Másnap már nem voltak ilyen lelkesek, ugyanis Kimi és Jenni aznap találkoztak az ügyvédjeikkel, hogy a vagyon elosztást megbeszéljék.

Kimi próbált a lehető leghiggadtabb maradni, amíg Kid mellett van, mert nem akarta véletlenül is megbántani őt.

Újra Zürichben találkoztak. Kimi idegesen fogott kezet az ügyvégjével, Tonyval. A két nő, Jenni és az ügyvédje még nem érkeztek meg. Kimi kávét rendelt, ügyvédje pedig, aki egyben a barátja is volt ásványvizet ivott.  Nem számítottak semmi jóra. A barátja pedig nem szépítette a helyzetét. Mivel ismerte a házassági szerződést azt a lehetőséget is fel kellett vetniük, hogy Kiminek néhány ingóságon kívül nem marad semmije.

-          Nézd Kimi, régóta ismerjük egymást, ezért nem is kertelek. Jenni kiforgathat a vagyonodból.- mondta lehangoltan az ügyvéd.

-          Igazából nem érdekel, csak az a lényeg, hogy Kid velem legyen, és a munkám megmaradjon.- jelentette ki Kimi.

-          De mégis ideges vagy.- állapította meg az ügyvéd.

-          Elég erre a nőre gondolnom, és kiráz a hideg…nem is tudom, hogy tudtam hozzá menni.- mondta elgondolkodva Kimi.

-          De legalább időben felébredtél az álomból.

Nem tudták folytatni a beszélgetést, mert megérkezett a két nő. Jenni a szokásos elegáns cuccokban és tökéletes sminkben jelent meg. Kimi már érezte is, amit az előbb mondott a barátjának. Gyorsan kezet fogtak az ügyvédnővel, majd belekezdtek a megbeszélni valókba.

Kid közben próbálta lekötni magát, de nem igazán ment neki. Végül felhívta barátnőjét, ez legalább kikapcsolta, mert volt mit megbeszélniük. Loren nagyon megörült, bár annak kevésbé örült, hogy a lány mostanában nem fog visszamenni Spanyolországba. Azért örült barátnője „sikerének”, és az összes rossz dolog ellenére egy kicsit irigyelte is őt.

Kid a gondolataiba merülve ült az egyik fotelban mikor Kimi a szobába lépett. Észre se vette, hogy a srác a fotel mellé ért, csak mikor megfogta a kezét akkor rezzent össze az érintésre.

-          Nem is hallottam, hogy megjöttél.- mondta meglepetten Kid.

-          Mert el voltál merengve. Mi a baj?- kérdezte kedvesen Kimi.

-          Semmi, csak Lorennal beszéltem az előbb…

-          Haza akarsz menni?

-           Nem, dehogy. Csak belegondoltam, hogy még egy hónapja nem gondoltam volna, hogy a forma 1 közelébe kerülök, nemhogy azt, hogy beszélni fogok bármelyik versenyzővel….a többiről nem is beszélve….de hagyjuk! Inkább mondd mi volt!- váltott témát Kid.

-          Hát, amire számítani lehetett…Jenninek minden kell, de azért nem leszünk hajléktalanok!- ígérte Kimi.

-          Többes számban?- kérdezte értetlenül Kid.

-          Persze…vagy te nem akarsz együtt lakni velem?- kérdezte csalódottan Kimi.

-          Nem erről van szó…csak meglepett, hogy mindkettőnkre gondoltál az előbb.

-          Ez természetes, hisz összetartozunk!

-          Hú, most zavarba hozol, de jó ezt hallani… és örülök neki, hogy így vagy ezzel…mert én  is.- mondta kissé zavarodottan a lány.

Kimi bíztatóan ölelte át és megpuszilta a lány arcát. Kid is megnyugodott és jóleső érzés járta át, hisz rá még senki így nem gondolt.

Aztán a következő nagydíjig visszatért életük a „rendes” kerékvágásba. Fárasztó edzések, kimerítő együttlétek, és pihenés váltották egymást. Az a pár nap gyorsan elrepült, és ők újra Monza felé vették az irányt. Kid bízott a „hazai pálya” előnyeiben. A válásról nem beszéltek többet, de mindketten tudták, hogy Jenninek meg kell jelennie Monzában. Kitiltani nem tilthatták, így csak annyit tudtak tenni, hogy lelkiekben felkészültek a felbukkanására.

Kidet még aggasztotta egy dolog, de nem merte megemlíteni a srácnak. A vagyon megosztási megbeszélés óta Kimi megváltozott.

Ez alig észrevehető volt, de Kid néha egy-egy pillanatra látta, hogy elkomorul a srác arca. Ez akkor volt, mikor azt hitte, hogy senki se látja, de Kid mellette élt és elkapott néhány ilyen pillanatot.

