Kimi és Kid a zürichi repülőtéren épp a beszálló kártyáikat adták át, mikor hozzájuk lépett egy öltönyös fiatalember.

-          Elnézést kisasszony, maga Kidia Vayer?- kérdezte németül az öltönyös fazon.

-          Kidia Vayer vagyok.- válaszolta angolul a lány.

-          Akkor önnek velünk kell jönnie.- mondta határozottan és angolra váltva.

Kid értetlenül nézett hol az öltönyösre, hol pedig Kimire. Kimi is csodálkozó tekintettel bámult az idegenre.

-          A nevem Nicolas Geier, én vagyok a reptér biztonsági főnöke.- mutatkozott be a fazon, majd a kezét nyújtotta feléjük.

Mindketten csak álltak és nézték értetlenül.

-          És mégis mit akar a barátnőmtől?- kérdezte idegesen Kimi.

-          Csak egy rutin ellenőrzésről lenne szó.- válaszolta a férfi.

-          És megtudhatom, hogy mi okból?- szólalt meg most Kid.

-          Kaptunk egy bejelentést arról, hogy nem megengedett dolgokat kíván kivinni az országból.- magyarázta a fazon.

-          És mégis kitől?- vette át a szót Kimi és kérdezte értetlenül.

-          Uram, nyugodjon meg! Egy hölgytől, de többet nem mondhatok róla.

-          Egy hölgytől?- ismételte a hallottakat Kimi.

Összenéztek, majd egyszerre szólaltak meg:

-          Jenni.- majd bólintottak.

-          Nem gondoltam volna, hogy már akcióba lendült.- mondta aggodalmasan Kimi.

-          Én se.- válaszolta kétségbe esve Kid.

-          Hölgyem?- kérdezte a karját megfogva a férfi.

-          Kimi!- nézett kétségbe esetten a srácra.

-          Nyugi, felhívom Stefanot, neki vannak kapcsolatai.- próbálta nyugtatni Kimi.

-          És biztos ez?

-          Persze.

-          Jó.

-          Uram, kint megvárhatja a hölgyet.- mutatott a távolba a hosszú és szűk folyósón lévő székekre az öltönyös.

Közben két biztonsági ember is megjelent mellettük. Közre fogták Kidet, és elvezették. Kimi aggodalmasan nézett utána. Kid még egyszer visszanézett a srácra, mielőtt bevezették a másik helyiségben. Kimi látta szemében az ijedtséget.

Gyorsan elővette a telefonját és hívta Stefanot. Aki egy csomó kérdést zúdított rá. Aztán végül megígérte, hogy felhívja az egyik kapcsolatát, és max. fél óra múlva kint lesz a lány.

Kiminek örökkévalóságnak tűnt ez az idő, pedig pontban fél óra múlva megjelent a folyosón Kid, elgyötört tekintettel. Odarohant Kimihez és megkönnyebbülten ölelte át.

-          Jól vagy?- kérdezte aggódva Kimi.

Kid csak bólogatott. Kimi letörölte a könnyeit.

-          Köszönöm.- mondta végül hálásan Kid.

-          Nincs mit. Na és mi volt? Vagy nem akarsz róla beszélni?- kérdezte komolyan Kimi.

-          Menjünk inkább, nehogy meggondolják magukat!- kérte Kid.

Egymásba ölelkeztek és visszamentek a terminálhoz.

Kid már csak a repülőn ülve nyugodott meg egy kicsit.

-          Olyan hihetetlen volt az egész.- fakadt ki belőle.

-          Ne aggódj, már vége van!- próbálta nyugtatni Kimi.

-          De te nem láttad azokat ott bent… mint valami bűnözővel, úgy bántak.- meséte a lány.

-          Ők a dolgukat végezték…mindenkivel ilyenek.- próbálta megnyugtatni a lányt Kimi.

-          Akkor se kívánom senkinek, hogy átélje…

-          De ugye nem bántottak?- kérdezett azért rá Kimi, bár remélte, ha így történt volna Kid nem hagyta volna annyiban a dolgot.

-          Nem, fizikailag nem.

Védelmezőn ölelte át a lányt.

-          És kiderült, hogy ki volt a bejelentő?

-          Hivatalosan nem, de volt egy kedvesebb csaj, aki privát elárulta, hogy jól sejtettük.

-          A szemét!- mondta felháborodottan Kimi.

-          Hát csak kerüljön a szemem elé, azt nem fogja zsebre tenni, amit kap tőlem.- mondta Kid is felháborodva.

-          Hé, ezt nekem kéne mondanom. Nem?

-          Csak utánam, ha még marad valami belőle…- mondta sejtelmesen Kid.

Mindketten halványan elmosolyogtak ezen.