3. történet 25. rész

  2010.01.08. 21:52

Felpattantam.

 

- Hogy mi...? - kérdeztem bambán. - Hátha rosszul hallottam... istenem, hiszem hülyéskedett. Ugye...? Ugye? Ugye?!!!

- Szóval átigazoltam a Juventushoz, költözhetünk Olaszországba meg minden. - mosolyodott el ő.

- Bastian... - az agyam igyekezett kiválasztani a lehető legjobb ideillő káromkodást. Nem sikerült. Káromkodás helyett viszont nagy nehezen kinyögtem:

- Mindent elértél a Bayernnél. Majdnem csapatkapitány voltál... - nyögtem - és... most minden felrúgsz... csak a pénz miatt...

- Nem a pénz miatt! - ellenkezett.

- Hányszorosát fogják adni a Bayernhez képest?

- De...

- Na?

- Másfélszeresét... - suttogta - De...

- Amúgy meg a franc se akar Olaszországba költözni! - fortyantam fel. Indulatosan levágtam a táskámat, amiben összetört valami, de ez volt most az, ami a legkevésbé érdekelt. Az ajtóból visszaszóltam:

- Szerintem most egy ideig nem látsz. Egy-két hétig nem leszek... bár... nem valószínű, hogy egyáltalán észreveszed majd a hiányomat...

 

 

 

 

Két nap múlva már Malajziában döglöttem, mert dolgom az viszont rohadtkevés volt. (annyira untam magam, hogy a végén színek szerint sorba raktam a home-ban fellelhető összes bukósisakot, valamint a büfés csajnál rendezgettem azokat a kis izéket, amiknek nevünk nincs, de... ez az a hosszú műanyag rúd, amivel a kávét szoktuk keverni...) 

   nehezítette a helyzetet, hogy Malajziában akkora a hőség, mintha a Szaharában lennénk. Kimi ásítozva belépett. Féloldalas mosolyra húzódott a szája, mikor meglátott. (egyik ok -remélem ez a nyerő-: örül, hogy lát. Másik: talán hülyén néztem ki, ahogy egy nagy papírpohárba rendezgetem azokat a kis valamiket, mögöttem a színenként sorba rakott bukósisak-rengeteg, a büféscsaj szánakozva néz és emellett a víz is szakad róllam.) Odajött hozzám.

- Na mesélj. - vigyorodott el.

 

 

 

Kimi lakosztályában ültem.

- ...De akkor is, hogy tehette ezt...? - mondtam éppen. - Meg sem beszélte... velem! - morogtam dühösen.

- Nem mintha túlzottan kedvelném a férjedet... - ült le mellém egy üveg sörrel a kezében - de azért nem mondott neked semmit, mert lebeszélted volna...

- persze, hogy lebeszéltem volna! - háborogtam.

- Pilar... - sóhajtott Kimi - figyelj. Szóval: Bastian... úgy érezte, hogy a Juventusnál többet meg tud magából mutatni. Ezért engedett a kísértésnek és átment. Kegyetlen hallani... gondolom, de ez nem a te döntésed. Ha ő így érzi jól, akkor nem csodálom. Én se mertem volna elmondani neked.

- Kösz. - nevettem. - egyébként... Bastian... megkérdezte, hogy szerelmes vagyok e beléd. - Kimi a szemét forgatta:

- Tudod... Ez már egy kicsit... unalmas... szóval... bevallom, valamilyen szinten vonzódom hozzád. De nem úgy, ahogya sajtó azt kitalálja. Te egy fantasztikus nő vagy, Pilar. Hátborzongató, amit tudsz. Amikor először... - letette a sört a kezéből és ledobta magát a negyven centi vastag, puha szőnyegre. - Szóval amikor volt a tesztvezetés, akkor emlékszek épp halálra untam magam, mikor pirosan elkezdett villogni a köridőd. Két tizeddel voltál lemaradva az én időmtől. Négy másodpercet is rávertél egyik-másik próbálkozóra. Fogalmam sem volt rólla hogy Stef egy nőt is beszervezett. Arra emlékszek, hogy mikor meglátta az időeredményt, levegőbe öklözött, aztán mikor megkérdezte, hogy ki ez és azt válaszoltam: "valami Vanderfsott" hirtelen besokkolt. Lefehéredett meg ilyesmi. Nathan akkor szólalt meg: "de hisz Vanderfsott egy alig húszéves lány!" elkezdtem röhögni, emlékszem, még azt is mondtam: "ja, persze, hülyítsetek még. És amellett, hogy nő , még vak is... na ne szivassatok" És kimentem grautlálni neked... nem szálltál ki. A kezemet nyújtottam de te nem nagyon reagáltál.