Kiminek most még jobban kellett koncentrálnia, így Kid nem akarta elterelni a srác figyelmét. Így elhatározta, hogy nem kérdez rá mi ennek a változásnak az oka.

Pénteken megkezdődtek a szabad edzések. Kimi tán szótlanabb volt, mint valaha. Délelőtt aztán az időjárás is ellenük volt, és nem is tudták befejezni az edzést. Így Kimi csak a kilencedik lett. Kid ott volt mellette és egy-egy öleléssel vagy csak a tekintetével némán bíztatta. És persze bizakodtak, hogy vége lesz az ítéletidőnek.

Délután már újra a „régi” Kimi autózott a pályán és meg is nyerte a szabadedzést. Persze ehhez az is segített, hogy újra kiderült és már szárazon autózhattak a versenyzők.

Kimi nem bízta el magát, de már jobb kedvvel indult vissza a szállodába, ahol Kid várta. A lánynak volt néhány intézni valója így nem ment vele a délutáni edzésre, de utána rögtön felhívta a srácot. Már alig várta, hogy újra találkozhassanak.

Megkönnyebbülten borult a srác nyakába, mikor megérkezett a szállodába.

-          Istenem, de örülök!- mondta megkönnyebbüléssel a hangjában.

-          Hát ez nekem is kellett már.

-          Látod, nem lesz semmi gond.- mondta bizakodva Kid és megcsókolta a srácot.

-          De ne felejtsd el, hogy ez „csak” szabadedzés volt!- emlékeztette rá Kid.

-          Tudom, és nem is akarok pezsgőzni vagy ünnepelni, csak örülök, hogy jókedvűnek látlak.

-          Akkor gyere, együnk valamit!- kérte és megfogta a lány kezét.

Átvonultak a szálloda éttermébe. Mindketten rendeltek, majd csak nézték egymást szótlanul. Percek teltek el így, mintha évek óta nem találkoztak volna. A pincér érkezése zavarta meg ezt az „idillt”. Jókedvűen fogyasztották a késői ebédet, ami már inkább vacsora tájt volt. Kid még a desszertnél tartott, mikor felbukkant egy nemkívánatos személy. Naná, hogy Jenni.

Mosolyogva közeledett feléjük, ezt persze csak Kid látta, mert Kimi háttal ült, de ahogy látta a lány arcának elkomorulását egyből megfordult és egy pillanat alatt neki is lefagyott a mosoly az arcáról.

-          Szia drágám!- köszönt Kiminek mikor az asztalukhoz ért, Kidről tudomást se véve.

-          Nem vagyok a drágád!- szólt rá Kimi komoran.

-          Jaj, ne csináld már! Mért nem lehetünk jóba?- próbálkozott Jenni.

-          Na ide figyelj! Mi már rég nem vagyunk jóba, és nem érdekel olyasvalaki, még ha a feleségem is jelen pillanatban, aki „levegőnek” nézi a társaságomban lévő hölgyet, aki jelen esetben a barátnőm.- osztotta ki a srác Jennit.

-          Ugye nem gondolod Kimi…

-          Ezt most fejezd be!- szólt rá ingerülten Kimi.

-           Jól van…bocsi.- mondta kelletlenül Jenni.

-          Ezzel nincs elintézve a dolog.- jegyezte meg Kimi.- És most hagy minket békén!- szólította fel Kimi.

-          Pedig jó lett volna kicsit beszélgetni…

-          Velem akartál beszélgetni? Nekünk nincs miről beszélgetnünk!

-          Úgy gondolod?

-          Igen.- válaszolta határozottan Kimi.

-          Az se érdekel, ha nem lesz többé, hova hazamenned?- kérdezte felvont szemöldökkel Jenni, és csípőre tette a kezét.

Ezt már Kid se bírta megállni szó nélkül. Szúrós tekintettel nézett a nőre, majd megszólalt:

-          Kiminek mindig lesz hova hazamennie.- mondta gyűlölettel a hangjában, és hogy nyomatékosítsa összetartozásukat, megfogta a srác kezét. Egymásra, majd Jennire mosolyogtak.

Jenni szinte ölni tudott volna a tekintetével.

-          Nem ismersz te még annyira, nem tudod, mire vagyok képes!- fenyegetőzött a nő.

Kid válaszra se méltatta.

-          Jól van, vigyorogjatok csak!- mondta kikelve magából Jenni.- Majd nem fogtok!

-          Ehhez értesz te csak, hogy fenyegetőzz, máshoz se!- mondta Kimi indulatosan.

Jenni sértődött és egyben csalódott képet vágott, majd feldúltan távozott. Sejtette, hogy Kiminél akkor kell próbálkoznia, mikor egyedül lesz, mert az a „boszorka” anyatigrisként védelmezte.

- Egyenlőre még az enyém vagy Kimi!- mondta sejtelmes vigyorral mikor már kiért az étteremből.