Kid idegesen ült be a kocsiba. Annyira Kimin járt az agya, hogy kis híján balesetet okozott. Pár percre meg is kellett állnia, hogy összeszedje magát. Nem értette magát. Mért fél ennyire Kimitől, vagyis a vele való találkozástól. Volt valami furcsa, valami szinte „hátborzongató” a srácban. Talán a közömbössége volt, ami megrettentette Kidet. És ott volt a tekintete, mint a jég. Hát nem csodálta az „Iceman” becenevet. Próbálta elterelni a gondolatait róla, és derűsebben látni a helyzetet. Bízott benne, hogy téved és csak az első benyomás volt ilyen rossz róla. Visszaszállt a kocsiba és keresett egy vidám zenét játszó csatornát, majd folytatta az útját.

 Eközben Kimit ébresztette a telefonja. Kedvetlenül és gyűrötten kelt ki az ágyból. Egy porcikája se kívánta a mai napot. És az elkövetkezőket se. Szeretett edzeni, de mikor arra a csajra gondolt, akinek a beceneve Kid, vagyis kölyök egyből elment a kedve. Nem érzett még ilyet, és nem tudta hova rakni a felgyülemlett negatív érzéseit. Valahogy minden zavarta a lánnyal kapcsolatban. Nem is tudta mért egyezett bele ilyen könnyen, hogy felvegyék. Bár tudta Mark szavára adnak, és nem lett volna értelme vitatkozni a főnökséggel. Meg aztán ma lesz Mark utoljára itt…

Összeszedte magát és felkelt az ágyból. Letusolt, majd öltözni kezdett.

Kid félénken sétált az edzőterembe vezető folyosón, ami csendes volt. Remélte, hogy mások is akarnak edzeni ilyenkor. Benyitott a terembe, majd körbenézett. Senki nem volt a helyiségben. Leült az egyik székre. A percek teltek, de nem jött senki. Se Mark, se Kimi, bár ennek egyenesen örült, se pedig más. Egykedvűen sétálgatott fel-alá a teremben, majd egy hírtelen ötlettől vezérelve az evező géphez sétált. Az egyik kedvence volt az „evezés”. A bemelegítést azért nem hagyta el, csak lerövidítette. Beállította az erőnlétének megfelelően a gépet, majd elhelyezkedett az ülésen és neki kezdett. Annyira belemélyedt a gyakorlatba, hogy nem vette észre a közben megérkező Kimit. A srác pedig kihasználta ezt. Így percekig csak állt pár méterrel mögötte és nézte, ahogy „evez”. Kid befejezte az első sorozatot és felkelt a gépről. Mikor megfordult, majd szívrohamot kapott az ijedtségtől.

-          Mit settenkedsz te itt?- kérdezte felháborodottan Kid.

-          Én settenkedem? Te nem vetted észre, hogy bejöttem.- vágott vissza Kimi.

-          Ez szép! Még te vagy felháborodva? Azt szólhattál volna, ha már nem vettelek észre!- mérgelődött tovább Kid.- Vagy le se bírtad rólam venni a tekinteted, és megnémultál a látványtól?

-          Ne is álmodj róla!- válaszolta kiakadva Kimi.

-          Én sokkal jobbakról szoktam álmodni.- mondta fölényes mosollyal Kid.

-          De nagyra vagy magadtól. –válaszolta gúnyosan Kimi.

-          Nem jobban, mint te! Iceman.

-          Ó, hát nem én „úsztam” be magam a forma 1-be.- mondta Kimi, utalva a Markkal való találkozásukra.

-          Ezt most hagyd abba!- szólt rá a lány.

-          Mért, tán kapizsgálom az igazságot?- kérdezte gúnyos mosollyal Kimi.

-          Te? Az igazságot? Hisz magadon kívül téged más nem érdekel, még a haverod Mark se!- Kid már kiabált idegességében.

-          Őt hagyd ki belőle!- szólt rá Kimi.

-          Akkor remélem, te tudod, mért késik.- mondta utálattal a hangjában.

-          Azt hittem, ti jóban vagytok…- kezdte Kimi, de nem tudta folytatni, mert Felipe jelent meg az ajtóban és nem tűnt túl jókedvűnek.

