A szabadedzés után kifulladva mentem be.
- Stef vár az irodájában. - közölte Nathan.
- Ez az. - mondtam gúnyosan - És most mégis mi a baja? - morogtam, és miközben belöktem a nehéz ajtót felkiáltottam: - nem én voltam! - Stef felpillantott.
- Pilar, miért érzem úgy, hogy nem tiszta a lelkiismereted? - honnan tudjam... Stef, a költői kérdések helyett nyögd ki, hogy miért hívsz ide... - Egyébként szeretném bemutatni neked Inez Rejkravit. - mutatott a lányra, akit eddig észre sem vettem. Uff, hát igen, első benyomás... asszem már említettem, hogy csapatfőnököm (nem túl nagy) tiszteletét azzal vívtam ki, hogy legelső napomon ziláltam és Ferraris egyenruhában jelentem meg, teljes K.O. - voltam. Ez a csaj viszont... öhm. Hát első ránézésre nem épp olyan, mint amilyen én voltam akkor. Tekintve, hogy járni sem tudnék a fekete-rózsaszín tűsarkújában. Hosszú, szőke haja magas lófarokban és teljesen simára vasalva. Szempillái köbö az orrát verdesik. Ó.Te.Jó.Ég.
- Szia. - köszönt harsányan - Póni vagyok. - mondta. Pff. Ha megúsztam a pestist, ez megöl. Jó, azért a pestis rosszabb, mint ő. És... te jó ég, most esik le, hogy ez magyarul beszélt hozzám.
- Én meg Pilar. De... mi az, hogy Póni vagy?
- Ja. Hát... már megszoktam. Vagyis senki nem Inezez le engem, már érted aki ismer. Póni vagyok. Ömm. Rám ragadt.
- Magyar vagy?
- Hát úgy is mondhatjuk. Magyar család csakhát oroszban születtem - mosolygott. Zavartan nyalta meg bántóan rózsaszín ajkait. Tévedtem. Ő sokkal rosszabb, mint a pestis.



Amikor megtudtam, hogy Pudli... izé, Póni Ron helyére érkezett, úgy rohangáltam, mint a mérgezett egér. Aztán kiderült, hogy Ron felesége terhes és Ronald nem igazán szeretné, ha a gyereke fényképről ismerné, és azt sem igazán tudta, hogy mondja el nekem. Tehát nagyon szimpatikus köztes megoldásként el sem mondta. Majd megköszönöm neki. Mindenesetre Pudli itt áll az ajtóm előtt és várja, hogy menjünk futni. Mit ne mondjak... remek. Kicsapom az ajtót, remélve, hogy orrba találom, de sajnos jók a reflexei. Rózsaszín bársonysort és fekete Hello Kitty póló van rajta. A haja még mindig szögegyenes.
- Ráérsz most? - kérdezi félszegen.
- Nem igazán, de menjünk - felelem vállat vonva.


15km lefutása után egyre unszimpatikusabb ez a csaj. Sőt! Ez nem csaj, ez gép. Már húsz perce futunk, én úgy érzem kiszakad a tüdőm, ő meg mosolyog, hátra sem fordul, fel sem veszi. Már szuggerálom a lábát, hogy törjön végre ketté és álljon meg, mert magamtól... nincs az a pénz, hogy megálljak. Végre megáll.
- Ugye nem is volt olyan sok? - kérdezi mosolyogva. Kis mocsok.
- Á, nem. - próbálom megütni a normális hangnemet, de úgy fújtatok, mint valami hörcsög (az szokott fújtatni? Na mindegy)



Visszatérve a motorhome-ba, az asztalra ki volt terítve vagy tizenöt újság. Találomra felkaptam egyet, miközben a kávéra vártam.

                 Álomcsapat a Ferrarinál!
 Frederic Gourday (26)  szerencsétlen balesete után sem omlott össze a csapat, hiszen kétszeres világbajnok tesztpilótájuk, Pilar Vanderfsott (23) át tudja venni a francia helyét. Rengeteg pletyka szólt az utóbbi időben Vanderfsottról, és a Ferrari ugyancsak kétszeres világbajnokáról, Kimi Räikkönenről (32). Habár senki nem vonja kétségbe a francia pilóta képességeit, azt el kell ismerni, hogy Kimi és Pilar sokkal népszerűbbek, mint ő. Sok százezer rajongó várja tűkön ülve a Ferrari szupersztár csapatának teljesítményét.



