Reggel résnyire nyitottam a szememet. A meglepetéstől felültem. Hát ez…  Bastian nem volt mellettem, viszont az egész szoba vastagon be volt borítva marcipános pralinéval. Minden egyes moccanásra csörögni kezdtek a papírok.

-         Jó reggelt. Boldog névnapot! – támaszkodott az ajtónak a férjem. (Azaz, még nem a férjem, de már majdnem…)

-         Húha. Ez nagyon csúcs. Hány tonnányi édesség van itt?

-         Az azért túlzás. De azért van pár féle íz.

-         Pár?

-         Tizenhatféle. Nugátos, joghurtos, mazsolás, vaníliás, kávés, mogyorós, meg… - söpört le pár pralinét az ágyról és ült le – meg még van fehércsokis, fahéjas, likőrös, mentás, epres…

-         Tényleg? – mosolyodtam el. Kicsomagoltam az első kezem ügyébe került apró bonbont…

-         Még van egy perced, gyerünk! – ordítja Joshua, ami tőle szokatlan, de szegénykém most ideges. Ez az utolsó etap és az előbb mentünk ezredre azonos időt Freddel. Most ez az utolsó esélyem… Ha elrontja a körét… megjelent az időeredményem. – Megvan a poal! – kiabál Joshua. Két ezred döntött köztünk. Bastian meccsen van, elméletileg. Beálltam Seb és Fred közé. Előbbi megütögette a hátamat, utóbbi még bele sem csapott a kinyújtott kezembe és elfordult.

-         Pilar, ne kezdjétek ezt a csapattársi iszonyt, oké? – kérdezte Stef.

-         Nem én kezdem! Ő bunkóskodik velem! – fakadtam ki. – Múltkor még tök normál volt, most mi a baja?

-         Egyszerűen szeretett volna első lenni, és nem vette észre a kezedet.

-         Jól hangzik…

-         Láttad már? – dobott a kezembe Bastian egy napilapot. Ránéztem a címlapra. Én és Fred vagyunk a képen, középen egy villám alakú vonallal elválasztva: „A tüzes magyar lány a francia úriember ellen” belelapoztam. Vajon mit is várok egy ilyen bulvárlaptól? Story… hm, na igen… no comment. Tizenhatodik oldal…

        A gyönyörű magyar lány a francia úriember (?) ellen!

      Mindenkit, magát Pilar Vanderfsottot is meglepte az időmérő utáni kézfogás…

      A kézfogás, ami nem történt meg. Eddig mindenki számára úgy látszott, hogy a Ferrari csapata a legösszetartóbb. A tavalyi évben kölcsönösen engedték maguk elé a másikat, idén azonban a Magyar Nagydíj időmérőjén vérre menő háborút vív egymással Frederic Gourday és Pilar Vanderfsott. Vegyük csak végig a pályafutásukat és az együtt töltött éveiket:

2009 – Gourday helyet kap Räikkönen mellett- Massa kiszáll.

2010 – Räikkönen befejezi a pályafutását, Gourday mellé szerződtetik Vanderfsottot, aki első nőként világbajnok lesz a Ferrarival, mindössze 22 évesen…

2011 – megint Gourday-Vanderfsott felállásban megy a dolog, a csapatszellem azonban nem a régi…

-         Szia, Nat! – ültem fel a Nathan melletti asztalra. Felpillantott a papírok közül, majd elmosolyodott.

-         Szia. Mától hivatalosan Dessy a sajtóreferensed.

-         Szuper, azt hittem már sohasem jön vissza.

-         Szerintem jó futamod lesz…

Megigazítottam a sisakrostélyt. Megtornáztattam az ujjaimat, majd feszülten figyeltem a lámpasort. Lassan, sorban gyulladtak fel a piros lámpák. Majd elaludtak…

A futam felénél már a fél mezőnyt leköröztem.

- Sebastian a második, megelőzte Fredericet. – mondta Joshua. Szuper! Lewis lett a harmadik, ő is megelőzte Fredet. Ilyen sorrendben futottunk be.

1. Pilar Vanderfsott – 60p

2. Sebastian Vettel – 45p

3. Frderic Gourday – 44p

     Lewis Hamilton – 44p

Toronymagasan vezetek. Egész sima kis bajnokság… három hét van az Európa nagydíjig, jövő héten lesz az esküvőm. Jesszusom…

-         Szia, Stacy. Ezer bocsánat, csak nem nagyon van időm, mert… de még az esküvőmet is szervezni kellene…

-         Szia, Pilar. Csak nem Linnet szervezi?

-         De. Miért?