-         Kérsz valamit? – kérdezte Ron.

-         Csak egy kávét. – vontam meg a vállamat.

-         Két kávét! – intett a pultos csajnak. – Még három futam van hátra. – dőlt előre.

-         Igen, Ronald. Tizennyolcig még mindig el tudok számolni.

- Gyerünk, Pilar, szeretném, ha újra dupláznál. – csapott a tenyerembe Nathan.

- Rendben. Igyekszem.

Az időmérőn első voltam.

-         Megelőztek. De lejárt az idő. – mondta Josh

-         Ki? - morogtam

-         Robert.

- Hogy a francba előzött meg egy ilyen… roncshalmaz! – dohogtam.

- Nyugi, legalább…

- …Hamilton mögülem indul? Ezt akartad mondani? Hát kösz. Én megyek a porosabb oldalon.

- Igen, de…

-… igazad van. Lehet, hogy az a Sauber még a rajtvonalon szétesik.

Három… kettő… egy… rajt… Lewis és én… akarom mondani… Hami és én egyvonalban voltunk. És megelőzött. Robbanj fel! Pár kör után Robertet is megelőzte, aki olyan taktikán volt kint, hogy sivatagig is elment volna az autója annyi üzemanyaggal.

Végül Lewis nyert. Én pedig harmadik lettem. Fred kiesett.

1. Pilar Vanderfsott – 78p  

2. Frederic Gourday– 70p

2. Lewis Hamilton– 70p

4.  Sebastian Vettel – 65p

-         Kész vagy már? – kérdezte Bastian. 

-         Pillanat. – feleltem. Majd felvettem a cipőmet. Beültem a férjem mellé. – Igen. Kész vagyok. – mondtam, mire beindította a kocsit. Anyáékhoz mentünk. A húgom születésnapjára. Ő nyitotta ki az ajtót. Bent aztán megtapasztalhattam az igazi, megismételhetetlen poklot. Alias a barátnői is ott voltak.

-         Henrietta vagyok. – mutatkozott be a turcsi orrú. Nekem gyújtotta a kezét, de a férjemre nézett.

-         Szóval neked kellett volna hoznom aláírást Frederictől

-         Nem. Én Podolskis aláírást kértem. – helyesbített.

-         Aha. – ültem le az asztalhoz. Majd inkább kimentem anyához.

-         Anya! Muszáj volt ovisdélutánt szervezni? – fakadtam ki.

-         Neked is szia. Nem ovisok. A legfiatalabb is tizenegy éves.

-         Tudod, hogy ezzel csak rontasz a helyzeten?

-         Holnap jön Vilma nénikéd, meg az ikerlányai.

-         Uff. Tévedek vagy neki van olyan káposzta-szaga?

-         Szegény! Ha most hallaná! Egyébként mindig olyan jó humorérzéke volt…

-         Szóval ezért nevetett hangosan azon a viccen, hogy „hogy csinálják a kínaiak a lekvárt? Kinyomják a fánkból”. – mondtam gúnyosan

-         Neked is jó a humorérzéked. – nevetett anya.

-         Ja. Én sem értem, kitől örököltem.

Matild nénikém is eljött. Vilma nénikémet sohasem bírtam igazán, Matildot viszont nagyon szeretem. Olyan parázs vitákat tudnak folytatni Vilmával, hogy azt szinte öröm nézni.

-         Szép a pulcsid, kedvesem. Bár ez a szín nem áll jól neked. – húzta el a száját Vilma, Matild láttán.

-         Ez esetben még mindig jobb, hogy csak a szín nem egyezik, a méret jó. Nem úgy, mint másoknál. – nézett rá Matild Vilmára sötéten. A húgomra néztem, aki vigyorogva figyelte a veszekedést.

-         Boldog születésnapot, Viktória! – adta át az ajándékát Vilma. Kötött pulóver. Tök gáz.

-         Happy birthday, Victoria! – adott oda Matild egy nagy csomagot. Pucci ruha. Kósza tipp, de szerintem ez többször lesz a húgomon, mint a kötött kardigán.

