- Hát ez remek, nem hiszem el. - morogtam, miközben a kórház folyosóján a mobilomat ráncigáltam kifelé a táskámból. Ha épp olyan sietve igyekszel a mesterséges kómában lévő férjedhez, hogy zoknit sem húzol a cipőd alá, azt hiszed, ettől már nem lehet rosszabb. De, igen, ha megcsörren a telefonod.

- Igen! - kiáltottam bele.

- Talán zavarok? - szólt bele valaki - Itt Martin. - Martin, Martin... milyen Martin? - Whitmarsh. - Mi a francot akar ez tőlem? - Na szóval, szertnék veled üzleti ügyekben tárgyalni, oké? - Istenem, nem most állok le neki magyarázni hogy attól fögg hogy mi az ésígytovább.

- Rendben, sajnálom, de most éppen eléggé sietek, de holnap ráérek.

- Jerezbe leszel?

- Igen.

- Majd kereslek.

Itt ülök Bastian mellett. Túl sokban nem tudok hozzájárulni a gyógyulásához. Hallom, ahogy mögöttem nyílik az ajtó. Sóhajtottam és hátranéztem. Még elmosolyodni sem volt erőm.

- Szia - suttogtam.

- Szia. - ült le mellém May. - Nagyon régen beszéltünk, tudod?

- Igen. - hajtottam le a fejemet.

- De minen nap olvasok rólad.

- Ez mint... negatívum? - kérdeztem, mire halványan elmosolyodott. - Gyere, gyere el egy kicsitt hozzám. Mondani akarok valamit.

May sötétlila szobája mindig is misztikus volt számomra. Főleg, mikor ránézek Mayre, ahogy itt ül előttem. A haját egy fotózás miatt nagyon sokkal meghosszabbították. Elméletileg utánna ingyen levágták volna, de Maynek tetszett így meghagyta a combközépig érő haját. Szerintem így nagyon brutálisan néz ki. Főleg, hogy elől az oldalfrufruja piros színben játszik.

- Szóval mit mondasz nekem? - kérdztem tőle.

- Van egy új pasim.

- Hű, és ki a szerencsétlen? Ismerem?

- Hát kéne. Hát... öhm... Sebastian.

- Milyen Sebastian? Semmilyen Sebastiant nem ismerek!

- De!

- De nem...

- Vettel?

- Úristen! - pattantam fel - Vettel?! - aztán hirtelen elkomolyodott az arcom - Dehát ő nem Sebastian, hanem Sebi.

- Oké. Nekem Sebastian. - mosolyodott el.

- Dehát ez tök jó!

- Köszi. - tárcsáztam Sebet:

- Szia Pilar. - nevetett.

- Szia! Hát te miért nem újságoltad el nekem, hogy a barátnőd gyereket vár?

- Mi? - hallottam szinte, ahogy megfagy a hangja.

- Ne sírj, csak hülyéskedtem.

- Huh.

- De a barátnődről nem tudtam.

- Ne viccelj. Az esküvődön ismertem meg Mayt.

- Tényleg? Remek. A ti esküvőtök mikor lesz?

- Jaaj, ne menjünk ennyire előre - nevetett. - Nekem meg azt nem újságoltaf el, hogy te fogsz jövőre rohangálni és kérdésekkel bombázni. - mondta, majd jó két percig röhögött. - Ez olyan szintű poén, minthogyha Kimi rohangálna és vigyorogva tenne fel kérdéseket bárkinek is - és tovább röhögött. Eltartottam magamtól a telefont és a fejemet csóváltam. Aztán mégis beleszóltam:

- Sebi, lenyűgöz a humorod. - de nem hiszem, hogy hallotta, ugyanis csuklott a röhögéstől.

- Igyál. - nevettem - Na, bon giorno, Sebi.

- Ezt láttad már? - dobott az ölembe May egy magazint, miközben naracsdzsúzt ivott. Ránéztem a címlapra. Jaj, ne.

                                Kimi Räikkönen és Pilar Vanderfsott - Nem tagadják kapcsolatukat!

              A Ferrari két világhírű reménysége eddig kitartóan tagadott, az utóbbi napokban azonban egyre több fotózást, reklámfilmet és interjút vállaltak közösen. Az elhíresült ominózus "He's just my friend" mondat egyre kevesebszer hangzik el Pilar Vanderfsott szájából. Mindkét kétszeres világbajnoknak két tetoválása van, bennfentesek szerint ez sem véletlen.

- Istnem, rohadjanak meg. - löktem le az ölemből undorodva. - Ezek idióták. Azért járok Kimivel mert ugyanannyi tetkóm van, mint neki?!

- Ne szívd annyira fel. Lesz még sok ilyen. Nem szar így a hajam?

- Szarnak nem szar, csak furcsának furcsa.

- Anyukádtól vagy apukádtól örökölted ezt a hihetetlenül változatos szókincset? - húzta el a száját.

- Asszem apától.

- Amúgy itt nem lesz ilyen piros - mutatott a frufrujára - Holnap is lesz még egy fotózásom, mert ez a mostani egy projekt, csak érted, több részletben csináljuk... és holnap kék lesz.

- Remek. - ráztam meg a fejemet. Nevetett. - Eljössz velem?

- Vissza kellene mennem Jerezbe. Ha meg maradok, ott kellene ülnöm Bastiannal.

- Én értem, de azzal nem segítesz neki, ha egész nap ülsz mellette. Már nem azért.

- Végül is igazad van. - sóhajtottam.

Másnap Bastian egy kicsit jobban volt. Legalábbis szerintem. És mivel este indult a gépem, elmentem Mayhez. Képeket csináltak a Sony Ericssonhoz, ami újabban a típusoktól függően változó színű, ezzel magyarázható a több színű haj. Egész jól elvoltam ott a háttérben (May nem vett észre) amíg meg nem látott egy rövid hajú srác.

- Pilar Vanderfsott! Istenem, ha tudnád mekkora rajongód vagyok! Úristen! Aláírnád? - tartotta elém a pólóját.

- Öhm, igen? Hát... persze... - firkantottam alá döbbeneten. Átszellemülten mosolygott.

- Tehetek valamit érted?

- Nem, nem, köszönöm.

- Jaj, bocsáss meg: Alan Heniwell. Fodrász vagyok.

- Te csináltad May haját?

- Igen. - nevetett. - de általában nem csinálok ilyen extra frizurákat. - Előttem volt két hatalmas tükör. Pff, micsoda hajam van. Eddig miért nem tűnt fel?

- Na jó, meggondoltam magam. Csinálhatnál valami normális hajat, ha megkérhetnélek. - Ő nevetett és boldogan csattogtatta az ollóját. Nem mertem tükörbe nézni...

Amikor azonban mégis tükörbe néztem, elkezdtem röhögni. Ez vicc? Nem, nem azért röhögtem, mert mondjuk szar volt a hajam. Hanem, mert hiába éreztem úgy, hogy már a fülemnél csattog az olló, a hajam sokkal hosszabb volt. És valamennyivel mintha sötétebb is lett volna. Elöl nekem is vágott oldal frufrut, amiben - röhögés - lila tincsek voltak. De akkor is rohadtjó volt. (nem, nem néztem ki úgy mint valami rossz punk, köszönöm a kérdést)

- Közös fotó? - kérdezte reménykedve.

- Benne vagyok. - mondtam. - Elkérhetném a számodat?

- Öhm... van egy feleségem... - idióta.

- Nem úgy értem, máskor is aktívkodhatnál a hajamon.

- Áh, vagy úgy, elnézést. Hát persze. Tessék.