May kijött a Francia Nagydíjra, fültől-fülig érő szájjal (valljuk be a szabályokat nem igazán ismerve) szurkolni Sebnek. Aki sajnos nem igazán ment túl jól. Kimi ötödik-hatodik helyen tanyázott az első szabadedzésen. És rohadt fáradt volt. Nem is fáradt. Fogalmazzunk úgy, Kiminek tényleg elege volt az F1-ből. Ideges volt, a maga módján. Jó, persze, így is vadember módjára morgott, ha valaki kérdezte, és így sem beszélt többet, mint szokott, de azért láttam rajta, hogy dühös-ideges hangulatában van. Eme felemelkedett hangulatán May locsogós-fecsegős természete sem változtatott sokat, pedig mi igyekeztünk feldobni Kimit.
- Emlékszel, egyszer elmentünk horgászni... - próbálkozott Seb.
- Ehem. - döntött le a torkán a megszólított (köszönöm a kérdést, nem vodkát, annyira még ő se hülye, hogy edzés előtt igyon) két deci Coca Colát.
- De csak egy nyeszlett keszeget fogtunk... - tette hozzá Seb szomorúan, arcán a keserű nosztalgia.
- Kár. - fecsegett közbe May. Láttam, hogy Kimi már attól megrándult, hogy belehasított a levegőbe a japánokra egészen jellemző magas hang.
- Hogyhogy kár? - kérdezte Seb.
- Mármint, hogy... csalódottak lehettetek, hogy nem fogtatok halat. - Kimi ennél a mondatnál lemondóan felállt és unottan eloldalgott a boxa felé. én is felálltam, hogy utánna menjek, közben hátraszóltam:
- Nem tudom, Japánban ez hogy van... de a keszeg az egy hal.
- Vietnami vagyok! - hallottam még May ingerült hangját.



- Mi a baj? - futottam Kimi után. Unott-álmos-fáradt arccal nézett hátra.
- Szar.
- A mi?
- Az autó.
- ötödik vagy.
- De ez a max. Próbáld ki.
- Hogy próbáljam ki? Nahát, annak stef rohadtul örülne.
- Na, rajta, próbáld ki. Nem tudok vele csinálni semmit.
- Mi van velem? - fordult vissza Stefano, akit eddig nem vettem észre, arca elé helyezett papírtömböknek hála.
- Szeretném kipróbálni az autót. - néztem rá, mire türelmesen letette az épp aláírásra avagy kidobásra ítélt lapot:
- kicsi Pilar, kevesebb kockázatot vállalok ha a Mount Everest tetejéről Bungee Jumpingozok, mintha most a feneked alá tolom az autót.
- Stef. Kimi autóját akarom. - mondtam, mire a csapatfőnököm elkeseredett nevetésben tört ki.
- Pilar... te... hallod, amit mondasz? Minden beállítás megvan. Telemetriai adatok készen vannak. Stabilizáltuk a negyedik-ötödik helyet... és te... neki akarsz menni a falnak?
- Nem. Vezetni akarom azt az autót. Nem azt mondtam, hogy neki megyek a falnak.
- És ha igen?
- Az gáz.



- Ha nekimész valaminek, a következő 10 évre minden héten küldesz nekem egy kiló csokit. - húzta el a száját Stefano, mikor bent ültem Kimi kocsijában. Kissé kényelmetlen volt, mivel Kimi Räikkönen testalkata kissé más, mint az enyém.
- Sosem tűnt fel, hogy ilyen rohadt nagy a hátad. - mondtam, mire a szemeit forgatta. Az orrkúpon könyökölt. Idenyújtott egy sisakot.
- Ez a tied. - közöltem. Úgy látszik ezen Kimi is elcsodálkozott, de megrántotta a vállát.
- És? - kérdezte.
- Hihetetlen vagy. - ráztam meg a fejem, miközben Kimi összefűzte a HANSomat a bukósisakkal. Roppantottam egy utolsót a jobb kezemmel, aztán lassan kigurultam.
          Pár másodperc múlva meghallottam Kimi hangját a fejemben:
- Ez az.
- Hangokat hallok. - suttogtam döbbenten, mire Kimi gúnyosan válaszolt:
- Uramatyám, egy igazi rádió!
- Ja. - vigyorodtam el. Ki a franc gondolt erre?
- Szépen vezetsz.
- És lassan?
- ömm... ha már négy tizeddel rosszabb vagy, mint én, az lassú? - válasz helyett dühösen beletapostam a gázba.
- Ezt már szeretem. Na nyugi van. Stef! nem, tényleg nem fog nekimenni! Itt vagyok, Pilar, csak Stef közben aggódik.
- Miért?
- Fogalmam sincs. - felelte, mire újra elvigyorodtam.