 Egész héten teszteltem, most már rohadt fáradt vagyok. Bastian meg Dubaiban edz a Bayern Münchennel. Szóval az egész hetem borzalmas. Csak egy hét telt el Brazília óta.

Az időmérő.

-         Gyerünk. Szép. Rendben, most próbáld jobbról. Szép. – kommentált Joshua. – Szuper, elsőként jutottál tovább a második etapba.

-         Kösz.

-         Rendben, megkezdődött az első tíz perc. Menj felvezetőt. Ha falnak csapódsz, azonnal közöld a helyzetedet.

-         Értem.

Enyém lett a pole! Miután felhívott a férjem („hát… mi igazából ma még nem edzettünk, de egész nap a TV előtt ültünk”) visszamentem a szállodába. Aztán mikor bementem, nem hittem a szememnek.

-         Daniel. Mi a…? Úgy értem: Daniel, micsoda meglepetés! Hogy kerülsz te ide?

-         Gondoltam gratulálok.

-         Kösz.

- Ez az utolsó előtti futam! Ha nyersz, bajnokok vagyunk! – mondta Stef.

- Tudom.

- Ha Lewis nyer, még mindig nagy esélyed van.

- Tudom.

- Ha Lewis nyer, de te kiesel, még mindig van esélyed.

- Tudom.

- Ha Lewis harmadik, te első vagy, akkor is bajnok vagy.

- Tudom.

- Ha Lewis…

- Légyszives. – jajdultam fel, mire bólintott.

Felvettem a kesztyűmet. Intettem párszáz rajongómnak, aztán felálltam a rajtrácsra. Mikor a lámpa pirosra váltott, beletapostam a gázba. Hamilton rögtön előrestartolt. Most sem leszel világbajnok, Lewis… szűken vettem a kanyart, megelőztem. Kilökött… Kilökött. Kilökött! Mit képzel ez magáról?

-         Nem baj, tizedik vagy.

-         Kösz. – feleltem Joshnak.

-         Lewis negyedik – robbanjon fel. – A nyolcasnál mindig vesztesz átlagosan… 1,45 ezredet. Előtted Fernando van, de Nico kiesett előled, jön a Safety car. – egyéb probléma? Mi sem egyszerűbb, mint tizedikként megnyerni egy versenyt, ha elől a Safety Car megy, plusz Fernando Alonso van előtted. – Az aszfalt hőmérséklete 3 fokot csökkent – nem egyszerűbb lenne egyszerűen azt mondani, hogy „hidegebb lett?” már bocs… - Gyerünk Pilaaaar….!!! Szép, szép, szép… - mondta, mikor is megelőztem Nandot, közvetlenül utána pedig az előtte lévő Timot, aki lelassult. Nyolcadik vagyok. Pontom már van. Elméletileg. A versenyből már csak pár kör volt hátra, mikor negyedik voltam. Hami pedig második. És… Fred leállt. Nem maga elé engedett, hanem egyszerűen füstölögni kezdett a motorja. Harmadik voltam. És lettem. Lewis nyert.

1. Pilar Vanderfsott – 84p  

2. Lewis Hamilton– 80p

3. Frederic Gourday– 70p

4.  Sebastian Vettel – 65p

Elsőnek kell lennem, vagy másodiknak, ha Hami második vagy harmadik. Uhh.

-         Szép ez a pálya. – néztem fel Bastianra. Sétáltunk.

-         Tényleg nagyon szép.

-         Szerinted világbajnok leszek újra? – kérdeztem idegesen.

-         Ki lenne más? – kérdezte vidáman. – De ha nem lennél…

-         Igen? – kérdeztem kedvetlenül.

-         Akkor is az leszel.

- Ron, szerintem ez nem fog menni. – mondtam.

- Ne már. Csak meg bírsz csinálni hetven fekvőt.

- A bajnokság. – ültem fel – rossz előérzetem van.

- Ugyan már! Te vagy a jobb helyzetben. Meg amúgy is sokkal több rajongód van. Meg jobb vagy. Meg szebb – tette hozzá vigyorogva, mire hozzávágtam egy párnát.