Mindketten kérdőn néztek rá.

-          Bocsi srácok, ha megzavartam valamit, csak szólni akartam, hogy Mark állapota súlyosbodott és előre hozták a műtétet, szóval reggel el is utazott.- közölte Felipe a rossz hírt.

Kimi és Kid is csak némán bámulták Felipét és nem jutottak szóhoz.

-          Srácok, mi van veletek?- érdeklődött Felipe.

Kimi eszmélt hamarabb:

-          Bocsi haver, de váratlanul ért ez a dolog…

-          Oké, értem. Egyébként minden oké?- firtatta Felipe.

-          Persze.- válaszolta röviden Kimi.

Csak most tudatosult Kidben a szavak értelme. Az, hogy Mark már nincs itt, és neki egyedül kell boldogulnia Kimivel. Ennél rosszabb kezdetet el se tudott volna képzelni. Próbálta összeszedni magát, és edzőként viselni, végül is mától már dolgozik, és valahogy munkára kell bírnia Raikkonent. Az kapóra jött neki, hogy Felipe még ott volt velük, így remélte az ő jelenlétében visszafogja magát Kimi.

-          Tudod, úgy volt, hogy ma reggel még eligazít minket Mark.- folytatta Kid Felipéhez fordulva.

-          Akkor magatokra maradtatok.- állapította meg Felipe egy halvány mosoly kíséretében.

Értetlenül néztek mindketten Felipére.

-          Na jók legyetek!- mondta Felipe és otthagyta őket.

Mint akiket leforráztak úgy álltak mindketten, és az üres ajtót bámulták.

-          Kimi, sajnálom Markot, de biztos hamar rendbe jön.- próbálkozott békülni Kid.

-          Azt én is remélem…

Azt már csak magában tette hozzá, hogy reméli, ezzel mihamarabb megszabadul a lánytól is.

-          Bemelegítettél?- kérdezte témát váltva Kid.

-          Hogy mi?- kérdezett vissza értetlenül Kimi.

-          Jól hallottad. Neked itt kötelességed van, és jelenleg nekem ezt kell felügyelnem. –mondta határozottan Kid.

Kimi mintha nem is hallotta volna a kijelentését, elindult az egyik fekve nyomó padhoz, és elkezdte pakolni a tárcsákat.

-          Mit csinálsz Raikkonen?- kérdezte értetlenül a lány.

-          Edzem, és bemelegítettem… de ne gondold, hogy itt te fogod megmondani, mikor mit csináljak!- tette hozzá Kimi.

Kid elkerekedett szemekkel nézett a srácra. Tuti gyűlöli, csak nem értette mért.

-          Jól van Raikkonen… addig, míg jó úton haladsz,  csinálhatod úgy, ahogy akarod, de ha nem megy a verseny, nem fogom szó nélkül hagyni a főnökség előtt.- jelentette ki a lány.

-          Te most fenyegetsz?- kérdezte Kimi, miközben visszarakta a rudat a tartóba.

-          Nem csak tisztáztam a dolgokat. Egyébként meg egyedül nem is lehetne a fekve nyomást csinálnod, mert kell, hogy legyen egy segítség melletted…- magyarázta Kid.

-          Szerinted… szerintem nem.- mondta határozottan Kimi.

-          Jól van Raikkonen, mindenki edz a maga módján…-hagyta rá Kid.

-          Na végre belátod te is.- örvendezett Kimi.

Kid egy ölni tudó tekintet kíséretében elvonult a terem másik végébe a hasizom padokhoz.

Próbáltak úgy mozogni, hogy minél távolabb maradjanak egymástól. Kid néha lopva Kimire nézett, de még mindig nem tudott érzelmeket leolvasni az arcáról. Mikor Kimi szerinte végzett, egy rövid „hello” kíséretében otthagyta a lányt.

Kid abbahagyta a gyakorlatot és értetlenül nézett a távozó srácra. „Ezt a fafejű alakot!”- mérgelődött magában. Azért elhatározta, hogy nem fogja felhúzni magát a viselkedésén.