Másnap újra kezdődött a rémálom, ugyanis a harmadik szabadedzést is „elmosta” az eső. Kimi csak a 18-dik lett. A szerencsésebbek közt volt Sebastian, aki a második lett, sajnos Felipe is csak a nyolcadik helyen végzett.

Csak pár órája volt Kiminek, hogy összeszedje magát az időmérőre. Nem akart túl bizakodó lenni, és ahogy az időjárás nem javult nem is volt oka rá. Kid persze bíztatta, és nem hagyta magára, hogy ne is tudjon belemélyednie a borús gondolataiba.

Megint nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna. Kimi a második negyedből nem jutott tovább, így csak a 14-dik helyről indulhatott a futamon. Feldúltan szállt ki a kocsiból és nem akart senkit maga körül. Még Kid-et is elutasította. A lány tanácstalanul állt és nézett a csapat többi tagjára. Ők se tudták mire vélni a viselkedését.

Felipe lépett oda hozzá:

-          Hagyd, egyedül akar lenni.- mondta szelíden és bíztatón nézett a lányra.

-          Tudom…csak félek, hogy valami hülyeséget csinál.- mondta letörten a lány.

-          A jégembert?- kérdezte csodálkozva Felipe.

-          Hát néha nagyon is forrófejű.- mondta szomorúan a lány.

Felipe bíztatón átölelte, majd elindult a szerelőkhöz.

Kid bénultan állt a boxban és nem tudta mitévő legyen. Azt se tudta Kimi hová mehetett. Talán csak vissza a szállodába…vagy amit a legkevésbé akart Jennihez. Ezt a gondolatot gyorsan el is hessegette, mert legbelül tudta, hogy ezt Kimi nem tenné. De akkor maradt az a lehetőség, hogy valamelyik kocsmában köt ki…

Kid elkeseredetten rogyott le a fal tövébe. Nem is érzékelte az idő múlását, pedig már csak egy-két ember lézengett a boxban. Ekkor valaki megállt előtte. Kid csak akkor nézett fel rá, mikor megszólította:

-          Hát te mit csinálsz itt? És hol van Kimi?

Kid értetlenül nézett az ismerős srácra.

-          Hogy kerülsz ide?

-          Aggódtam miattatok…de mi történt? Mármint az időmérő után.- faggatta a srác.

-          Jaj Sebastian…Kimi nagyon feldúlt volt, és nem lehetett beszélni vele…itt hagyott mindent.- mesélte a lány.

-          Sajnálom…van mivel visszamenned ?- kérdezte együtt érzőn a srác.

-          Nincs.

-          Akkor velem jössz, és megkeressük Kimit.- jelentette ki a srác.

-          Köszönöm.- mondta hálásan Kid.

Sebastian felsegítette a lányt, majd elindultak a parkoló felé.

Már visszafelé tartottak, mikor Kid megszólalt:

-          Gratulálok, nagyon ügyes voltál!- ismerte el a lány.

-          Köszi, de ez nem sokat ér, ha az egyik barátom maga alatt van…

-          Kimire gondolsz?

-          Meg rád is természetesen.- tette hozzá a lány.

-           Köszi.

-          Elmeséled? Mármint hogy mi a baj.

Kid nehezen tudta szavakba önteni, hogy mi is a helyzet. Sebastian figyelmesen hallgatta a lányt.

-          Akkor tényleg szerelmes lehet, ha elválik Jennitől.- mondta végül Sebastian.

-          Úgy gondolod?

-          Persze, mert idáig egy lányért se tette volna meg.

-          Ezt jó hallani, csak félek, hogy mire vége lesz a pernek, rámegy a kapcsolatunk.- mondta elkeseredetten Kid.

-          Hát Jenni nem könnyű eset, de nem lesz gond! Inkább csak a száját jártatja, mint cselekedne.- nyugtatta Seb.

-          Hát, neked legyen igazad!

-          Akkor van ötleted, hol keressük?- szegezte a lánynak a kérdést, mikor megérkeztek a szállodába.

-          Tán a szálloda bárjában.- mondta elgondolkodva Kid.

Megnézték az említett helyet, de nem találták ott Kimit. Tanácstalanul néztek egymásra. Aztán elhatározták, hogy sorra nézik az útjukba eső kocsmákat, bárokat.

Eközben Kimi a város egyik előkelő szórakozó helyén ült a pultnál és a sokadik vodkát fogyasztotta. Nem akart tudni a külvilágról és erre egyre nagyobb esélye volt. Ekkor ismerős nő lépett melléje.

-          Jenni?- kérdezte értetlenül Kimi.

-          Igen szívem…

-           Ne csináld ezt!- szólt rá Kimi, de nem volt elég erő benne ahhoz, hogy elküldje.

