Boldogan fogyasztottuk el az ebédet. A napok most már boldogan teltek, minden jól ment. Hiányzott az otthonom, úgyhogy egy hét múlva hazautaztam. Egyedül. A múlton gondolkozva indultam el a városba. Az jutott eszembe, hogy Krisztuval mi régen arról álmodoztunk, hogy majd a barátnőjük leszünk Felipének és Kiminek, és most valóra vált. Jó érzés volt.

-          Fanny? – kérdezte valaki a hátam mögül. Hátrafordultam.

-          Uramisten, Tomiii!!!! – ugrottam a nyakába. Tomi volt a közép suliban a legjobb haver.

-          Mi újság veled? Rég beszéltünk!

-          Hát eléggé régen. Most újságíró lettem, és Felipe barátnője. – mosolyogtam. – És veled?

-          Gratulálok! – mosolygott vissza. – Én meg színész lettem, és jelen pillanatban nincs barátnőm.

-          Neked is gratu. Hmm, színész? Filmcím?

-          Made in Hungária.

-          Mindenképpen megnézem!

-          Okés. Amúgy mi járatban itthon? Nem a barátod mellett kéne lenned??

-          De, csak volt néhány gond, és kicsit ki kellett szellőztetni a fejem… mármint nem velünk!

-          Persze, értem. Nem ülünk be beszélgetni? – mutatott a közeli kávézóra.

-          De, szívesen. – mosolyogtam, majd betértünk.

Jól elbeszélgettünk, majd mindenki elment a maga dolgára. Én visszatértem eredeti célomhoz, tehát körbenéztem az üzletekben. Vettem pár ruhát – kellemest a hasznossal :P -, majd 7 fele visszaindultam a lefoglalt szobámba. Lepakoltam a cuccost, és felhívtam Felipe-t.

Letusoltam, majd fáradtan dőltem be az ágyba.

Reggel korán felkeltem, és sétálni indultam egy közeli parkba. Gondolkodtam a dolgokon. Már csak egy futam van hátra, Kimi nagyon közel áll a világbajnoki címhez. Mindenki egy emberként izgul érte. Na de itt az újonc, aki elég jól teljesített már első évéhez képest, ő is esélyes, és még Fernando is az.

Dél körül elmentem anyuékhoz, ahol ebéd közben megbeszéltünk mindent. Én este mentem Brazíliába, mert már csütörtök lesz, és ott kell lennem Felipe mellett. Elköszöntem tőlük, visszamentem a szállodába, felhívtam a kis brazilomat, összecsomagoltam, és irány a reptér!

Hosszú, de zökkenőmentes utam volt, landolás után boldogan ugrottam Lipe nyakába.

Taxival elmentünk a szállodához, lepakoltam, Felipe meg városnézésre indította magunkat.

Csodaszép volt az egész város. 7 körül a brazil felvetette az ötletet, hogy menjünk el az egyik táncolni. Szíves örömest beleegyeztem. Felvettem egy fekete nyakba kötős, mélyen kivágott, alul piros fodros fekete ruhát(még szerencse, hogy Budapesten vettem), majd el is indultunk.

Mikor odaértünk a Pirate Bar-ba, a Represent Cuba című szám ment. Felipe rögtön a táncparkett közepére húzott, majd elkezdett táncoltatni. Először nem nagyon tudtam vele „együttműködni”, de a végére belejöttem. Megismerkedtünk egy kedves lánnyal, aki egy üzlet örököse volt. Sokat beszélgettünk, Felipe meg kihívta az időmérőre és a versenyre is. Nagyon élvezetes volt az este, de fáradtan dőltünk be az ágyba.

Pénteken furcsa kilátások voltak érvényben, mivel Kimi is, de Hamilton is elől végzett.

-          Remélem sikere lesz Kiminek, és világbajnokként üdvözölheti majd a brazil nép vasárnap este…. – mondtam Felipe-nek.

-          Bízz benne! Kimi ügyes srác, és Krisztu is vele van támogatásnak. – nyugtatott a szerelmem.

-          Hát remélem. Mehetünk?

-          Persze. – indultunk vissza a szállodába.

Együtt vacsiztunk Kimiékkel, hát a finnt még nem láttam ennyire izgulni, vagy feszültnek látni. Korán tértünk nyugovóra, hiszen az első meghatározó nap holnap lesz!

Reggel a szokásos kávém ivása közben Felipe kétségbeesett hangjára lettem figyelmes.

-          Kicsim, nem láttam a szerencsehozó alsógatyám?? – rohant be a konyhába. Erre kitört belőlem a röhögés, ám a gond az volt, hogy épp kortyoltam a kávém, így egy jókora félrenyelés volt a „jutalmam”. És persze majdnem megfulladtam, és legalább 10 percig csak köhögtem, de még mindig szakadtam a röhögéstől. – Jól vagy édes? – jött oda Felipe.

