2. történet 28. rész
2008.12.31. 20:51
Jacqui és Stevye (a szörnyellaman stylist – kiderült, hogy jófej) mosolyogva pillantottak rám. A fodrász szigorú, szoros kontyba fogta a hajamat.
- Nem lehetne… valahogy… máshogy? – néztem a tükörbe.
- De. Deminemissa-konty? – habár fogalmam sem volt mi az a Deminemissa konty (később kiderült, hogy tripla Leila konty- azt hiszik evvel okosabb vagyok) inkább elvetettem az ötletet:
- Inkább kiengedve szeretném.
- Meg lehet oldani. –szedte ki a hajamból a milliónyi hajtűt. Clara belépett. Hűha. Vegyük végig: a legkeresettebb stylist mosolyog rám, a legdrágább divattervező most jött be, míg a Tagheuer fotózások sminkese tartja a hajsütővasat.
- Nos drágám, a fátyol? – emelte a magasba a művirágokkal tömött tüllt.
- Fátyol nem kell.
- A nyaklánc? Igazgyöngy…
- Igen, tudom, de ezt tedd fel, kérlek. – adtam a kezébe a gyémántot.
- Hűha. Ezt én terveztem. Nem olcsó darab… - tette a nyakamba. – te vagy eddigi életem legszebb menyasszonya! – állt hátrébb – habár pralinékkal tömöd magadat, mégis olyan csodás az alakod… a sport. Micsoda izmos kockahas… - mosolyodott el.
Anya még azelőtt telesírta apa ingét, hogy egyáltalán bejöttek volna. Az unokatestvérem, Natalie (akit három éve láttam utoljára, ugyanis sosincs ideje.) időközben huszonhat éves lett, és… na nem. Vak vagyok. Nem. De! Ez nem lehet! Csak nem… de igen. Az Lewis Hamilton, akivel tavaly majdnem nyilvános verekedtünk! Oké, meghívtam, hogy ne tartson bunkónak. Ennyi. Jé, ott az a két vén banya, akik Tobias esküvőjén Bastianra kacsingatott. Szegény vőlegényem, azt se tudta mit csináljon. Tovább pásztáztam szememmel a hatalmas udvart. Nagyot dobbant a szívem. Daniel? Daniel. Daniel! Elza az ablakhoz lépett és behúzta a sötétítőt.
- Hékás! Ne a násznéppel foglalkozz! – kinézett. Tátva maradt a szája –Da-da-da-da-da…da-da… - hadonászott két kézzel – Dana-dana- Daniel! – sikoltotta végül. Lefogtam a kezét.
- Láttam. – közöltem halkan. Tatja és May egymás szavába vágva ordítoztak.
- Amikor bemész el ne felej…
- És ha nem…
- És…
- Lányok! – emeltem fel a kezeimet. Kipirosodott arccal hagyták abba. – Nyugi. Ne izguljatok.
- Uff. Tök gáz, hogy ezt a menyasszony mondja… - rázta meg a fejét May.
- Fel kell fogni, ez a menyasszony más, mint a többi. – csörgött a mobilom. Utána kaptam.
- Hé. Most ne zavarjon senki. Amúgy valami… izé Daniel keres. – mondta Tatja.
- Add ide! – ordítottam. – Igen? – szóltam bele.
- Szia. – suttogta Daniel – csak azt akartam… nem baj, hogy… itt vagyok?
- Nem, Daniel. Hogy lenne baj?
- Oké.
- Hoztad Danát?
- Mi? Ja, dehogy. Dana nem volt a barátnőm. Soha. Csak félreértetted a helyzetet, de ezt majd máskor tisztázzuk. Egyedül jöttem. Rendes a vőlegényed. Én… szóval sokan vannak itt és ha… nem találkoznánk… szóval… örülök, hogy boldog vagy.
- Köszönöm. – suttogtam. Majd letettem.
- Volt pasi… hát ez nagyon nem jól kezdődik. – mondta May.
- Kuss. – mondta a többi lány. – Pilar. Menj be…
|