3. történet 16. rész

  2009.11.07. 20:32

Az újság tele volt Kimi nagy ötletének a következményeivel. Végül is vicces volt. A nagy ötlet by Kimi Räikkönen annyiból állt, hogy ugyanazt a kínai jelet tetováltuk a csuklónkra. Kimi, miután kész lett az övé, megkérdezte mit jelent... ennyit erről. (egyébként becsületet) Miután nagy nehezen kiheverte a média a becsületességünket, rámásztak az én képeimre. Ugyanis valamelyik nap lementem a hotel halljába mamuszban, térdzokniban, rövidnadrágban és Rabbit-pólóban. És a lent várakozó fotósok elég sok képet csináltak. (ja, eközben épp rágóztam is.) miután én lettem a sajtó heti nyuszija, kezdett elegem lenni az újságírókból. Bastian lassan lábadozott, tudta, hogy ki vagyok, úgy látszik a kóma alatt visszatértek az emlékei. Mindenesetre örültem neki, hogy nem kell emlékeztetnem rá, hogy ki ő.

 

Kimi már elment reggel a szezonkezdő szabadedzésre. Én gondoltam, alszok még, hiszen alig fél 10 körül van, de persze Stef fel bírt hívni.

- Mond, de gyorsan - morogtam.

- Neked is jó reggelt. Figyelj, Pilar. Tudom, hogy pihenni szertnél...

- ... de elküldesz egy jó kis PR rendezvényra, igaz? - motyogtam inkább magamnak.

- Rosszabb. Rajthoz tudsz állni hétvégén? - Ez hülye.

- MI van? Történt valami Kimivel?

- Kimivel nem, csak Fred hányta össze a motorhomeot.

- Remek. Hát... oké, akkor megyek. De a szabadedzésre nem érek oda, ugye tudod?

- Elég ha a másodikra jössz.

- Szuper. - nyögtem. Kinyomtam. És káromkodtam.

 

 

Miután szerencsésem elrontottam az edzést (23. lettem) Kimivel visszamentünk a hotelbe. Ő leült az én laptomomhoz. Első dolga volt lecserélni a hétteremet. Ami ugye Bastian. Volt.

- Hé... mi bajod vele? - nevettem.

- Csak... egy kicsit... különbözőek vagyunk... - Már megint szó szerint értette a kérdést... ez nem lehet igaz.

- Mosolyogj. - tereltem el a szót és csináltam egy fotót magunkról. - Szar lett. - vontam le akövetkeztetést. Kitöröltem. - Elfelejtettem, hogy te nem szoktál mosolyogni... - húztam el a számat.

- Veled szoktam- és mosolygott. Elővette a telefonját, egy villámgyors mozdulattal szétcsúsztatta és csinált egy fotót.

- Muti... jaj, ez is béna.

- Teszünk fel képet twittere? - ásított.

- Hát, hogyha nem ilyen ásítós fejet vágsz, akkor mindenképpen - nevettem. - Tessék - támasztottam a telefonját az asztalra. - Egyperces időzítő. - Kimi fejen dobott a párnával. Nevettem és visszadobtam a párnát. Kimi röhögött. Egyszerre négy párnát vágott hozzám. Vissza akartam neki dobni, de véletlenül kikarmoltam.

- Bocs. Fájt? - kérdeztem.

- Ingyen manikűrt vállalok. - mutatott a hosszú nyomra, amit a körmöm a nyakán vágott.

- Ihj... bocs. Úgy látom fáj.

- Jaj, persze. Belehalok. - forgatta a szemeit - kérek rá puszit. - mondta gúnyosan. Odahajoltam a nyakához... és a telefon fényképezett. Nevettem. Csörgött a telefonom.

- Pilar.

- Szia - hallottam meg Bastian hangját. Kiültem az ágy szélére.

- Szia Bastian. - mondtam, mire Kimi hirtelen elkomorodott és kiment. - hogy vagy?

- Jobban, de látom nincs időd rámnézni.

- Bastian...

- Helyette elvagy Kimivel.

- Ne kezd megint.

- Igaz, hogy egy lakosztályt vettetek ki?

- Hát...

- Remek.

- Bastian, azt hittem, még mindig nem vagy eszméletednél, ott ülök egy jó hétig melleted, erre felhívsz és leoltod a fejemet. Kösz.

- Nem, csak arra gondolok, hogy elegem van Kimiből.

- Neki meg belőled van elege, amit nem is csodálok! - emeltem fel a hangomat.

- Szóval kitárgyaltátok mekkora tetü vagyok!

- Van jobb dolgunk is, mint róllad beszélni. - morogtam.

- De nehogy már egy ekkora szemétládával legyél egész nap! - és hallottam, hogy valamibe vagy belerúg, vagy valamit ledob.

- Nem szemétláda, oké?

- Nem bírod felfogni, hogy teljesen rádhajtott?! - itt nyomtam ki. Újra felhívott.

- Figyelj, ha annyira tellik, hogy Kimit szidjad, akkor akár le is teheted már most. - szóltam bele.

- Kérlek... kérlek mond meg neki, hogy szálljon le róllad.

- Mi az, hogy szálljon le rólam? Te meghülyültél.

- Kérlek. Szeretlek.

- Látszik. - vágtam a falhoz a telefont, amiből kiesett az aksi és maga a hátlap négy részre tört. Kimi bejött. Jó két percig halálos csend volt.

- Mi a franc baja van veled? - nyögtem.

- Hát... nem tudom... - morogta Kimi. Ismerem. Tudom, hogy hazudott.