Kikászálódtam az autóból. Stefano Domenicali már ültemben fölém tornyosult:
- Utállak. - sziszegte.
- Egyszóval ki vagyok rúgva? - nevettem.
- Kétszáznegyvennel bevenni egy kanyart?! - lóbálta kezében a sűrűn teleírt lapokat, amelyeket valószínűleg Nathantől szerzett be.
- Azt én többel szoktam. - mondta Kimi. - Csak én az elején leváltok.
- Nem érdekel. - vágott közbe Stef.  - Egyébként milyen volt? - tette hozzá tűrhető hangnemben.
- Köszönöm kérdésed. Mély tisztelettel tudatom, hogy az autó jobb-első kerekének bal-első csavarja mozog, aminek következtében a kerékfelfüggesztés lötyög és az autó megint elhúz. A hátsó szárny túlságosan el van döntve... de az aerodinamika jó, kivéve a kettes végében... az ott valamiért nem tetszik az autónak. És, ja igen, Kimi bukósisakjának külső része jobboldalt nem egészen tökéletes. - mutattam fel. - Látod azt a kis csíkot? Karbonszálak. Annak nem ott kéne lennie. Egyébként... asszem ennyi.
- Nathan... jegyzeteltél? - pillantott hátra Stef.
- Nem. Leblokkoltam. - mosolyodott el Nathan.



- Ezt láttad? - dobott az ölembe Kimi egy HouseOfMysticBall - magazint.


Kimi Räikkönen ideg-összeroppanás szélén!
Több szemtanú erősítette meg a tényt, miszerint Räikkönen szinte ideg összeroppanás szintjén áll, annyira nem tudja elviselni a körülötte hangoskodó tömeget. Egyesek úgy látták, Pilar Vanderfsott kabalája üvegeket dobált a sajtó megbízottjaira és a rajongóira.

- Pff. Hát ez igazán valószínű. - forgattam a szememet.
- A kabalád vagyok. - mutatott rá.
- Még jó, hogy. Tessék. Ettől ideg összeroppanásosabb már úgysem lehetsz. - mutattam meg neki az OK! címlapját. Én voltam rajta.


                   Pilar Vanderfsott Räikkönen karjaiba menekült!

- Nahát - vonta össze a szemöldökét Kimi, aztán elmosolyodott. - Nem kellett menekülni, jöttél te magadtól is.
- Hülye. - vágtam hozzá egy párnát. - El akarod olvasni?
- Ó, hát persze. - nevetett - jobb dolgom sincs.
- Felolvasom neked.
- Persze, gyakorold csak. Hidd el, egy napon majd magadtól is menni fog az ábécé.
- Szóval... - keresgéltem a szennylapban. Úgy turkáltam a lapok között, mintha romlott étel volna. - Áh, megvan... Pilar Vanderfsott többek szerint nem is szerelmes igazán a kétszeres világbajnokba, csak menedéket keresett férje elől. Schweinsteiger a család közeli barátai szerint szinte megfojtotta a kedvességével és gondoskodásával Vanderfsottot, aki miután rádöbbent, őrültséget követett el ezzel a hirtelen jött házassággal, a jóképű finnben talált vigaszra. "nehogy valaki azt higgye, hogy Pilart érdekli mi van Räikkönennel. Fel tudja mérgesíteni Schweinsteigert és addig sem kell vele lennie." - nyilatkozta az egyik bennfentes. Meg nem erősített hírek szerint a higgadt pilótát nem rázta meg a hír, sőt meg sem lepte. "Persze, hogy nem... hiszen ők egy cipőben járnak. Kimi és Jenni viszonya igencsak megromlott az utóbbi időben és kinek ne lenne jó parti a világ leggyorsabb és legcsinosabb huszonhárom éves nője?" - nyilatkozta lapunknak Kimi Räikkönen egyik legjobb barátja, aki azt kérte, titkoljuk a nevét.
- Hogy mi mekkora szemétládák vagyunk. - morogta Kimi minden érzelem nélkül. - Összevetve, az utóbbi két hétben talán csak Markkal nem hoztak hírbe. - folytatta, mire felnevettem.



