2. történet 24. rész
2008.12.31. 20:46
- Van egy meglepetésem. – mondtam Bastiannak, után.
- Nekem is. – felelte – de azt csak esküvő után.
- Ha lesz esküvő. – viccelődtem.
- Szeretnéd, hogy ne legyen? – kérdezte megjátszott meglepődéssel.
- Hm… attól függ… szerintem nem… és te?
- Szerintem én sem. Na mi az a meglepetés?
- Ja, igen, szóval holnaptól számított négy napig Svájcban leszünk.
- Hogy mi? – döbbent meg. – az sajnos nem jó. Edzésünk lesz.
- Lenne. Már megoldottam.
- És az esküvő előkészületei?
- Megvannak.
- Hú.
- Aki profi, az profi, édesem. – vigyorodtam el.
- Akkor megyek bepakolni.
- Ne fáradj. A bőröndöd az ajtóban vár.
- Ha nem bánod, mehetünk a mi házunkba.
- Ha nem bánod oda is megyünk.
- Kettesben?
- Nem egészen. Úgy, mint egy éve. Azzal a különbséggel, hogy a bátyáddal jön Katie is. Meg Lukas és Elza. Meg mi.
- Hű. Ez szuper lesz. Ja, igen, megjöttek a képek. Chuck küldte. Ott van az asztalon, nézd meg.
- Oké, repülök. – mentem oda az asztalhoz. Tényleg nagyon jók lettek. Nagy részük fekete-fehér, de van pár színes is.
Valami csiklandozza az orromat. Lassan kinyitottam a szememet. Bastian, kezében egy toll. (mármint nem golyós toll, hanem olyan rendes…)
- Szia, Napsugaram.
- Bastian, ezt ne mond még egyszer. Tök nyálas. – háborodtam fel viccesen. Majd megöleltem. – Hány óra? – kérdeztem.
- Hét.
- Bastian, nyolckor indulunk!
- Tudom, azért keltettelek fel.
- Vezethetek?
- Te meg a kocsi meg a kora reggel… nem tűnik jó párosításnak.
- Ha-ha-ha…
- De komolyan. Nem akarom, hogy kiskanállal szedjenek össze a fa alól.
- Biztonságosan tudok vezetni!
- Igen, de gyorsan.
- Nem.
- Pilar. Végsebességig mész, akár kanyarokban is…
- De azt… oké. Befejeztem. Vezess te. Elóre sajnálom, hogy csak egy hét múlva érünk oda. – mentem ki a szobából.
-
|