Reggel Felipe pattant ki először az ágyból, én még jó ideig lustálkodtam. 

-          Jó reggelt. – köszöntem.

-          Szia édesem.

-          Hogy aludtál?

-          Köszi jól. Te?

-          Hát, kicsit nyugtalanul. – vallotta be.

-          Miért?

-          Nem tudom… Elég rossz volt.

-          Gondolom. – pusziltam meg. – Szerinted mekkora botrány lesz?

-          Miért lenne botrány?

-          Hát tegnap Hamilton… meg Kimi is megütötte. Remélem nem lesz nagyobb botrány.

-          Á, nem hiszem. Esetleg elbeszélgetnek velük, bár nem tudom.

-          Én sem, majd meglátjuk.

Elmentem letusolni, majd elindultunk a pályára.

Kézen fogva sétáltunk, mikor megjelent „Hamiltonpapa”.

-          Álljatok meg.

-          Nem vagyunk magára kíváncsi. – szólt Felipe.

-          De, azok vagytok. – mondta.

-          Nem, nem vagyunk. Nem érdekel, hogy a „kis” Lewis mit mondott magának, de tuti nem az igazságot. – vágtam vissza.

-          De megütöttétek, ez elég indok, hogy elbeszélgessünk.

-          Hagyjon már minket békén. – közben szerencsére beértünk a Ferrari boxába.

-          Titeket is elkapott? – kérdezte Kimi, mikor beértünk.

-          Aha, ja. – mondtuk.

-          Figyelj Kimi, remélem nem lesz botrány, mert ha mégis, az az én hibám… - mondtam.

-          Jaj, dehogyis a tied, az a bunkó köcsög csinált hülyeséget. És ha lesz is, én vállalom a felelősséget. – mondta.

-          Köszönöm. – öleltem meg. – Úgy látszik, az én szókincsem más pilóták felé a köszönömből fog állni. – nevettem.

-          Hát, meglehet. – nevettek ők is.

-          Ajajj, Stefano…

-          Jó reggelt fiatalok, mi a téma?

-          Áh, semmi különös. – szólt Felipe.

-          Oké… - mondta. – Akkor lassan öltözzetek át, és irány a pálya!

-          Oké, főnök!

-          Huhh, ezek szerint ő MÉG nem tud semmiről. – a még szót eléggé kiemeltem…

-          Hát igen…Kíváncsi vagyok, mit fog csinálni, ha megtudja… - mondta Felipe.

-          Dühös lesz…Nagyon… - mondta Kimi.

-          Még annál is jobban. – kapcsolódtam be.

-          Na mi megyünk Kimi. – mondta Felipe.

-          Oké. Szia Fanny. – köszönt el.

-          Szia. – mondtam. – És szia kicsim.

-          Szia. Vigyázz magadra!

-          Okéé.

A Ferrarik jól mentek az időmérőn. Felipéé a pole, Kimi második. Az egész csapat ordított a boldogságtól. Összeölelkeztünk. Én gyorsan mentem az interjú szobába, mert ugye dolgozni is kellett. Mikor Felipe meglátott, még boldogabb lett.

-          Gratulálok!

-          Köszii. – mondta két csók között :P

-          Elmegyünk vacsizni?

-          Persze.

-          Okéés.

-          Keresel egy jó helyet? Rád bízom a színvonalat. – mosolygott.

-          Igen, és oké.

-          Ok.

Nem a legpuccosabb helyet választottam, de szép volt. Jól bekajáltunk, és közben sokat nevettünk. Mikor hazaértünk, rögtön az ágyba, mert másnap verseny.

A versenyen minden rendben ment, maradt a kettős Ferrari győzelem. Krisztuval tudtuk, hogy ez nem lesz józan este:D Nem is volt… Ám ennek a mellékhatási is beléptek a képbe…

Ami természetesen más lányokkal való csókolózás volt. Krisztuval amint megláttuk őket, mintha nem érdekelne, hazamentünk. A fiúk meg elkezdtek minket keresni, amikor is feleszméltek, hogy mit csináltak.

-          Uff, ebből hogy fogunk kimászni.

-          Sehogy..Esetleg ha nem vették észre.

-          Tuti észrevették… - így Felipe.

-          Menjünk haza és vállaljuk a felelősséget.

-          Okés.

Otthon két elég feldúlt lánnyal találkoztak. Eléggé leordibáltuk őket, de csak tűrték. Mikor lenyugodtunk, elmentünk aludni.