|
3. történet 21. rész
2009.11.25. 19:25
- nenenene... - zuhant vissza a székére Kimi megsemmisülten. - Mi a francért? Ő jött nekem!
- Ezt a versenybírák is megállapították. Csak valami csalásról beszélnek. Nehezebb volt az autód a mérlegeléskor, min tegnap.
- Éjszaka biztos tankoltam bele! - jegyezte meg epésen.
- Nem erről van szó. Azt hiszem... valami... hiba lehetett.
- Nem mondod! Kurva nagy logika! - mondta Kimi gúnyosan. Becsapta maga után az ajtót. Mark megköszörülte a torkát.
- Sajnálom. - kesergett Mark.
- Ugyanmár... - veregettem vállon - nem a te hibád. Csak... szóval... tankoltatok bele?
- Nem. És ezt teljesen komolyan mondom. Amúgy meg hogy kiviteleztük volna? Belopózunk?
- Ebben az esetben egyérteműen a McLaren cseszegette meg az autókat. - mosolyodtam el. Mark röhögött.
Kimi a maga módján magába zuhant. Persze nem látszott az arcán semmi, de a hotelben a fejére húzta a takarót és nem nagyon válaszolt a kérdéseimre. Az ágy szélére ültem. Elhúztam a számat. Kimi a takarót leszedte a fejéről. Pislogott egy ideig.
- Aranyos az a lila izé a hajadban.
- Kösz. - nevettem. - Nincs ruhám arra a párizsi szarra.
- De cuki. Megyünk és veszünk, azt várod? - kérdezte gúnyosan.
- Nem ezt mondtam. Csak azt, hogy nincs. - váratlanul kikelt az ágyból és sóhajtott.
- Gyere, úgysincs jobb dolgom.
- Ez milyen? - jöttem ki.
- Tudni akarod? - dőlt neki egy tükörnek. - Mint aki tíz éve evett utoljára. Hajléktalanos.
- Akkor válassz te. - vágtam oda neki sértődötten.
- Nesze. - dobott a kezembe egy Dior ruhár. Sötétkék, rengeteg tüllréteggel, pánt nélkül. Felvettem. Végül is... egy napot kibírok benne, nemde?
- Tökéletesen áll, csak menjünk már. - mondta Kimi. - Egyébként feketébe vedd meg, mert a fekete jobban áll. Hé... Hé. Hé! Pilar! - mondta egyre izgatottabban. - Gyere, látogassuk meg anyukámékat. Ez tök jó ötlet.
- Biztos vagy benne, hogy szívesen látnának? - kérdeztem kevés lelkesedéssel.
- Hát persze. Na. Gyere már. - húzott magával.
- Finnország gyönyörű. - mondtam, miközben gázoltam a térdig érő hóban.
- Ne aggódj, mindjárt ottvagyunk. - mosolyodott el Kimi.
- Én nem aggódok a világért se... de nem sokáig bírom ezt a szar bőröndöt a hó felett cipelni.
- Add. - nyúlt ki érte, könnyedén a vállára kapta. Jó húsz perc múlva olyan hirtelen állt meg, hogy nekimentem hátulról.
- Aú. Uramatyám. - tágra nyílt szemekkel bámultam a szülei házát. Mint valami ékszerdoboz... azt hiszem, kicsi koromban pont így képzeltem el a mikulás házát. A hó vastagon fedte, noha március harmadika volt. Belülről terjengett a forrócsoki és a fahéj illatta. Mikor beléptünk, kellemes meleg és süteményillat csapott meg minket.
- Te vagy az, Rami? Hahó... - hallottam anyukáját. Mikor meglátta a fiát, egy pillanatra megtorpant. Kimi halványan elmosolyodott. Az anyja a nyakába ugrott.
- Kicsi fiam... - motyogta, miközben sírásra állt a szája. - óh, és a kis Pilar. Régóta szeretnélek megismerni... - rázott velem kezet. - Jaj... a fenébe. Ha ezt tudom, csinálok valami négyfogásos ebédet.
- Ezért nem szóltam. Nem kell törni magad. - ült le Kimi egy székbe.
- Kimi... itt van Lotta. - suttogta Paula. Kimit sohasem láttam ilyennek. Kinyitotta a száját, a szeme csillogott. És úgy mosolygott, ahogy sohasem.
- Lotta... - mormolta maga elé. És egy apró csomag mászott elé négykézláb. Mióta nem láttam, rengeteget nőtt. Egész sok haja volt, elől fel volt csurizva. Egyfolytában egy rágókát rágott és apró kezével Kimi pólójába kapaszkodott.
- Szeretlek, kicsi lány. Ugye tudod? - simogatta Kimi az apró hátat. Furcsa volt így látnom őt, főleg, hogy pár órája durcáskodott egy ruhaüzletben.
- Kimi...? - állt meg Jenni az ajtóban. Aztán rám nézett és beharapta a száját.
Kimi a térdére ültette Lottát.
- Mit eszik a maci? - kérdezte
- Blueg.
- Jó, akkor: What does the bear... najó, nem... de ha tudnám, megkérdezném németül is... - nevetett. - na..
mit is eszik... a kacsa?
- Tijeeelaaa. - nyögdécselte.
- Tökéletes válasz. Ez az én intelligens lányom!
- Félreneveled. - mosolyodott el halványan Jenni. Kimi ránézett. Kinyitotta a száját, mire Jenni hirtelen megszólalt:
- Süteményt? - Kimi reményvesztetten megrázta a fejét. Jenni felszegte az állát és kisétált. Utánabámultam. Egész életemben nem tudnék járni ekkora magassarkúban. Ő meg akárcsak zokniban...! Ő az a fajta nő, akit akkoris is csodálunk, ha nem akarjuk...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
