Döbbent csend lett. Aztán mindenki elkezdett tapsolni. Kimi feljött a színpadra, rámosolyodtam.

-         Köszönöm. – vigyorogtam. Ekkor felment az a sötét hajú pasas a színpadra… hm, mi is a neve?

-         Szeretnénk bemutatni a Torro Rosso Ferrari csapat tesztpilótáját, aki történetesen egy nő… és ha olyan pályafutás vár rá, mint Pilar Vanderfsottra, akkor inkább most kérjenek tőle autogramot, pár év múlva már minden bizonnyal tízszer annyira szökik az ára – viccelődött. – Dowernee Vivienne Torberger! – harsogta, mire mindenki körülnézett. Kivált a tömegből egy fiatal lány, akit én első ránézésre simán modellnek néztem.

-         Köszönöm. – mondta a mikronba. Fekete haja a derekáig ért, arca sápadt volt, szeme halványkék. A száját előnytelenül vörösre festették, ami erősítette a hófehérke-benyomást. Mikor lejött, odamentem hozzá.

-         Pilar Vanderfsott – mosolyogtam.

-         Jó neked. – hallottam az orrhangján, majd elfordult. Bunkó!

Rámentem az internetre.

Dowernee Vivienne Torberger – 1988 augusztus 5.

Norvégiában született, Londonban lakik. Torro Rosso Ferrari tesztpilótája 2012-ben. Formula3000-es bajnokságban tavaly a második lett, azelőtti évben harmadik. Kedvenc étele a szusi, ezt elmondja egy videóban is… ésatöbbi, ésatöbbi…

Összegezve egy hónappal vagyok tőle idősebb és Londonban lakik.

     A hatalmas bőröndöm kinyitva várakozott a földön. Semmi kedvem nem volt pakolni, még akkor sem ha holnap megyek Hawaiiba (Hawaiira...?) a férjemmel. Csakhogy ő most nincs itt. Legalábbis azt mondta, majd elmegy valahová, és most nem látom. Ja, de. Hagyott egy cetlit.

Szia, édes… aludtál, szívem meg nincs hozzá, hogy felébresszelek, Ha van kedved, gyere… a BraunBluesban vagyok.

Na, én el nem mozdulok innen. Amúgy is ma csinálnak képeket az F1Racing februári számához.

Nos, így ültem két óra múlva egy fehér ingben, kibomlott nyakkendőben.

-         Kamerába, Pilar! – utasított a srác. – Sminkest! Nem! Fodrászt! – miután jónak ítélte hullámos hajamat, végre elkattintotta a gépét. – Gyönyörű! Most fordulj! Ülj le a kanapéra! Csodás!

Úgyhogy két óra múlva egy férfiingben kimerültem zuhantam a saját kanapémra. Egy fél óra tévézgetés után (Ryan M. most Michael Ballackot látta vendégül) hallottam, hogy csapódik az ajtó. Kikapcsoltam a tévét.

-         Szia, Pilar! – köszönt Lukas, megtámaszkodott az ajtófélfában és elismerően füttyentett.

-         Szia – feleltem. Aztán Lukas lendületből visszalökte magát és ordibálni kezdett.

-         Hé, te idióta! Hol vagy már?!

-         Nyugodj már. Ennyire hiányzok? – hallottam a férjem hangját.

-         A feleséged mindig így vár? – kérdezte Lukas vigyorogva, mire Bastian sóhajtott.

-         Mégis hogy? Ruhában? – kérdezte gúnyosan. Aztán belépett és fülig ért a szája.

-         Szia. – ült le mellém

-         Szia. – fontam a nyaka köré a kezemet.

-         Jól nézel ki.

-         Kösz. Álmos vagyok. – morogtam.

-         Több lehetőség is van. Iszol kávét…

-         … vagy alszok – vetettem közbe, mire bólintott.

-         Vagy alszotok. – vigyorgott Lukas.

-         Vagy felébresztek vízzel… - felelt Bastian, mire nevetni kezdtem. – Szóval… - kapott az ölébe – örültem, Lukas…