. Bementem és leültem. – Pilar, ezzel fertőtlenítsd a fejét. – mutatott Tobias a gézlapra – Nem ártana belülről is. – ment ki. közelebb húztam a széket. Mikor Bastian oldalra fordult, észrevettem, hogy a hófehér bőrén élénkvörösen kirajzolódott a tenyerem lenyomata, valamint a homloka véres. Rátettem a gézt. Felszisszent.

-         Mérges vagy? – kérdezte.

-         Már teljesen mindegy, nem?

-         Jó kis kezed van, azért. – simította meg a még mindig vörösen izzó arcát.

-         Bocsánat. – simogattam meg – csak nem tudtalak észhez téríteni. Várj, leragasztom, ne mozogj. – tettem egy ragtapaszt a sebre, amiből lecsordult a vér. Letöröltem a kézfejemmel. – Hülyeség volt, ugye tudod?

-         Aha. Hol van?

-         Bocsánatot akarsz kérni tőle?

-         A francokat! Bevágni neki!

-         Ülj le. Nyugi van.

-         Az én menyasszonyomnak csak én mondhatom, hogy édes! Vadbarom!

Ronaldonak betört az orra, így mikor kiléptem kissé orrhangon köszönt.

-         Szia. Remélem, nincs jól az az állat.

-         Idióta. – léptem oda hozzá, és erőből vágtam arcon. Tobias, szegény, nem így képzelte ezt a napot.

Reggel viszonylag korán ébredtem, hatkor, így még Domin is szuszogott. Belenéztem a tükörbe.