Ugyan hamar lezártam a beszélgetésünket Sebivel és játszottam az agyamat, nem igazán ment ki a fejemből. mikor Bastian már rég énekelt és dülöngött én még akkor sem ittam egy kortyot sem és még akkor is fel tudtam idézni a beszélgetés minden egyes szavát. Elgondolkodva bambultam magam elé, amikor is Bastian leült (jobban mondva inkább leesett) mellém.
- Pilar? - kérdezte lassan forgó nyelvvel.
- Részeg vagy.
- áááh nem. - vonogatta a vállát résnyire szűkült szemmel. - Csak ennyit ittam, mint az ujjam, de csak annyit, nézd csak az ennyi, na annyit ittam. Mint az ujjam. Csak annyit. Nem többet ám! Csak annyit, mint...
- Mint az ujjad. - fejeztem be a szememet forgatva. - Igen, értettem.
- Pont-ooos-an. - dőlt rá az asztalra.
- Bastian hallod amit mondok? - kérdeztem. Édesen szuszogott. Te jó ég milyen másnapos lesz holnapra... felálltam és elindultam megkeresni Sebit, mert nem hagyott a tudat. Ő sem ivott, mert vezetni fog reggel.
- Sebi... - ültem le mellé. - Nem mondta Kimi, hogy miért nem jött? Úgyértem azért nem jött...?
- Nem hiszem... - rázta meg a fejét - De Mark eléggé ki van bukva rád.
- Mark nem érdekel. - vontam vállat.
- Kimi igen? - nézett rám sokat mondóan.
- Seb, ne forgasd ki a szavaimat. Kimi sokat jelent nekem. Mikor éppen szóba áll velem. De csak akkor.
- Talán meg kéne próbálnod egyszerűen dobni neki egy mailt és...
- Majd... meglátom jó? - néztem rá lassan.
- Remek. - mosolyodott el - Utálom mikor Kims ilyen.
- Milyen?
- Mérges, ideges... ilyenkor kiszámíthatatlan és mindig nagyon lusta. - sorolta.
- Mit mondott még neked?
- Pilar... itt álltatsz engem, hogy azt gondol Kimi amit akar, te ezt leszarod és mégis húsz perce faggatsz.
- Maradj csendbe, Seb. - nevettem.



Reggel sokkal hamarabb keltem, mint Bastian, ami persze szokatlan, de mégis... Felhívtam Staceyt, azt mondta, hogy Christian még Monacoban van. Remek, felkerekedhetek és rohanhatok hozzá, amíg még itt van, hiszen már jó két hónapja üldöz, de sosem volt rá időm.
     Bekopogtam az irodájába. Nem szólt ki senki. Egy ideig tébláboltam aztán az egyik mérnök megjelent és kopogás nélkül berontott az irodába. Eltátottam a számat. Az, hogy ezért Stef letépné a fejét... enyhe kifejezés. Mindenesetre beléptem a nyomában.
- Áh, Pilar! - integetett a bőrfoteléből. - Ülj csak le.
- oké. - mondtam meglepve és helyet foglaltam.
- Tehát... Edward, tedd csak le, majd megcsinálom. - mosolygott rá a mérnökre, aki zavartan beletúrt a hajába, bólintott és kiment.
- Gondolom a jövő évről lenne szó. - mondtam óvatosan.
- Meg az azutániról meg az azutániról. - dobolt az asztalon az ujjaival. - Össze is állítottunk egy csinos kis szerződés-tervezetet, olvasd csak át. - keresett elő egy vastag köteg papírt a fiókjából. - Szeretném, ha tudnád, hogy ez a te döntésed. Ha így ha úgy... ezt te döntöd el Pilar. Ne hagyd, hogy befolyásoljon valaki is. ha valaki azt mondja, hogy gyere a Red Bullhoz, de nem ezt érzed a legjobb döntésnek... akkor se válaszd ezt. Szeretném, ha ez a te egyéni döntésed lenne, oké?
- Hát persze. - bólintottam rá komolyan.
- olvasd el, aztán ha még esetleg érdekel ezután is... hát gyere vissza. - mondta és olyan reménykedő szemekkel nézett rám, mint én hatévesen anyára, ha csokit akartam enni.
- Köszönöm, Christian.
- Hagyd, Pilar. - nevetett.