- Tudod miért? Kimi, de hiszen én mindig is nekd szurkoltam! Addig a legközelebbi élményem egy balul elsült autogrammkérés volt tizen-pár éves koromban a hungaroringen... és egyszer csak megjelensz előttem. Másra sem tudtam gondolni, csak: "Úristen. Tényleg él. Létezik. Létezik. Létezik."

- "még mindig él" ugye? - nevetett - és akkor levetted azt a nyamvadt bukósisakot.

- Emlékszek, olyan fejet vágtál, hogy egy húsz főből álló pszcihológus-csoport is hetekig elemezte volna - bólogattam.

- hát persze. Rohadtul meg voltam döbbenve.

- Tényleg? Én a mai napig azt hittem, szebbre számítottál - vigyorodtam el.

- Hülye... na igen. Szóval... Te amellett, hogy különlegesen tehetséges és különlegesen szép vagy, nagyon jó fej is. Szeretek veled lenni. De biztosíthatlak róla - mosolyodott el - hogy nem vagyok egy pszcihopata. nem követlek meg ilyesmi. Nem tervezek válni Jennivel.

- Ez újdonság - nevettem.

- Hát igen. - vigyorodott el - kicsit olyan minth két énje lenne... de, azt az énjét akit feleségül vettem... azt kétségkívül szeretem... - najó, megyünk le a bárba?

 

 

 

 

Belétem a bárba. Mindenki rámnézett.

- Bocsánat, nem látta valaki Kimi Räikkönent? - kérdeztem. Öszenéztek. - Tudják. Kábé ekkora - mutattam - kék szeme van, bár néha talán inkább szürke, szőke hajú...

- A versenyzőről beszél? - kérdezte egy ősz hajú, fogtlan pasas.

- Aha. - Hát igen. Ilyen kultúrált emberekhez kultúráltam szólok hozzá, nemde?

- Az nem lehet.

- Mert? - nevettem.

- Kimi Räikkönen már majdnem nyolc éve halott.

- Maguk hülyék. De hiszen...

- Nos Pilar? Hol voltál ennyi ideig? - kérdezte Kimi hirtelen mögöttem.

- Látják? Maguk meg miről beszélnek? - fordultam diadalmasan az emberekhez. Nyolcvan ember nézett szembe velem.

- Mi nem látunk maga mögött semmit. - suttogta egy nő.

- mi? - kérdeztem. - de hát...

- egyes dolgokat jobb nem tudni... - suttogta Kimi. Fogta magát és nekiszaladt az ablaknak. az kitört. Ő pedig lezuhant a mélybe... ordítottam. Ébredj. Hogy mi?

 - Pilaaar! - mi?? és aztán egy erőteljes ütés az arcomra.

- Áúúúú. - ültem fel. Kimi rajtam térdelt. Kissé leizzadt.

-  Mi a francot álmodtál? - kérdezte dühösen. - Kurvára megijesztettél. Dobáltad magad, szakadt róllad a víz és ordibáltál.

- Nem ezt vártad, ugye? - suttogtam. Rámnézett.

- Miről beszélsz?

- A tökéletes Pilar Vanderfsott... istenem, úgy gyűlölöm magamat! - fakadtam ki. - A sajtó... mindenki! - temettem kezembe az arcomat - Elegem van belőle. Hülye sajtócímek. Hogy kitől válok el, kihez megyek hozzá. Kivel kit csalok meg. Amiből persze egy szó sem igaz, de mégis ki a franc foglalkozik azzal, hogy hogy vezetek?! Miért lettem világbajnok? Hát persze, csak a testem miatt! - kiáltottam fel indulatosan.

- Jól van... nyugi... - ütögette meg a vállamat.

- A rohadt életbe, Kimi! Nem vagyok tökéletes!

- Örülök neki. - suttogta és nyugodt hangom hozzátette: - megkérdeztem mit álmodtál, erre elkezdesz beszélni itt a sajtóról.

- Álmomban nekirohantál egy ablaknak. - mondtam, mire Kimi halványan elmosolyodott:

- Nyugi. Nem szokásom.