3. történet 13. rész

  2009.10.28. 23:14

- Pilar. Bernie hív.

- Hogy mi? -  néztem döbbenten Nathanra.

- Bernie hív. Bernie. Ecclestone. Mr. Ecclestone. Bernie Ecclestone. Hogy mondjam másképp?

- Úgyérted: engem?

- Aha.

- Pff... remek. Most?

- Igen. Azt mondta siess.

- Oké, addig cseréljük le a kerekeket köztesre, jó?

- Biztos? Kiminél marad...

- Kivételesen nem érdekel Kimi.

- Nocsak mit hallok. - mondta mögöttem az említett személy. Szembefordultam vele:

- Majd jövök, Bernie bá hivat.

- Hahh...belédtöm vagy négy kávét, hogy ne aludj el...

- Ja. Persze...

 

 

 

- Igyál kávét, Pilar. - ültetett le Bernie.

- Köszönöm. - motyogtam és leültem. Szemben velem Jake Humphrey ült, mellette pedig David Coulthard.

- Nos, Pilar... üzleti dologról lenne szó. Öhm... igyad azt a kávét!

- Iszom, iszom, már iszom is. - hajtottam fel, hogy lemenjen egy szuszra.

- Lennél ebben az évben a BBC helyi riportere? - hadarta el Jake, mire félrenyeltem. Mikor kibújtam a csésze alól úgymond, Jakere néztem.

- Ugye... ezt a kérdést... még véletlenül sem hozzám intézted? Hanem... ugye... Bernie b... vagyis Mr. Ecclestonehoz...?

- Pilar. Ezt tőled kérdeztem. A Brawnon... média volt a főszakod... nem?

- Nem. A fő szakom aerodinamika volt. Választott volt a média.

- De volt médiád és ez a lényeg.

- Ez az... elnevezés mit takar?

- Rohangálsz kicsit minden futamon. Bernie ötlete volt. Nem szeretné, ha időközben kimennél a divatból - mosolyodott el.

 

 

 

- Hogy van Bastian? - kérdezte Kimi. A szobánk bolyhos fehér szőnyegén ült és cipőfűzőt fűzött a Pumájába.

- Jól, de nem tudja, ki vagyok. Nem akarok... nem szeretk bent lenni. Mármint a kórházban.

- Hát elhiszem. Amúgy... a sajtósod... mindig elfelejtem a nevét... keresett. Valami fotózás, amit szerinte elfelejtesz...

 

- Igen... én vagyok... Szia Stacy. - szóltam a telefonomba.

- Szia, drágaság. A Vogue címlappal mi lesz?

- Ó... holnapra szól, ugye?

- Beezony.

- Dehát azt a szerződést velem meg Bastiannal kötötték. Bastian nincs fotózható állapotban.

- Igen, tudom, ezt akartam mondnai. Üzenik Kiminek, hogy Bastian nevét Kimire módosították.

- Tyhűha. Vogue címlap Kimivel? - mondtam hangosan mire Kimi hányást imitált. Bemutattam neki. Elkezdett röhögni.

 

 

Fotózás. Utálom. De a Vogue! Na, az azért nem semmi... attól a puszta ténytől eltekintve, hogy beöltöztettek tündérnek, még élveztem is. Midenesetre furcsán méregettem magamat a hatalmas tükörben. A combközépig érő csizma határozott nem az én stílusom. Ja, meg én nem szoktam fekete szemhéjtussal dupla vonalat húzni a szemem alá. De úgy látszik ez menő. Kimire néztem, aki félmeztelenül tűrte, hogy a fodrász csaj zselézze a haját.

- Hát rólad meg lespórólták a pólót? - néztem rá nevetve

- Ha-ha. - húzta el a száját.

 

A Vogue írt nekem és Kiminek egy köszönőlevelet, ugyanis 10 nap alatt annyi ember vette meg a magazint, ahányan átlagba egy hónapba. Nem csoda, a címlap nagyon jó lett. Az interjú fárasztó volt. Az én köszönőlevelemben szerepelt egy ajánlat is, a saját divatmárkám tervezésére vonatkozóan. Na én nem tervezek ruhákat tizenéves visítozó kislányoknak, abban biztosak lehetnek! Kimi éppen ezen röhögött, amikor csörgött a mobilom:

- Miss Vanderfsott? Doktor Taimbard. Ide tudna most jönni? A férje állapota elég sokat romlott az utóbbi pár percben. Elaltattuk.