|
3. történet 24. rész
2009.12.25. 20:35
Dühösen kimentem a garázsba. A Ferrarim ugye... nem éppen a hosszú távra van betervezve... szóval a nagy dög Range Roverembe ültem, aminek tele volt a tankja.
Több, mint 110 kilométert vezettem már. Először dühös voltam, de maga a vezetés, az utak monotonsága érzéketlenné tett. Nem gondolkodtam, egyszerűen üres fejjel nyomtam a gázt. Addig, amíg meg nem állított egy rendör. Az arca nagyon ismerős volt, de hatalmas napszemüveg ült az orrán.
- Kisasszony, ne képzelje magát Pilar Vanderfsottnak. - lépett az ablakoz mosolyogva.
- Már többször megtörtént. - tekertem le az elsötétített ablakot. Meglepődött.
- Bocs... bocsásson meg. - nézett rám. Meglepően jóképű volt. A haja kócos volt. - Hát akkor... a rendkívüli tényezőre hagyatkozva... megkegyelmezek. - csapta össze a füzetet.
- Mi az a rendkívüli tényező? - kérdeztem kíváncsian.
- Az, hogy maga a világ leggyönyörűbb és leggyrosabb versenyzője. Ha valamiben a segítségére lehetek...
- Végül is... nincs egy szál cigije? - könyököltem ki fáradtan. Elvigyorodott.
- Tessék. - dobott a kezembe egy dobozzal - nem tudtam, hogy dohányzik.
- Nem így képzelte Pilar Vanderfsottot, mi? Fáradtan, több, mint száz kilométer levezetése után, cigizve, kócos hajjal, karikákkal a szeme alatt.
- Valószínűleg nem ugyanazt látjuk. Szerintem maga gyönyörű, Pilar. De hova akar eljutni, hogy ennyit vezet?
- Fogalmam sincs.
- Ez őszinte volt.
- Igen. - nevettem. - Tudja... maga... nagyon ismerős nekem. - lassan elmosolyodott.
- Ez meglehet... igazából... tartozok egy vallomással. Nem lett volna muszáj igazolnom magát. De... mond, nem ismersz meg? - Nem. - ráztam meg a fejemet. Levette a napszemüvegét.
- Daniel! - lepődtem meg. - Uramatyám! De hisz... - kiszálltam és közelebb mentem hozzá. - Hogy a francba lettél te rendőr?
- Szerettem volna itt dolgozni. Hogy a közeledben legyek. Aztán kineveztek meg minden. Mostmár van családom is.
- De mi lett a kosárral? Daniel, hisz te eszméletlen tehetséges vagy!
- Voltam. - helyesbített. - Egy meccsen rosszul estem... az... kettétörte az egész karrieremet.
- Ha... velem lenne ilyen... én megölném magamat. - mondtam komolyan.
- Elhiszem. Te képes lennél rá. Sosem vettem komolyan a versenyeidet. Amikor bekerültél F1-be... istenem, egész nap döbbenten bámultam a képernyőt és minden egyes képkockát órákig néztem.
- Tényleg? - nevettem. Meggyújtottam egy szálat. Persze, nem dohányzok. De most jól esett.
- Azt nem értem - fújtam ki a füstöt - hogy... miért kellett neked dolgozni? Szóval az apád... az USA egyik leggazdagabb nagykutyája...
- Persze. De mikor mondtam neki, azt mondta, ő nem fog belemenni abba, hogy utánnad rohangáljak. Ez volt úgy három éve... azt mondtam nem érdekel, nagykorú vagyok, eljöttem. Van rendes munkám. Családom meg minden. Apámmal két éve beszéltem utoljára.
- És a feleséged?
- Két hónap múlva veszem el. Patrisa egy angyal. Van egy kisfia is. Együtt neveljük. Jó gyerek. - lágyult el a hangja.
- Daniel...
- Igen?
- Elmagyaráznád, hogy jutok vissza Münchenbe?
Mikor bementem az ajtón, Bastiant nem láttam sehol. Hátradobtam a hajamat és leültem a fotelba. Furcsa volt, hogy a férjem nincs itt. A telefonomban lévő üzenetek kiszelektálásával ütöttem agyon az időt. Épp kész lettem, mikor jött egy új SMS.
Pilar Vanderfsott esetleg hajlandó lenne felhívni? :)
Eljössz velem Malajziába? Végül is
mindegy mit válaszolsz, foglaltam 2 jegyet :)
Kimi
Elmosolyodtam. Csapódott az ajtó. Bastian bejött.
- Jó hírem van. - vigyorgott.
- Remek. - morogtam és megfordultam.
- Jaj, Pilar, ne legyél már ilyen. Gyere, pakolnunk kell.
- Pakolni? Minek?
- Költözünk Olaszországba!
- Ez volt az a nagy hír? - pattantam fel - Te hülye vagy. - borultam ki. - Miért?!
- Átigazoltam a Juventushoz.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
