K

imi jókedvű volt, mert az időmérőn megszerezte a pole pozíciót. Hazai pálya meg minden. Azért egy kis vodkával megünnepeltük. És volt még jó hír, Sebastian, pedig a 6-dik legjobb idővel került be. Épp vacsihoz ültünk le, mikor kopogtak. Kimi nyitott ajtót, két ismerős alak jelent meg. Kimi behívta őket. Nick és Sebastian volt. Milyen cseles, állapítottam meg.

-         Vacsoráztatok már?- kérdeztem köszönés helyett.

-         Még nem.- válaszolta Nick derűsen.

-         Akkor hozok még tányért.- mondtam, és eltűntem a konyhában.

-         Ilyen mióta visszajöttem.- magyarázta Kimi a srácoknak.

-         De ez jó, akkor oké minden?- kérdezte Sebastian.

-         Vannak változások,- mondta Kimi- , de jól megvagyunk.

-         Na ebből hámozz ki valamit.- méltatlankodott Nick, miközben helyet foglalt.

Sebastian is leült, velem szemben. Találkozott a tekintetünk. Talán kicsit hosszabban időztünk egymás tekintetében, de nem vette észre senki.

-         Szóval?- kérdezte kíváncsian Nick.

Kérdőn néztünk egymásra Kimivel, nem tudtuk kinek kéne közölni velük. Végül a szemkontaktus Kimit szavazta meg, végül is ő ismeri jobban a srácokat.

-         Külön vagyunk.- mondta röviden Kimi.

Kínos csend következett. Próbáltam menteni a helyzetet:

-         De rendben van minden köztünk, közös volt az elhatározás.

-         Ez komoly?- kérdezte Sebastian kettőnkre nézve.

Mi csak bólintottunk.

-         És akkor hol laksz most?- kérdezte Nick aggódva.

-         A másik szobában.- mondta Kimi helyettem.

-         És meglehet tudni az okát?- kíváncsiskodott Sebastian.

-         Hosszú és bonyolult.- mondtam.

-         Mond inkább, hogy nincs közünk hozzá!- kérte Nick.

-         Oké, nincs közötök hozzá.- mondtam elégedetten.

-         Jó, de bulizni jöttök azért?- kérdezte Sebastian.

Egymásra néztünk Kimivel, és nemet mondtunk.

-         Ugyan már!- mérgelődött a srác.

-         Hagyd már őket!- szólt Nick Sebastianra.

-         De azért jöttünk eredetileg, hogy elhívjunk szórakozni titeket.- próbálkozott tovább Seb.

-         Szörnyű tud lenni időnként.- mentegetőzött Nick Sebastian miatt.

Mi csak legyintettünk. Bocsánatkérőn néztem Sebastianra, aztán ő is belátta, ilyen helyzetben nem kéne erőltetnie a dolgot.

-         Kösz a vacsorát!- mondta elégedetten Sebastian.

-         Akkor mi lassan megyünk, és köszi finom volt.- jelentette ki Nick.

-         Egészségetekre.- mondtam nekik.

-         Na legyetek jók!- kérte Sebastian. Kimivel kezet fogtak, én meg kaptam két puszit. Csodáltam a fegyelmezettségét.

Kettesben maradtunk Kimivel. Segített rendet rakni és mosogatni is. Olyan természetes volt vele minden, így. Aztán ledőltünk a kanapéra, és tévét néztünk. Igaz a fejem a vállára hajtottam, de már csak megszokásból és Kimi is csak barátilag fogta a kezem. Ha valaki kívülállóként látott volna minket… most kezdtem megérteni Nico reakcióját arra, mikor csak beszélgettünk kettesben. Ami nekünk barátként természetes volt, az lehet hogy neki nem volt az. Elhessegettem a gondolatom Nicoról.

-         Nem hiányzol valakinek?- kérdeztem hírtelen.

-         De, valószínűleg. És te?- kérdezett vissza.

-         Biztos, de tud várni, ha meg nem…

-         Én is így vagyok. Találgathatok?- kérdezte komolyan.

-         Neee!- kértem őt.

-         Akkor csak kimondom a nevét.

-         De minek, ha anélkül is tudod?- kérdeztem tőle.

-         Egyszer úgyis szembesülnöm kell vele.

-         Persze, csak még nem készültem fel rá.

-         Ne aggódj, nem harapom le a fejed, és nem ítélkezem feletted.

-         Köszi, de így se könnyebb.- válaszoltam.

-         Segítek: magas, vékony, sportos…

-         Idáig bárki lehet.- jegyeztem meg.

-         Oké. 21 éves, szőkésbarna hajú…

-         És forma 1-es pilóta.- fejeztem be a mondatot helyette.

-         Sebastian, ugye?- kérdezte elgondolkodva.

-         Igen. –válaszoltam félénken.

-         Rendes srác.- jegyezte meg röviden.

-         Ennyi?- kérdeztem.

-         Nem fogom agyondicsérni.

-         Azt gondoltam.- válaszoltam.

-         Mióta?