- Szia Stacy. - szóltam bele a telefonba.
- Szia, Pilar. A férjed üzeni, hogy még mindig nem ér el.
- Uramatyám, ahelyett, hogy írna egy mailt vagy valami... - mérgelődtem, aztán elővettem meggybordó Sonymat és felhívtam.
- Na végre - lehelte. Megráztam a fejemet. - Nem értelek el.
- Igen, mert... leesett e telefonom, mikor próbáltam kiszedni a SIM kártyát és mindkettő K.O.-s lett.
- Oké, értem. - mondta nevetve, aztán gyötrődve megkérdezte:
- Mikor jössz?
- Bastian... én... - zavartan csavartam a hajamat. - Nem akarok Olaszba költözni... én... nem szeretnék... és...
- Értem. - mondta és hallottam, hogy eléggé be lett sértődve.
- Sajnálom én csak...
- Jó - próbálta könnyedén mondani - Holnap lesz az utolsó Bayernes meccsem. Eljössz? Vagy... el tudsz?
- Le fogod cseszni a telefont, de... nem lehet. Sajnálom...
- Nem baj. - mondta és hallottam rajta, hogy nehezen mondja ki a szavakat.



- Áh, Stefano... tudod mi jutott eszembe? - álltam elé másnap reggel.
- Hála a jó istennek, nem.  - felelte.
- Az első szabadedzésre átvehetem... Chris szerepét? - kérdeztem és igyekeztem vigyorogni, bár a tegnapi Bastiannal folytatott beszélgetés után ez nem volt túl könnyű.
- Pilar Vanderfsott... - állt meg Stefano döbbenten. - Ezt azért csinálod, hogy idegesíts, hogy többet beszélj Kimivel vagy csak pusztán hülye vagy? - kérdezte.
- Végül is... elméletileg aerodinamika-mérnök szakon végeztem... és a szabályok értelmében...
- Tudom a szabályokat! - csattant fel Stef ingerülten.
- Figyelj, ha...
- Nem, te figyelj! Oké, rendben, legyen. De ha röhögtök, idiótáskodtok, Kimi nem figyel vagy te vagy valami... akkor ki vagy rúgva. - mondta komolyan, mire kitört belőlem a röhögés. Hát igen... már négy csapat akar leigazoltatni jövőre...
- Rendben... szeretlek.
- Én is. - röhögött.


Tehát felvehettem Chris fejhallgatóját. Persze telemetria adatokat továbbra is ő elemez. Kimi kigurult. Stefano szigorúan nézett rám, miközben felvett egy fejhallgatót ő is.
- Szia. - mondtam.
- Mi a szart csinálsz? - kérdezte Kimi. Persze neki erről fogalma sem volt. - Ha Stefano megtudja...
- Már tudja. Készülj fel rá, hogy most engem hallgatsz egy ideig.
- Lelkileg vagy fizikailag?
- Mindenhogy. Najó, darling, egy harminckettőt jöttél, nem mintha le akarnálak lombozni, de ez nagyon lassú.
- Kicsit érdekes az autó eleje.
- Várj. - mondtam. Odafordultam Chrishez. Nemsokára újra előrenéztem. - Ha kijössz, a srácok megcsinálják.
- Érdemes feltenni a lágyat?
- Nem. Ez a pálya fél perc alatt leeszi rólad. Az aszfalt nagyon meleg.
- Én is erre gondoltam.
- Kettes szektorra feküdj már rá jobban, Iceman. folyamatosan egy ötöt mész. Ott Hamilton egy hármat jön.
- Ő az első?
- Nem, de ha így megy tovább ez a kör, akkor te leszel az. - felsóhajtottam. - négyes kanyart miért mindig driftelve veszed be?
- Mert én így szoktam. - mondta dacosan.
- Vicces.


- Ez szép volt. - csapott a kezembe Stef. Megnyerte Kimi a szabadedzést, míg Fred csak tizenegyedik volt.
- Megyünk? - kérdezte Kimi. Már átöltözött.
- Befigyel a Calvin Klein felirat. - húztam el a számat. Iceman kelletlenül állt fel és rángatta feljebb a nadrágját.
- Így jobb? - kérdezte gúnyosan.
- Nem. - vallottam be nevetve, mire Stef a szemét forgatta.