|
3. történet 20. rész
2009.11.21. 17:21
Már csak ez hiányzott. Szeretem őket. De ne most. Ne. Most.
- Nos, ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. - jelentette ki anyu.
- Remek. Már csak egy hegyre van szükségem. - jegyeztem meg gúnyosan.
- Most hatalmas szükség volt arra, hogy idejöjjünk és megnézzük, él e még? - kérdezte a húgom unottan.
Már a negyedik nagynéném műtétének izgalmas körüményeinél tartottunk, mikor egy váratlan ajtócsapódás kimentett a helyzetemből.
- Bastian! Hála az égnek. - mosolyodtam el. De az ajtóban Kimi állt. - Thűha. Hát te?
- Volt pár szabad órám, úgyhogy eljöttem, hogy elraboljak. - vigyorgott. - Holnap lesz az első futamom ebben az évben, és azt akarom, hogy megnyerjem... és szeretném, ha látnád.
- Rendben. De ha Stef megtudja, hogy koncetrálás címszó alatt átrepülsz Németországba tíz percért, leszedi a fejedet.
- Nem érdekes. De tényleg siessünk.
- Viccelsz? Bastian itthon sincs.
- Hagyj neki üzenetet. Oh, jó napot. - vette észre a családot. Ők tátott szájjal bámultak, míg engem várt, hogy összepakoljak.
- Úristen. Maga tényleg Kimi Räikkönen? - kérdezte apu. Hát igen, mindig is nagy rajongója volt. - Gratulálok - rázott vele kezet apa. - maga a legtehetségesebb F1-es versenyző, akit valaha láttam.
- Ezt vegyem úgy, hogy kitagadsz? - vontam fel a szemöldökömet. Apa zavartan nevetett. Motyogott valamit, hogy neki én mindig első leszek.
- Köszönöm. - mosolyodott el Kimi. Bastian bejött. Egy pillanatra Kimi és ő egymás szemébe néztek. jaj. Aztán Bastian beletúrt a hajába és Kimire nézett:
- Helo. - mondta kiszáradt torokkal.
- Helo. Elvinném... a feleségedet... holnapra... ha nem bánod.
- Dehogy. Szia. - hajolt oda hozzám. Egészen anya torokköszörüléséig csókolóztunk. Akkor Bastian intett, Kimi pedig megvárta amíg felveszem a kabátomat.
Néztem a startot. Addig nem lett volna semmi baj, csakhogy Jenson telibekapta Kimi autójának hátulját... káromokdtam.
Kimi dühösen jött be a motorhomeba, egyből ment zuhanyozni aztán mikor felöltözve kijött, félretolta az összes rohadt sajtóst (valamint csapattagot) kézenfogott, és egész egyszerűen kiráncigált a tömött embercsoportból. Kivételesen nem vágtam bamba arcot. (Igen, tényleg) valahogy úgy éreztem ez tökre magától értetődő. Én + Kimi, együtt van szobánk, együtt megyünk mindenhová, ha Kimi megy, megyek én is. Más kérdés, hogy hová. Vagy húsz hülye fotós meg kamerás meg riporter állt elénk. Éreztem, hogy Kimit elnézve az életükkel játszanak...
- Utálom ezeket a rohadékokat - morogta Kimi, akinek a vérében van szívatni őket. Közel hajolt hozzám: - Adunk nekik pletykát pár hétre? - kérdezte álszentül vigyorogva.
- Bármikor. - nevettem. Kimi visszavett a húzzunk-már-el-innen tempóból. A Maseratijához érve előbb be akart ülni, aztán látva az egyre szaporodó riporter-kavalkádot, átkiabált:
- Kiicsiiiiim! Bocs, hogy nem nyitottam ki neked az ajtót! - ordibálta, megkerülte az autóját kinyitotta az ajtót, két kézzel átölelt, suttogott a fülembe valamit a bunkó riporterekről (hihetetlenül szerelmes hangon...) átmászott rajtam, beindította a kocsit és kerékcsikorgatva megindult.
Csak álca a boldog házasság?!
Az egész világ megdöbbent, mikor a tegnapi nap folyamán Kimi Räikkönen feldúlt állapotban rontott be az olasz istálló motorhomejába, kézenfogta Pilar Vanderfsottot, kisétáltak, majd Räikkönen Maserati Grand Tourizmojához érve bensőséges beszélgetésbe kezdtek, amiől csak a "kicsim" illetve a "bocsáss meg" hallatszott ki. Csak álca a boldog házasság?! Meg nem erősített hírek szerint Domenicali tud a románcról és kizárólag akkor engedi Räikkönent versenyezni, ha fenntartja a boldog házasság látszatát Jennivel. És hogy ezek után hol lófrál Bastian Schweinsteiger??!
Elkezdtem röhögni, mikor ezt elolvastam. Stef irodájában egyedül Kimi ült, mosolyogva tanulmányzozva az általam is elolvasott OK! - magazint (amiről az előbb beszámoltam) mögé álltam és a fotókat is megnéztem. Vastag piros vonal mutatott a kezünkre, magyarázatként annyi volt odaírva, hogy "Love" (hű, de kreatív)
- Megszívatjuk Markot?
- Meg, de ez most honnnan jött?- kérdeztem meglepetten.
- Látom, hogy jön... - és valóban. Mark belépett. Hevesen gesztikulált éppen:
- Hát ezt nem hiszem el. Méghogy Pilar és... - aztán döbbenten Kimire nézett, aki átszellemült arccal szorongatta a kezemet. - Le kell üljek. - nyögte. Igykeztem nem röhögve Kimihez fordulni:
- Kicsim, hát nem mondtad el neki? - Kimi is elnyomott egy röhögést:
- Megígértem neked, nem? - az ölébe vett és paraszt arckifejezéssel pislogott rám. Mark úgy nézett ránk, mintha azt közöljük vele, hogy a Szaturnuszról származunk.
- Jól van, csak hülyéskedtünk, ennyire hülye nem lehetsz - vette át a Jégember szokásos fridzsider arckifejezését.
- Hu... hha.... de jó... azt hittem már ekora botrány lesz... ezek után már csak ez hiányzott volna...
- Hogyhogy ezek után? - kérdezte Kimi.
- Hát... hogy... kizártak a következő versenyről...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