-         Ugye ezt a kérdést nem gondoltad komolyan?- kérdeztem vissza.

-         De.

-         Szóval te se haragudj, nem egyedül voltam tegnap éjjel.- vallottam be.

-         Tudom, ahogy te is tudod, hogy én se…- válaszolta nyugodtan.

-         Haragszol, ugye?

-         Nem esett jól, de sejtettem, mikor nem vontál kérdőre.

-         És tudja, mi a helyzet?

-         Felhívtam.

-         Értem.

-         Akkor ezt megbeszéltük.- mondta.

-         És nincs harag?- kérdeztem azért a biztonság kedvéért.

-         Nincs.- válaszolta egy sóhaj kíséretében.

Nem volt túl meggyőző a válasza. Vigasztalón öleltem át. Kicsit meglepődött az ölelésen, de nem tette szóvá.

-         Aludnom kéne.- mondta kisvártatva.

-         Értem, már itt se vagyok.- keltem fel mellőle.

-         Aludj jól!

-         Jóét!- búcsúztam el tőle.

Átmentem a másik szobába, és azért bezártam a szobákat összekötő ajtót, nehogy hülyeséget csináljak.

Letusoltam és átöltöztem, majd hívtam Sebastiant.

-         Szia!- hallottam a lelkesedést a hangjában.

-         Szia édes!- köszöntöttem én is jókedvűen.

-         El se tudom hinni…-kezdte,- legszívesebben rohannék hozzád.

-         Tudom, de várjunk holnapig!- kértem.

-         Addig még talán kibírom.

-         Talán???- kérdeztem rosszallón.

-         Biztos.- mondta nyomatékosan.

-         Van egy jó hírem viszont.

-         Mondd, rám fér, velünk kapcsolatos?

-         Igen, szóval Kimi rögtön levette, hogy mi a helyzet köztünk.

-         Ez komoly? De mi ebben a jó hír?

-         Ha megvártad volna, míg végigmondom…

-         Oké, csak gyorsan!-kérte.

-         Megbeszéltük és nincs velünk baja, szóval ő már elfogadta a helyzetet.

-         Megnyugtató.- válaszolta Sebastian megkönnyebbülten. És az ő nője, létezik?- kérdezte kíváncsian.

-         Na-ná, ez is sokat segített…

-         Szóval, míg te velem voltál, ő meg a csajjal.

-         Igen, jól látod a dolgot.

-         Akkor nem is bánod, ugye?- kérdezte derűsen.

-         Előtte se bántam, csak a kialakult helyzetet, de így már minden oké.

-         Ennek örülök. Mi is megyünk vissza a szállodába, mert holnap futam. Beugorhatok egy jóét pusziért?- kérdezte.

-         Csak ha tényleg pusziért jössz.

-         Először a puszi, aztán…- mondta sejtelmesen.

-         Sebastian!!!

-         Olyan édesen mondod a nevem.- válaszolta.

-         Ne térj el az eredeti témától!

-         Akkor megyek a pusziért, max. fél óra és ott vagyok.- jelentette ki.

-         Oké, várlak!

-         Szia!

-         Szia!- köszöntem el én is.

Már tűkön ültem, nagyon hiányzott a kölyök. Na jó, nem is volt olyan kölyök, csak az arcvonásai.

Kopogtak. Kivetődtem az ágyból és rohantam az ajtóhoz. Gyorsan kizártam és kinyitottam. Ott állt teljes valóságában, és mosolygott. Olyan csábító volt, és a csókja! Mennyei és felemelő érzés volt. Igaz, hogy csak jóét pusziért jött, de kellett ez a csók mindkettőnknek. Beljebb húztam és becsuktam az ajtót.

-         Lehet?- kérdezte reménykedve.

-         Nem, nem!- csóváltam a fejem.

-         Hiányzol.- mondta szomorúan.

-         Te is nekem.- válaszoltam komolyan és a szemébe néztem.

Teli volt vággyal, szenvedéllyel, lelkesedéssel… nagyon sok erőt adott az egész lénye. Nem hiába fiatal volt és életvidám.

-         Kijössz a futamra ugye?- kérdezte témát váltva.

-         Húúú- sóhajtottam.- Persze.- válaszoltam pár másodperc múlva.

-         Tudom, hogy nagyon káoszos vagy, de elég, ha barátilag vagy ott.- mondta komolyan.

-         Jó, rendben ez lesz a legjobb.- értettem egyet.

-         Akkor várlak holnap, és utána miénk az egész nap, és éjszaka, és nap és éjszak..

Csókkal hallgattattam el, mert nem akarta abbahagyni.

-         Egyébként jól hangzik.- mondtam, miután abbahagytuk a csókolózást.

-         Tudom. –válaszolta derűsen.

-         Akkor jóét, és álmodj szépet!- mondtam.

-         Biztos fogok, neked is szép álmokat!

Még váltottunk egy csókot, majd nagy nehezen kitessékeltem a szobából.

Jókedvűen bújtam vissza az ágyba, és nagyot nyújtóztam.