-         Pilar Vanderfsott. – válaszoltam hangtalanul. A lánynak hosszú arca volt. Mély, orrhangja és középbarna haja. És Bastian barátnője volt anno.

-         Nem akarok zavarni, csak gondoltam… erre jártam és gondoltam, akkor személyesen kívánok boldog karácsonyt… - mondta.

-         Bastian, ki volt…? – lépett ki Monika. – Oh, Daniela. Gyere be! – lepődött meg.

-         Nem azért jöttem, hogy…

-         Gyere már, úgyis rengeteg mindent sütöttem. Kóstold meg.

-         Rendben… ha nem zavarok.

A nappaliban beszélgettünk Danielával, mikor Tobias felszólt:

- Bastian. Gyere le, vendéged van.

- Ki? – trappolt le döbbenten a lépcsőn. Aztán fél perc múlva meghallottam az általam nagyon utált magas hangot:

- Sziaaa, rég láttalak… - Sarah Brander. Személyesen.

- Édesem… - nézett rám könyörgős-bűnbánóan Bastian, miközben Sarah mögött lépdelt.

- Megyek, felhívom Danielt, boldog karácsonyt kívánok neki – szűrtem a fogaim között.

- Pilar… tudod, hogy én…

-         Szia, Daniel… igen, én… tényleg? Mik vannak… és hogy vagy? … kösz, én is… igen, viszont kívánom… ó, igen, épp beszélget… igen, tényleg, legalább fél éve… igen, igaz… és te? Oké… szia… - tettem le.

-         Hát ez remek. – hallottam Bastian hangját, mikor a konyha felé igyekeztem. Tobias a konyhapulton ült, és az öccsére figyelt, aki folytatta:

-         Daniela és Sarah épp fent veszekszenek…

-         Remélem jól érzed magad velük. – morogtam, miközben bementem. Tobias vigyorgott.

-         Na, erről beszéltem – tárta szét a karjait Bastian tanácstalanul. – Édesem, szerinted dobjam ki őket? – nézett rám.

-         Akár. – feleltem. – De ne… beszélgess velük!

-         Értem, szóval ne szóljak egy szót se.

-         Igen.

-         Jesszusom – sóhajtott. – Lehetne valami más megoldást keresni?

-         Persze. Ha gondolod, én is szívesen kidobom őket. – feleltem rögtön, mire Tobias röhögni kezdett.

-         Elmentek? – kérdezte Monika.

-         Igen. – ültem le morogva. Bastian anyukája kuncogott.

-         Miért tartja ezt mindenki ennyire viccesnek? – kérdezte fájdalmasan a férjem. – Pilar, te meg… ha egyszer elvettelek, akkor… biztos nem véletlenül… - mondta zavartan, ugyanis mindenki ránézett.

-         Jól van, ne sírj – veregette meg a hátát Tobias

-         Ha-ha… - forgatta Bastian a szemét. – Én nem kértem, hogy jöjjenek ide. Tudod, hogy…

-         Oké. Légyszi ne mondd tovább. – mosolyodtam el.

-         Délután megyünk. – mondta anya. – Két nap múlva pedig jöttök hozzánk.

-         Bizony. – mondta Monika.

-         Mi pedig anyuhoz. – sóhajtott Katie.

Otthon voltam. A gépem előtt. Mosolyogva olvastam a rengetek friss cikket… ma a Ferrari sajtótájékoztatót tartott és nyilvánosságra hozta a jövő évi felállását:

                                Ki a lesz a pilóta jövőre a Ferrarinál?

             A Scuderia Marlboro Ferrari rövid sajtóközleményt tartott:

 „Pilar Vanderfsottot az első négy futamnál harmadik pilótaként alkalmazzuk. Cáfoljuk a híreszteléseket, Frederic Gourday a csapatban marad. Valamint aki Pilar helyét átveszi, nem Luca Badoer lesz.” Ezek után az a kérdés, hogy akkor mégis ki a csuda lesz a legmenőbb F1-es csapat elsőszámú pilótája?

-         Ne szívass, édesem. Mi a helyzet?

-         Minden oké. – sajnáltam meg.

-         Fiú vagy lány? – kérdezte mosolyogva és megkönnyebbülten.

-         Olvasd el. – adtam a kezébe a papírt. Nagyon hamar végigfutotta a szemével, aztán hirtelen felpillantott.

-         Ikrek? – suttogta, mire bólintottam - -

-         Lányok.