Így hagyta, hogy Jenni leüljön mellé, és mint aki csak erre vár kezét a srác combjára tette. Kimi eltolta a lány kezét. De a nő tovább próbálkozott. Végigsimította az arcát és próbálta magához húzni Kimit, de ő nem engedte. Kimi dühösen nézett a lányra.

-          Nem ittam még annyit…- mondta Kimi megvetéssel a szemében,- és nem is tudok annyit inni, hogy veled ágyba bújjak még egyszer.- folytatta a srác.

-          Ha meggondolnád magad, én itt vagyok.- mondta Jenni nem törődve a srác kijelentésével.

Kimi csalódottan nézett a nőre, majd felkelt a székről és elindult a mosdóba. Járása már kissé bizonytalan volt.

Kid és Sebastian elszántan rótták az utcákat. Gyalog indultak neki a városnak. Már besötétedett. Kid fáradt volt és éhes is. Sebastian mintha meghallotta volna a gondolatait.

-          Megálljunk pihenni?- kérdezte a lányra nézve.

-          Kicsit…meg enni is kéne valamit.- tette hozzá Kid.

-          Oké, akkor a legközelebbi helyre betérünk.

-          Jó, remélem nincs messze…

-          Vigyelek?- kérdezte komolyan Seb.

Kid ezen elvigyorodott, de visszautasította a srác ajánlatát. Pár perc után találtak is egy szórakozó helyet, melynek volt étterem része is. Kid fáradtan rogyott le az asztaluk melletti székre. Sebastian rendelt, mert a lány nagyon a gondolataiba volt mélyedve.

-          Megtaláljuk.- ígérte Seb.

-          Félek Sebastian.- mondta elkeseredetten a lány.

-          De mitől?

-          Mindentől…ez a nő egy kígyó…igaz, hogy bízom Kimiben, de félek akkor is, hogy valahogy visszaédesgeti magához.- mondta ki végül a lány, ami már régóta belopta magát a gondolataiba.

-          Ezt nem gondolhatod komolyan!- szólt rá Seb.

-          Nem az eszem nem gondolja így…csak van bennem egy rossz érzés…- mondta a távolba meredve Kid.

És ekkor valamire felfigyelt. És az a valami nagyon hasonlított Kimire. És ahogy közelebb ért, egyre jobban hasonlított rá. Kid felállt a székről és értetlenül nézte a srácot. Sebastian is arra fordult, ahová a lány nézett. Ő is csak bámulta a közeledő lányt. Kimi odaért hozzájuk. Járása labilis volt, és a nyelve is kissé lassan forgott.

-          Látom.. nem unat…koztál nél….külem.- mondta akadozva és megvető pillantást vetett a lányra.

Kid próbált a sráchoz közeledni, de az elhátrált tőle. Kid értetlenül nézett Kimire.

-          Mi téged kerestünk idáig…. te részeg vagy, azt se tudod, mit beszélsz….- mondta kétségbe esve Kid.

Kimi csalódottan nézett a lányra.

-          Kimi csakhogy megvagy,- mondta Seb,- gyere, menjünk haza!

-          Én? Veletek?  So…ha!- mondta határozottan a srác.

Kid kérlelőn nézett a srácra.

-          Tudom, hogy nem…miat…tam jöttetek…és legalább jól…. érzitek maga…tokat? Lá…tom csak a …győzte…sek érde…kelnek.- mutatott a mellette álló srácra.

-          Te meghibbantál! Miattad vagyok itt…Sebastian csak segített, miután otthagytál.- mondta felháborodottan Kid.

-          Hát nem sokáig tétlenkedtél…

-          Kimi!- szólt rá a lány.- Mért nem hiszel nekem? Mi történik?- kérdezte a könnyeivel küszködve Kid.

-          Nem hatnak… meg a..köny…nyeid!

Kid segélykérőn nézett Sebastianra, ő is tanácstalan volt, bár volt egy ötlete, de nem nagyon akarta alkalmazni… aztán pedig már nem volt lehetősége rá, mert felbukkan a „jelenség”.

-          Gyere drágám, menjünk!- kérte Jenni, miközben belekarolt a srácba.

Kid elhűlve nézte a jelenetet és azt, hogy Kimi nem ellenkezik. Elöntötte a düh és a féltékenység.

-          Te szemét!- sziszegte a fogai közt Kid és megvetéssel nézett a nőre.

Jenni elégedetten mosolygott rájuk.

Kid legszívesebben megtépte volna, de türtőztette magát, mert nem akart Kiminek okot adni arra, hogy a nővel távozzon. Mégis ez történt. Kimi csalódottan nézett Kidre és a haverjára, majd engedte, hogy Jenni kitámogassa a kocsijához.

Kid zavartan nézett Sebastianra. Nem tudta mit tegyen és igazán Sebastian se tudta, mi lenne a helyes. Így csak tétlenül nézték, ahogy Jenni „behálózza” a részeg Kimit.