-          Persze, csak nagyon vicces volt a kérdésed. – nyögtem ki nagy nehezen. – Amúgy ott van a bőröndöd legalján. Na siess öltözni. – tereltem kifele, majd megkerestem a Ferraris pólóm, és egy farmergatyát, és én is felöltöztem.

A harmadik szabadedzésen a Ferrarik domináltak. Megpróbáltam valami ételt magamba tömni, de én magam jobban izgultam, mint az egész csapat – szerintem…

Időközben megjelent Raffaela is – a csütörtöki lány – így bekísértem a boxba, majd elfoglaltuk egy nagy ládát ülőhelyként.

Elérkezett az időmérő… izgatottan ültük végig Krisztuval és Raffaelával az egészet, de az eredmény után csak még jobban izgultam. Első lett Felipe, második Hamilton, és csak harmadik lett Kimi.

Nagyon hamar eltelt a délután, én korán lefeküdtem aludni, viszont Felipe még a bárban beszélgetett Raffával. Nem tetszett ugyan ez nekem, de megbíztam Felipébe.

Vasárnap van. Szokásos Ferrari póló-farmer, de most pluszba egy Ferraris sapit is a fejembe nyomtam.

Krisztuval kimentünk a rajtrácsra is a fiúkkal. Kaptak mindkettőnktől egy-egy szerencse puszit, majd magukra hagytuk őket. Ismét leültünk egy ládára, immáron Raffa társaságában. Megvolt a felvezető kör, mindenki beállt a helyére. A lányokkal megfogtuk egymás kezét. Kigyulladt az első lámpa…második…harmadik…negyedik…ötödik…elaludt mindegyik, és go!

Felipe bevágott Hamilton elé, ezzel cseppet feltartva őt, így Kimi meg tudta előzni, de még Fernando is. Felkiáltott az egész csapat. Hamilton, na jó, Lewis még így is simán világbajnok lehetett volna, de a büszkesége hajtotta, így megpróbálta visszaelőzni csapattársát, de azzal a lendülettel ki is csúszott, és egy csomóan megelőzték, így 8. lett.

Még csak a 7. körben jártunk, miközben Lewis elkezdett lassulni, ismét megelőzték őt, így eddig Kimi Räikkönen állt nyerésre a VB címért. Bárhogy is küzdött a brit, csak a hetedik helyig jutott.

De még esélye lett volna az ötödik helyre, így a Ferrariknak egy helycserés támadást kellett tenniük, csapatutasítás nélkül. Meg is oldották ők ügyesen, ugyanis az első boxkiállásnál Kimit jobban megtankolták, így a másodiknál 3 körrel később jött ki, ezzel megelőzve brazil csapattársát. Már csak pár kör volt hátra, és minden a legnagyobb rendben ment, Kimi még a leggyorsabb kört is megfutotta. Újabb kézszorítás következett. Már csak egy kanyar… mindenki fut a box falához, mi is odatömörülünk, és ordítva gratulálunk a finn világbajnoknak!

SIKERÜLT NEKI!!! Kimi Räikkönen 2007 világbajnoka!!!

Mindenki ölelt mindenkit, és ordított a másik fülébe örömében. Utána futottunk a dobogóhoz, ahol kiszállt Kimi. Legelőször Felipehez ment oda gratulálni, és megköszönni azt, amit érte tett. Majd következett a csapat, és Krisztunak egy csók. Elhangzott a finn és az olasz himnusz, majd jöhetett a pezsgőzés. Kimit jóól telibe találták, de ő csak vigyorgott és vigyorgott. Jöhetett a közös kép, majd az interjúk. Krisztu bement, mivel dolgoznia kellett, én pedig a boxban ünnepeltem addig Raffaelával és a többiekkel. Gratuláltunk Kiminek, majd elkezdtünk készülni a bulira. Én Krisztuval készülődtem, egy piros keresztbe nyakba akasztós, mell alattig érő felsőt, és egy piros szoknyát vettem fel. Piros szemfesték, szempillaspirál, s miegymás, majd leindultunk a buliba. Ott már javába folyt a buli, így elkezdtünk táncolni. Egy ideje már táncoltunk, mikor már furcsának tűnt, hogy Felipe még mindig nincs itt.

Felmentem a szobájához, majd kopogás nélkül bementem. Hát azt hiszem rosszul tettem. Felipe ugyan ott volt, de Raffaela épp az ajkain csüngött. Elkezdtem sírni, amire már Felipe is felfigyelt.

-          Kicsim, megmagyarázom… - kezdte, miközben elindult felém.

-          És én még azt hittem, hogy az álmok valóra válhatnak… - csaptam be magam mögött az ajtót, és rohantam a nagyvilágba…

VÉGE