Kimi a második szabadedzést is megnyerte. Megint én adtam az instrukciókat. Stefano teljesen fel volt pörögve. Fred még nem szerzett pontot idén. Kimi pedig futamgyőzelemért hajt. De egyébként látszik is rajta, hogy nem érzi jól magát. Szóval Stef örült, hogy most Fred is harmadik... az a gáz, hogy ez még csak edzés. Az időmérő - ami mindjárt kezdődik - az számít. És megint átvehetem Chris szerepét.
   Kimi lehunyta a szemét és így ült az öltözőjében. Odaléptem hozzá.
- Gyere, húsz perc múlva kezdődik.
- Oké. - pillantott fel.
- Meglesz az. - mondtam bátorítóan. - Na rendben, gyerünk, bajnok - vettem el a kesztyűit az asztalról.

Nemsokára Kimi már bent ült az autóban.
- Legyél ügyes. - mosolyodtam el.
- Viccelsz? A te utasításaiddal?!
- Mi bajod vele? - nevettem.
- Áh, semmi... - forgatta a szemeit. - Mint tegnap: Ki van előttem? Hallgatsz két percig és ki bírsz nyögni, hogy egy Mercedes. Te jó isten Pilar, mégis milyen versenyzőnek tartasz te engem?
- Szerintem te nagyon tehetséges vagy. - mondtam elgondolkodva. Ránéztem. Mosolygott.
- Oké. Kösz. Na... lehetőleg név szerint mond el, hogy ki hol van. - kacsintott, aztán hátat fordítottam és odamentem a boxhoz.
- Hogy áll Kimi? - kérdezte Stef.
- Szerintem soha jobban. - vettem fel a fejhallgatót. - Szia. - szóltam ezúttal Kimihez.
- Szia, darling. - vártunk pár percet, míg kinyitották a boxutcát.
- Na figyelj. Nagyon sokan jöttek ki, tehát maradj a seggeden.
- Ki van kint?
- Button, Vettel, Klims, Kubica, Petrov, Trulli, Hamilton. Vettel ötvenegyet jött az első szektorba. Nyolc tized van a te tegnapi és az ő mostani első szektora között. Mindjárt kimehetsz.



Az utolsó etap ki volt élezve Fred és Kimi között.
- Gyerünk... gyerünk már. áh, istenem, nem jó. - hajtottam le a fejemet. - Kimi még van egy köröd, neki nincs. Ha ügyesek vagyunk, menni fog. A nyolcasnál veszted el azt a két ezredet. na... az első szektorod jobb... na ez az. Szép. Uramatyám, Kimi ez brutális. Nagyon jó... igen... Kimi, túl széles lesz a... - hirtelen lekaptam a fejemről azt az izét. Kimi majdnem felkente az autót a betonfalra. Végül megfogta, de nem lett első.
- Nem baj, Kimi. Jók vagyunk. - nyomtam meg az OFF-ot az előttem lévő rengeteg gomb közül. Nagyon dühös volt az utolsó pillanatban elvesztett első helyért.




Kimi duzzogott, miközben a liftben álltunk.
- Mi bajod van? - nevettem. - Második vagy.
- Indulhatnék első helyről is. - morgolódott.
- De nem indulsz. Szokj hozzá. Ezen úgysem változtatsz.
- Igen, az dühít, hogy mondtad, hogy széles lesz.
- Na és? Már úgysem tudtad volna úgy megfogni, hogy első legyél. Örülj neki, hogy nem kented szét az autót...
- Nem látszik rajtam, hogy örülök? - nézett rám teljesen közönyösen.
- De... - bólogattam. Kiszálltunk a liftből.
- Hányas is a mienk? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Mittudomén. Ja, asszem az.
- Honnan... Úristen... - sóhajtottam. Kábé húsz újságíró állt az ajtónk előtt. Na ezek hogy kerülnek ide? Elkezdték a fényképezőgépet kattintgatni.
- Mr. Räikkönen! Adjon egy interjút! Kérem!
- Pilar! Legyen szíves!
- Kimi, Pilar! Beszélnétek a kapcsolatotokról?
- Kimi, mit érez ön Pilar iránt? - kérdezte egy öngyilkos-fajta, ugyanis Kimi arcától húsz centire tette fel a kérdést. Én már éreztem, hogy nem sok van neki hátra.
- Mi a... franc... közöd van hozzá? - lökte meg erőteljesen és láttam, hogy már letett arról, hogy kinyissa az ajtót.
- hagyd már Kimi. - mondtam.
- Elegem van az ilyen fogyatékos meseírókból.
- Elnézést! Ez azt jelenti, hogy önök belsőséges viszonyban vannak? - kérdezte az egyik nő.
- Igazából Kimi az én fiam, ő meg az unokatestvérem. - mordultam rá, aztán megfogtam Kiminek a kezét és magam után húztam a lakosztályba.
- Ezeket utálom! - kiáltotta Kiimi indulatosan.
- Jó, semmi baj. Lesz miről írjanak egy hétig, legalább egy ideig békén hagynak. - ültem le mellé, a kanapéra. Ránézett a szobaszerviz által délelőtt berakott újságra.
- Látom. - húzta el a száját.