                    Schweinsteiger tudja, hogy barátnője számára csak második! Nyilatkozat!
   Bastian Schweinsteiger, aki nemrégiben igazolt el eddigi csapatától, és mostmár a Juventust erősíti beismerte, hogy valójában csak másodhegedűs világhírű barátnője életében! Nem, nem a szőke finnről finnről van szó... :)
 "Végül is, igen. Pillanatnyilag többet foglakozik a karrierjével, mint velem, de ez okés, hiszen én is ezt csinálom. Szereti az autókat, a versenyzést... de engem ez nem zavar különösebben"


- Nyújtsak be egy írásbeli kérvényt, vagy megteszed nekem ,hogy beülsz a kocsiba? - halottam meg Stefet a hátam mögüól. Összerezzentem.
- Megyek. - motyogtam.


Ujjaimat kinyújtottam a piros tűzálló kesztyűben. Láttam, ahogy Kimi (ő is bukóban) hozzám lép. Viccelődve összefejeltünk.
- Lehetne, hogy ne tíz perccel a futam előtt legyen agyrázkódása mindkét pilótámnak? - zsörtölődött Stef.
- Hé, ha így folytatod, megyek a McLarenhez - kiabáltam ki, mire halálos csönd lett. - Csak hülyéskedtem - tettem hozzá.

A futam eleje nagyon kemény volt. Egyfolytában harmadik voltam, nem tudtam megelőzni Alonsot, aki egyfolytában előttem volt.
- Ha két körrel tovább kint tudsz maradni, akkor meglehet. - mondta Nathan a rádióba.
- Hülyéskedsz? - hüledeztem - Lágyon vagyok kint ő meg keményen, kábé öt körrel van benne több, mint bennem.
- Tudom.
- Hát jó, akkor spórolunk. - mondtam elszántan. De három kör után már alig tudtam bevenni a kanyarokat és Rosberg vészesen közel került hozzám. - A francba. - morogtam félhangosan.
- Tessék? - kérdezte Nath.
- Semmi. Mennyi van köztünk?
- Három tized, de egy tizedet hoz körönként. Hé. Alonso kijött! Pilar! Gyere ki és felteszünk egy újabb szett lágyat.
- Elment az eszed...
- Nem, gyere ki, meglesz.
- Benne vagyok - kanyarodtam be a boxutcába - De ha nem lesz meg és Rosberg megelőz, tudd, hogy meg foglak fojtani.
         Kábé húsz centin múlott, de végül Fernando jött el gyorsabban. Csak mivel ő volt keményen én meg lágyon és körönként egy másodperccel gyorsabb voltam... Nemcsak Rosbergnek, Fernandonak sem igazán maradt esélye. Két körrel leintés előtt előztem meg. Amikor leintettek, zúgott a fülem. Igazából különös érzés nyerni. mintha valaki üvöltené a fejedben, hogy Nyertél! Nyertél! És csak azt érted, hogy most három perc alatt végigfutnál a Himalájára. Letéptem magamról a bukósisakot és széles ívben hajítottam el. Fernando megveregette a hátamat. Kimit nem láttam sehol, de volt jobb dolgom is. Nathannel húsz percig ugráltunk és idióták módjára teli torokból harsogtuk a múltkori rádióbeszélgetésünk alkalmával írt "remek" dalt ("Kit érdekel, hogy van a többi?, Hogyha így is tudsz velünk nyerni??? Ihatsz vodkát és más egyebet, csak meg ne bánts ezzel Stefet") Ja, és mi az, hogy nem nőttem még fel?! A csapat egy ideig a hátán cipelt, aztán - sajnos szó szerint - lelöktek a dobogó elé. Hm. Kimi már bement. A dobogó meg az interjú nem voltak valami hű de izgalmasak, bár Kimin látszott, hogy nagyon örül. (Elmosolyodott!!!) A kötelező sajtóizék után kirúgtam Kimi öltözőjének ajtaját és elkiáltottam magamat:
- Nyertünk, Iceman! - Kimi fáradtam felpillantott én meg szorosan megöleltem. Nyertünk! Nyertünk! Nyertünk! Aztán ajkaim hozzáértek az övéihez és... Nyertünk, te jó isten! Tudtunk nyerni! Átöleltem a nyakát és jó pár perccel később döbbentem rá a tényre, hogy én voltaképpen smárolok Kimivel. Éppen pánikszerűen el akartam volna lökni magamtól, amikor egy hang harsant mögöttünk:
- Szeretnék beszélni veletek. Külön-külön.