Malajziában általában akkora a hőség, hogy fagylaltot avagy jégkrémet is alig lehet enni, hiszem ha az ember kilép a szabadba másfél perc múlva pár elolvad (vagy még melegebb időben akár el is párolog) a kezéből. Most a "párolgós" időjárás van. A hajam nagyon idegesít, mert akárhogy fogom össze, mindig nagyon melegít. Ha ez így megy tovább, levágatom félcentisre. Tehát itt ülök kint egy napernyő alatt és bámulom az időmérőt. Kimi elég jól megy. Szakad rólam a víz. Magammal voltam elfoglalva, megpróbáltam újra összefogni a hajamat. (nyilván nem ment olyan szinten, ahogy azt vártam volna) Mikor felnéztem, megláttam Kimit (mármint a kocsiban) hirtelen lelassult. Még csak az első etapnál tartottunk és az eddigi egyetlen mért ideje cis csak hetedik helyre volt elég, szóval furcsálltam. Lementem a boxba és minden figyelmemet lekötötte az a nyolc kamera, amelyik mindegyike Kimit vette. Aztán hirtelen letéptem a fejemről a fülhallgatót. Odarohantam Stefanohoz.

- Stef, tudom mi a baja a kocsinak. Hívd ki Kimit!

- Hülyéskedsz? Tíz percünk van.

- Tudom. Figyelj, a kerék...

- Elvette az eszedet, hagyj kérlek. - Nathan berontott:

- Stefano, a jobb-első kerékkel van valami. Kiminek ki kell állnia! - stefano odarontott a képernyőhöz. A kocsi furcsán rázott. Felvettem a fejhallgatót.

- Kimi, hogy vagy?  - kérdezte éppen David.

- Nagyon fáj a hátam. - válaszolta Kimi kis szünet után, mire a csapat egy emberként kapott a fejéhez. Én személy szerint belerúgtam valamibe.

- Azt hiszem valami a kerékkel lehet. - mondta kiszáradt torokkal David.

- A felfüggesztés. - felelt. - Érzem.

- Stef, hívd ki. - néztem rá. Láttam, hogy lázasan gondolkodik. Aztán intett Davidnek, mire az megszólalt:

- Gyere ki.

- Kizárt. - válaszolt ő. Lehunytam a szememet.

- Jobban érzed magadat? - kérdezte David.

- Nem, alig bírom mozgatni a kezemet.

- Gyere ki. Ez utasítás. - szólt bele ekkor Stef.

- Nem. Jobb oldalra húz az autó, és nagyon ráz.

- Mi a franc van?! - kiáltott fel a csapatfőnököm.

- A jobb-első kerékfelfüggesztés széthúzza az autót. - mutattam zavarodottan a képernyőre. Csend telepedett egy pillanatra a csapatra. Aztán Nathan felpattant kezében a telemetriai adatokkal.

- Gyere már ki a rohadt életbe!

        Egy perc körömrágcsálás után Kimi jött ugyan egy harmadik időt, viszont válaszolni nem volt ereje. A pár perces szünet alatt feltettek ugyan egy másik kereket, hátha jobb lesz a helyzet, a baj viszont a felfüggesztéssel volt. Letérdeltem mellé. Kinyújtotta a kesztyűs kezét. Megfogtam aztán megkérdeztem hogy érzi magát. Válasz helyett megrázta a fejét. Aztán megkapta a zöld lámpát és kihajtott. Mikor megfordultam, akkor hirtelen összerakott mindent az agyam. Kerékfelfüggesztés, hátfájdalom, az ujjai merevek, néha összerándul...

        Több percig ordibáltam, mire végre Nathan is elsápadt és elkezdett intézkedni, hogy valahogy szedjék ki a versenyből Kimit.

      Tizenöt perc elteltével már beszélni is alig bírt, de makacsul ellenkezett és nem jött ki. És második lett. Nem bírt kiszállni a kocsiból. Odamentem hozzá. Lecsatoltam a bukósisakját, mindent leszedtem rólla. Remegett, lihegett és alig volt magánál. A kezéhez nyúltam. Nem nagyon bírta mozgatni.

- Csak foltokat látok. - közölte nehezen forgó nyelvvel. Rájöttem, hogy vize sem volt. Kértem egy ásványvizet és odaadtam neki. Az üveget is csak nehezen fogta meg. Miután volt annyi ereje, hogy segítséggel kiszálljon, leült a lépcsőre és nagyokat nyelt. Szemlátomást borzasztóan rosszul volt.

 

 

Az orvos közölte, hogy Kiminek voltaképpen szétcseszte a gerincét az autó, az idegek pár helyen elég durván megsérültek. Másnap délelőtt mikor beléptem a csapat orvosa éppen egy nagy adag fájdalomcsillapítót döfött bele Kimi vénájába. Kimi közönyösen nézte a tűt, ami egyre beljebb nyomódott a hófehér bőrbe... aztán mikor a doki kiszedte a tűt lefolyt egy csepp piros vér. Kimi felnézett.

- Jól vagy? - a vékony csíkban lefutó vércseppet néztem...

Pilar... nem, nem kell, köszönöm... csak elájult... lassan kinyitottam a szememet. Elég sok ember állt felettem. Dessy egy vizes zsebkendővel törölgette az arcomat.