                        Pilar Vanderfsott és Kim Räikkönen! - BOTRÁNY!!!
    A harminckét éves pilóta egyik közeli barátja elismerte, hogy Vanderfsottot és Räikkönent gyengéd szálak fűzik egymáshoz. Lapozzon a 8. oldalra a cikk folytatásához...

Kimi dühödten dobta ki az ablakon az újságot.
- Gratulálok. - morogtam.




Másnap délelőtt, mikor Kimi már kiment, de én még nem (nem mulasztottam el gúnyosan röhögni, miközben ő próbálta felvenni a cipőjét én meg még pizsamában feküdtem) May feljött hozzám.
- Pilar... szeretnék veled beszélni... tudod, Kimiről.
- Hé, semmi nem igaz abból, amit az újságokban írnak.
- Aha. Oké. - mondta. - De... szerinted... vagyis... najó, semmi közöm hozzá, de mégis mi van köztetek? - kérdezte végül.
- Igazad van. - mondtam. Láttam rajta, hogy megkönnyebbül, de hozzátettem: - Tényleg nincs hozzá semmi közöd.
- Bocs. De...
- Mi de? Kimi a legjobb haverom!
- De férfi.
- Nahát, May, erre egyedül jöttél rá? - kérdetem, mire csúnyán nézett rám.
- Nincs barátság férfi és nő között.
- Szerinted. Szerintem van. Élő példa Kimi.
- Vagy inkább préda. Pilar, Kimi tényleg helyes, de...
- May, ha nem hagyod abba segíthetek megkeresni az ajtót.
- Tudom, hol van.
- Ragyogó.
- Pilar. Akarsz te valamit tőle?
- Igen. Azt akarom, hogy megnyerje a futamot és ha ezt te is akarod, akkor most elmész, mert sietnem kell.
- Nem akarok neked rosszat, Pilar. Én soha... csak...
- May, hagyj. Elegem van ebből... az egészből.
- Szia.


Kimi az első kanyarban kicsit oldalbakapta Jensont, az orrkúpja fele letört.
- Gyere ki orrkúpért, sokat vesztesz.
- Most menjek? - kérdezte.
- Aha.

Hatodik lett. Három körrel a vége előtt harmadik volt. De már nagyon közel volt Fredhez, aki - értelemszerűen - második helyen állt.
- Gyerünk. Hat századdal gyorsabb vagy. Szép. Gyönyörű. Te jó ég! Kimi ez csodálatos volt.
- Köszönöm - nevetett. - Mennyi van még köztem és Sébestien között?
- Túl sok. ha így mész... akkor is öt kör kéne hozzá.
- Meglesz, Pilar. El fognak fogyni a gumijai.
- Nem hiszem.
- De bizony. - És tényleg. Majd meghaltam, annyira szurkoltam neki, Sébastien azonban mindig lezárta előtte az utat. Az utolsó előtti kanyarban azonban Kimi hirtelen elévágott. Felsikoltottam.
- Csodálatos volt - kiabáltam lelkendezve, mire meghallottam Kimi teljesen nyugodt hangját:
- Mennyi van még hátra?



A csapat többi tagjával együtt ugráltam a kordonnál. Kimi nagy nyugodtan kiszállt, ünnepeltette egy kicsit magát aztán megkeresett és megölelt:
- Ezt te nyerted meg nekem, baba. - vigyorodott el.
- Meg a francokat. Kimi... istenem, hihetetlen amit csinálsz. Egyszerűen... gyönyörű! Na menj.