Most csak egy hét van a két futam között, tehát tényleg nincs időm semmire. És mindennek a tetejébe Bastian még kötözködik is velem, miközben hajtogatom (gyűröm) a ruháimat a bőröndbe.
- Azt mondtad, hogy nem mész erre a futamra el. - zsörtölődik.
- Oké, tudom, de utána jutott eszembe, hogy Fredet helyettesítem. - csattanok fel.
- Nem szeretem egyébként, hogy versenyzel. Nézni sem szeretem. Veszélyes.
- Most mondok egy nagy újdonságot: nekem ez a munkám. És nem érdekel, hogy neked tetszik e vagy nem. Ha nem szereted nézni meg elfordulsz. És végül szerinted nem vagyok vele tisztában mit vállalok miután két hétig voltam eszmélet nélkül egy ütközés után? Na jó, hagyjuk. - mondom lemondóan és kicibálom a bőröndöt. Bastian utánam jön. Némán ézi ahogy a bőrönddel szerencsétlenkedek, mivel beleakadt a kerekébe az egyik nadrágom. Egy idő után odalép és egy mozdulattal megoldja a problémát. Aztán felkap a földről egy rövid, fekete dzsekit és a kezembe nyomja.
- Hideg van kint - mosolyodik el.
- Hülye vagy - mosolyodok el én is.



A repülőút semmi érdekeset nem hozott leszámítva, hogy megint új telefont kell vegyek, mert kiejtettem a kezemből. De a SIM egyben maradt, tehát azt még tudom használni. Leszállva első dolgom volt nagyon hangosan felsóhajtani a rengeteg riporter láttán. Hogy megelőzzek mindent, elkaptam egy riporter mikrofonját és belemondtam:
- Nem csaltam meg a férjemet, nem járok Kimi Räikkönennel,  igyekszek jól teljesíteni hétvégén és nem akarok többet nyilatkozni. - nyomtam a döbbent firkász kezébe. Áldásnak éreztem a szálloda "kihaltságát" amim még így is vagy hetven embert jelentett. Épp Jaime állt a portánál. Amint megjelentem elvigyorodott és maga elé tessékelt.
- Micsoda gentleman... - mosolyodtam el fáradtan.
- Miben segíthetek? - nézett fel rám a fickó a pult mögül.
- Járt már itt Kimi Räikkönen?
- Igen, maga előtt olyan tíz perccel.
- Akkor elkérhetem a szobakulcsomat? - igazítottam meg a hajamat.
- Bocsánat nem értem. - nézett rám meglepettem.
- Hány személyre foglalt szobát Kimi? - próbáltam lebontani a problémát.
- Kettő. - nyögte ki pár perces kutatás után a gépén.
- Na, azért.
- De maga Pilar Vanderfsott.
- Nahát, valóban? - fortyantam fel, mire Jaime elnevette magát mögöttem.
- Mr. Räikkönen Liviene Mosboomal foglalt szobát.
- Az meg ki a franc? - gondolkodtam el. - Csak egy Räikkönen van bejelentve?
- Hát persze.
- Kurvajó. - mondtam dühösen.
- Megosztom veled az én lakosztályomat, ha szeretnéd. - nevetett mögöttem Jaime.
- De hogy valaki ekkora bunkó? - fordultam hátra hozzá.
- Jó, csak vicc volt. - vágott sértődött arcot.
- Kimire értettem. Remek, akkor csak egy személyre szeretném.  - mondtam neki mérgesen. Azt hiszem úgy értette, hogy minél közelebb akarok lenni Kimihez, mivel a mellette lévő szobát kaptam. Szinte remegtem a dühtől miközben kiszedtem a cuccaimat. Eddig mindig egy lakosztályban voltunk és most valami csajjal vesz ki szobát. Hm... persze a csaj biztos tök természetes... biztos nem fiatalabb mint Kimi... biztos nagyon régóta ismerik egymást és a tuti hogy nem csak Kimi pénzére hajt. Ó, hát persze, ezer százalék... lesiettem, hogy minél hamarabb szerezzek magamnak telefont. Miután megvettem az első kezembe eső LG-t, ami egy Metalin'Shadow volt elindultam vissza. Na persze az ajtómban sikerült összefutni Kimivel, akinek nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy akkor legyen ott, amikor legkevésbé sem akarom látni. Ott állt az ajtóm előtt. Szürke farmerben, fehér golfsapkában, napszemüvegben, fehér pólóban.
- Hiányoztam, igaz? - vigyorodott el.
- Nevetséges vagy. - sziszegtem, miközben előszedtem a hitelkártyámat.
- Haragszol még rám? - kérdezte.
- Bunkó paraszt voltál.
- Bocs.
- Azt hittem megint egy szobába leszünk.
- Közbe jött valami.
- Ki az a csaj?
- Féltékeny vagy, mi? - vigyorodott el újra, mire dühösen az orrára csaptam az ajtót.