A kérdésemre a választ csak másnap reggel kaptam meg, de nem bántam, mert volt jobb elfoglaltságunk. Már január 13-án kezdik a tesztelést Jerezben. De addig még sok időnk volt!

A nap jó részében pihentünk, majd estére megérkezett Rami is a feleségével és a gyerekekkel. Ez feldobta kicsit a házat és nem csak körülöttem „forogtak” a dolgok.

Nagyon édes kisgyerkőcök voltak. És én kezdtem kicsit magamba fordulni. Itt volt a szeretet ünnepe, a szeretett pasival és a családjával, és én csak arra tudtam gondolni, hogy „átverés” részemről az egész. Nem tartottam méltónak magam erre a helyre, de nem tudtam „lépni”, mert szerettem Kimit. És ott volt a bizonytalanság is, hogy nem kizárt, hogy mégis Kimi az apuka és nem Nico.

Próbáltam minél jobban elrejteni az érzéseimet, és ez végül abban nyilvánult meg, hogy még a gyerekekkel is kimérten és távolságtartón viselkedtem.

24-e volt, és már közösen feldíszítettük a fát. Szép normand fenyő volt. Ott volt mindenki a nappaliban: Kimi, Paula, Matti, Rami és a családja, na meg én. Szinte álomszerűnek tűnt ez a kép. Én a „nagy” Kimi Raikkonennel és a családjával? Minden olyan tökéletes volt…

Aztán kiosztásra kerültek az ajándékok. Kíváncsian bontottam ki a közepes méretű dobozt. Aztán még a lélegzetem is elált. Különleges volt, egyszerű, de annál csodálatosabb.

-          Gravírozott rózsa.- segített Kimi a felismeréssel.

-          Gyönyörű!- mondtam elérzékenyülve.

Már magában a fehér rózsa is gyönyörű volt, és rajta egy közös fénykép, alatta pedig a szöveg: „Boldog karácsonyt!Szeretlek! Kimi”

Megilletődve néztem perceken át, majd eszméltem, hogy meg kéne köszönnöm neki.

-          Köszönöm, ez életem legszebb ajándéka.- mondtam miközben a nyakába borultam, és hogy a pillanat még tökéletesebb legyen, egy hullámzást éreztem a hasamban… tudtam, hogy a baba mozdult meg. Ezt a pillanatot sose fogom elfelejteni.

Szerettem volna megosztani mindenkivel ezt a csodás dolgot, de nem tehettem… sajnos nem.

Ragaszkodón öleltük egymást, majd észbe kaptam, hogy nem csak mi vagyunk, így kibontakoztam Kimi öleléséből. Elégedetten mosolygott rám.

-          Örülök, hogy tetszik! Na és az én ajándékom?- türelmetlenkedett.

-          Keresd meg!- ajánlottam neki.

-          Olyan vagy!

-          Nem igaz!- ellenkeztem vele.

-          De! Mert tudod te mennyi cucc van itt?- kérdezte a fejét vakarva.

-          Látom.

-          Akkor kegyelmezz meg nekem!- kértem.

A többiek, persze jót derültek ezen a közjátékon, amit látszólag Kimi zokon vett.

- Nyugi öcsi segítek keresni.- ajánlotta fel Kimi.

- Még jó hogy itt vagy!- örült meg Kimi.- Ez a lány hagyná, hogy egész éjjel keresgéljem.- zsörtölődött tovább Kimi.

- Fiam, ne legyél már ilyen gyerekes!- intette helyre az anyukája.- Nézd, még a gyerekek se ilyen türelmetlenek!

- Anya, tudod, hogy kicsinek is ilyen voltam.

- Erről beszélek. Fel kéne nőnöd már.

- Jól van, segítek.- szólaltam meg, mert nem akartam, hogy családi vita legyen.

Körülírtam milyen a csomagolása és mekkora, így már Kimi is könnyedén rábukkant.

Egy „csillagot”, kapott tőlem. Igen, egy igazi égitestet, mely az ő nevét viselte. A kiskönyvben volt egy fénykép a fényesen csillogó égitestről, mely a Kimi nevet viselte. Hozzá pedig leírás, és bizonyítvány, hogy a csillag létezik. Elképedve nézett rám.

-          Szóhoz se jutok… nagyon tetszik.- mondta akadozva az ámulattól.

-          Tuti?

-          Persze. Tök jó, van egy csillagom! És tudod mért jó ez még?- kérdezte sejtelmesen.

-          Mért?

