A Hello! magazin címlapján két fotó: az egyiken, a másikon Bastiant püföli Roni. Aláírva: Ronaldo szemet vetett Bastian Schweinsteiger menyasszonyára! (félreértés ne essék, a Hello! főszerkesztője Joachim Löv rokona… már találkoztam vele- megrögzött németdrukker)

                  Ronaldo bármire képes Pilar Vanderfsottért!

   Mint azt a legutóbbi mérkőzésen bebizonyította, Cristiano Ronaldo szó szerint bármire képes, ha Pilar Vanderfsottot meglátja. Akár össze is veri érte annak vőlegényét (aki nem mellesleg újra gólparádét tartott). Habár Bastian is kapott egy sárgát, a portugálok által nagyra értékelt Ronaldot azon nyomban kiállították, így részt sem vehet a legközelebbi mérkőzésen. „Szó sincs arról, hogy beleszerettem volna Pilar Vanderfsottba. Vagy, hogy féltékeny lennék Schweinsteigerre.” – nyilatkozta tegnap Ronaldo, arra azonban nem adott választ, hogy voltaképpen miért is akarta szétverni a német támadó középpályás fejét. (Sportszerűségét bizonyítandó – utóbbi egyszer sem ütött vissza támadójának) Megkérdeztük erről a német sztárfocistát is: „Nagyon jó meccs volt. Eltekintve, hogy a végén felszakadt a szemöldököm és betört az orrom nagyon jó meccs volt. Volt pár összetűzésünk Ronaldoval, sőt! Már verekedtünk is. De pályán sohasem állnék le ölni a másikat. Abba nincs semmi pláne” – viccelődött. Továbbá megcáfolta a híreket, miszerint felbontották az eljegyzésüket a Formula1 vadiúj sztárjával. Ne feledjék, csak a mi magazinunk közöl le képeket Bastian Schweinsteiger és Pilar Vanderfsott esküvőjéről! Exluzív kiadás két hét múlva!

Sejtettem, hogy valami effélét mutat a vőlegényem. Miután Nathannal „rövidke” kis megbeszélést tartottunk (mi az a másfél óra?) kissé kimerültem mentem be a hotelembe. A recepciós egy cetlit nyújtott át nekem.

-         Egy hölgy hagyta itt önnek.

-         Köszönöm. – mentem fel a lépcsőn. Ránéztem a kártyára. „Hatra megyek, bocs, hogy nem voltam a teszten. Stacy” szóval a menedzserem… kíváncsi vagyok, vajon most milyen ürüggyel hagyta ki a napot. Múltkor például eltörte a lábát a macskája… khm… na igen… pillanatnyilag fél öt, este kötelező megjelenni. Kinyitottam az ajtót és a lábam gyökeret eresztett. Az asztalon egy 1méter magas kristályváza, benne egy hatalmas csokor kála lila szalaggal átkötve. Közelebb mentem. Életemben nem láttam még ilyen nagy csokrot. Egy kártyát találtam benne. „Boldog névnapot…  ui: Hiszel még a mikulásban?” Jaj, de hülye. Felkaptam az asztalról a telefonomat és levágódtam az ágyra. (ebből annyi hasznom lett, hogy bő két percig keresgéltem a SIM kártyámat, mivel leejtettem szegény Sonymat)

-         Megtaláltad? – szólt bele Kimi nevetve.

-         Hát elég nehéz nem észrevenni… de semmi szükség rá…

-         Késő bánat.

-         Hol vagy most?

-         A nappaliban.

-         Idióta. Az országot kérdezem.

-         Svájc.

-         Gondoltam, hogy a lábadat lógatod a forróvízbe, míg én vérre menő csatát vívok.

-         Ha-ha. Jól állsz összetettbe.

-         Az egy dolog.

-         Ügyes Frederic is. Nehogy aztán összevesszetek…

-         Mint te meg Felipe már éve?

-         Én sose tennék olyat. – ellenkezett. – Mikor vesztél össze utoljára velem?

-         Egyszer volt már, hogy leordibáltad a fejemet.

-         Igen, de azt leszámítva…

-         És egyszer ott is hagytál az út középen… de azt leszámítva tényleg nem. De csak mert lusta vagy összeveszni. – nevettem el magamat. Talán. Akkor este nem fogunk találkozni. – mondtam a telefonba. - … igen, persze te is hiányzol… komoly? Aha, értelek, biztos cuki vagy… oké, puszi! – tettem le. Mosolyogva fordultam meg. A vőlegényemet pillantottam meg. Mérgesen levágta a bőröndjét és kiviharzott. Utánamentem. Szegény, ha legalább el tudna igazodni Budapesten… így viszont pár perc alatt elé kerültem. Sóhajtott.

-         Na, oké, akkor mond csak. – ült le egy padra.

-         Pontosan mit is akarsz hallani? – kérdeztem. Úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, hogy mire való a focilabda.

-         Például hogy kivel beszéltél! Mióta vagytok együtt? Ilyesmiket.

-         Mi? Félreérted…

-         Dehogy értem félre.

-         De igen.

-         Nem.

-         De bizony. – ráztam meg a fejemet.

-