2. történet 40. rész
2009.02.03. 21:43
Nem hiszem el! Ennyin múlott a vb-címem! Tíz rohadt körön! A bukósisakomat elhajítottam és a dühtől szinte sírva léptem be.
- Nem megmondtam?! – de mindenki a képernyőt figyelte. Hülyék. Feszülten nézték a képernyőt. Idióták. Idegesen nézték a… had nézzék! Érdekel? Bementem az öltözőbe, ami hál’ istennek hangszigetelt. Ennyin múlott. Tíz-tizenöt percen. Ha Seb elengedett volna… Ha év elején nem töröm össze magamat… a csapatfőnököm meg bent egyenesen bunkó volt. Most mit kell itt a befutót várni? Ez hihetetlen. Hirtelen zúgást hallottam a rajongóktól. Biztos most ért célba. De jó neki… a csapatfőnököm ordított bent. Megviseli a sport, az biztos. Kimentem, mire legnagyobb meglepetésemre mindeki a nyakamba ugrott.
- Megvan! – ordította Stef.
- Micsoda? – kérdeztem hetedjére.
- Bajnok vagy, Lewis harmadik lett!
- Jesszusom. – dőltem a falnak. – Ilyen nincs. De hát… mikor bementem, Robert már befutott…
- De Lewis és Fred még nem.
- Fred! – öleltem meg – Bocs, hogy olyan bunkó voltam meg minden!
- Van még valami ami el akarsz érni az életben? - kérdezte Bastian, miközben a cuccaimat pakolgattam.
- Persze, hogy van. - öleltem meg, majd a kezét a hasamra tettem: - szerinted kisfiú vagy kislány?
THE END
|