-          Mert az az egy csillag mindig neked ragyog, ha felnézel az égre.- mesélte.

Olyan édes volt, ahogy ezt mondta, bár kicsit zavarban voltam a „közönség” miatt.

Lassan az összes ajándék elfogyott és jó hangulatú beszélgetések folytak. Aztán elvonultam és felhívtam a szüleimet, majd küldtem e-mailt Sebastiannak és Niconak. Ekkor érkezett meg Kimi. Ledőlt az ágyra és csak nézett.

-          Mi a baj?- kérdeztem.

-          Semmi, csak nézlek…

-          Furcsa vagy.- jelentettem ki.

-          Mért? Már nem is nézhetlek?

-          De, de nem szoktál ilyen direkt…

-          Ne zavartasd magad!

-          Aranyos vagy… de inkább megyek fürdeni.- jelentettem ki.

-          Csak azért, hogy ne nézzelek?- kérdezte csodálkozva Kimi.

-          Nem, nem azért, hanem mert fürdeni akarok.

-          Megyek, segítek.- ajánlotta Kimi.

-          Nem- nem! Én fürdeni akarok.

-          Én is.

-          Velem?

-          Aha.

-          De csak fürdés lesz.

-          Csak az.- mondta ártatlan tekintettel.

Én meg naivan hittem neki.

Másnap dél körül ébredtünk Kimi telefonjára. Álmosan szólt bele. Nick hívta. El volt csodálkozva, hogy még nem vagyunk ébren. Aztán kijelentette, hogy szilveszterre ne tervezzünk programot, mert meg vagyunk hívva hozzájuk, egy kisebb buliba. Továbbá közölte, hogy még néhány pilóta és a barátnőik lesznek ott, szóval kb. 20-an leszünk.

Kimi lassan, de felfogta, hogy miről is van szó, majd elköszöntek egymástól.

-          Megyünk bulizni.- jelentette ki álmosan.

-          Most?- kérdeztem értetlenül.

-          Dehogy! Szilveszterkor.

-          Igen?

-          Ezért hívott Nick, hogy bejelentse, náluk bulizunk Svájcban.

-          Az jó. Ugye?- kérdeztem óvatosan, mert nem tudtam kivenni a szavaiból, hogy ez most jó vagy rossz hír.

Jó hír volt. Örültem neki, mert nem kellett valami nyilvános helyre menni.

Gyorsan eltelt az a pár nap, ami az év utolsó napjáig volt. Már azon kaptuk magunkat, hogy készülődhetünk is, ha nem akarjuk lekésni a bulit.

Megint fejtörést okozott a ruhaválasztás.  Pedig Kimi is segített benne, de mindegyikre, amit ő kiválasztott azt mondtam, hogy nem jó.

-          Mi lenne, ha abban lennél, amiben Finnországban, Mika buliján .- ajánlotta Kimi.

Elgondolkodtam. Végül is szerettem, és jól éreztem magam benne, a kérdés csak az volt, hogy vajon beleférek-e még. Úgy éreztem, hogy derék tájon kicsit erősödtem, és nem voltam benne biztos, hogy még így is normálisan áll rajtam.

Mikor előkerítettem, elleptek az emlékek. Akkor még csak barátként voltam Kimivel és nem akartam felfogni, hogy tényleg szerethet. Most pedig azt nem tudom felfogni, hogy meggyűlölhet. Nem akartam, hogy véget érjen ez a nap, de mindig eljött a következő, és egyre sürgetett az idő. Hetek múlva már látható lesz a hasam, és nem tudom majd megmagyarázni Kiminek mi ez a változás, és biztos nem fogja elhinni, hogy csak meghíztam. Persze, csak a hasamra híznék?

Gyorsan összeszedtem magam, mert Kimi jelent meg a szekrényajtó mellett.

-          Megvan.- mutattam rá diadalmasan.

-          Örülök neki. Na és, jó lesz?- kérdezte kíváncsian.

-          Majd elválik, de ahhoz fel kell próbálnom.

-           Akkor próbáld!- kérte türelmetlenül.

Elvonultam a fürdőbe. Szemügyre vettem magam a tükörbe, és egész jól festettem benne. A körülményekhez képest elégedetten mentem vissza Kimihez. Elismerően bólintott. Ez megnyugtatott. Kimi nem bonyolította túl az öltözködést. Az első keze ügyébe eső inget és farmert vette fel. De egyébként jó lett az összhatás. Világoskék vékony csíkos inget, és világoskék, koptatott farmert, és hozzá szürke edzőcipőt viselt.