3. történet 15. rész

  2009.11.01. 20:26

Rendeltem egy óriás extrasajtos-pepperónis pizzát a Pizza Hutból. A kezembe vettem, feltettem a szúnyog-voltam-előző-életemben napszemüvegemet és kopogtattam a mi szobánk ajtaján. Azért kopogtattam, mert - döbbenet - be akartam menni. Csakhogy mivel az ajtónk hitelkártyával nyílik, kell hozzá hitelkártya. Amivel én természetesen rendelkezek, de mikor elmentem, bent felejtettem a szobába (lakosztályba) a tárcámat. És Kimi - remélhetőleg - majd beenged. Ehellyett öt percig vártam arra, hogy kinyissa az ajtót. Mikor végre kinyitotta, a beszélgetés egy rövid mondatból állt:

- Nem rendeltem pizzát. - és be is csapta előttem az ajtót. Hm, kösz Kimi. Majd meghálálom. Újabb öt perc telt el, mire mégis kinyitotta az ajtót, döbbenettel az arcán.

- Pilar?

- Nem, a Húsvéti Nuszi, mire számítottál? - nyomtam a kezébe a pizzát, mire elvigyorodott: - Igen, ez Pilar. Hogy nézel ki?

- Bajod van? - nevettem.

- Nem, tök aranyos vagy - Ajvé. Szó szerint értette a kérdést. - Pilar, az jutott eszembe - itt betömött egy nagy szeletet a szájába - 'ogy el'ehetnénk 'ala'i 'er'eny'e.

- Legközelebb kérlek ismételd meg üres szájjal.

- O'é. 'Ak. Le'elem. Szóval: "hogy elmehetnénk valami versenyre"

- Áldom az eszed! - forgattam a szememet.- Három hét és Ausztrál versenyt nézhetünk. Szó szerint testközelből.

- Úgyértem, most.

- Viccelsz? Másfél perc alatt felismernek.

- Egeeen, de nem feltétlenül.

- Elég jellegzetes fejed van.

- Köszönöm - húzta el a száját. - Napszemüvegben és sapkában nem ismernek meg... legalábbis... azonnal nem...

 

Kimi szerintem nagyon hasonlított önmagára. Szerinte énis. Mindegy.

    Kimi benevezett egy gokartversenyre.

- Keresztneve? - kérdezte az igénytelen kopasz csávó tőle.

- James.

- Vezetéknév?

- Hunt.

- Uh... ugye... csak... névrokons...

- Persze, hogy csak névrokonság.

- Születési év?

- Hetvennégy.

- Komolyan? Hetvennégyes? Kevesebbnek mondtam volna... és a hölgy? ő... csak a húga, esetleg?

- Álmodik a nyomor. Ha egy ujjal is hozzáérsz, kiverem a fogaidat.Örültem. - azzal továbbráncigált.

 

Kimi fél perccel a többiek előtt ért célba. Miután kiosztotta a maga stílusában az elégedetlenkedő hústornyot, akit nagy fölénnyel vert (a hústorony akkor húzódott vissza, mikor Kimi Quasimodonak nevezte...) felhívta pár barátját és megbeszélte velük, hogy este találkoznak a hotel bárjában.

- Mond, hogy előtte még felmegyünk átöltözni - huzigáltam magamon azt a rózsaszín ruhát, amit csak azért vettem fel, hogy végképp ne ismerjenek fel. Mellesleg... idegesített, hogy alig combig ért, és nem volt pántja.

- Szerintem igazán jól nézel ki így - nevetett. - De persze fel is mehetsz. Amúgy én is felmegyek még.

 

 

Amikor beléptem, majdnem elestem abban az ajándékdobozban ami következetesen az ajtó elé volt téve. Kimi mosolygott. Megpillantottam a kártyát. "Kimi" Kibontottam. Egy pár hófehér, puha nyuszimamusz volt benne.

- Nyolcas-kilences lábad van?

- Igen. - bólogattam.

- Akkor jó. - mosolyodott el.

- Egyébként... olvastad már, hogy feleségül akarsz venni? - kérdeztem.

- Miért is?

- Mert ugyanannyi tetoválásom van, mint neked.

- Van egy ötletem...